Jó az új Bogyólé? Nem rossz. Mégis… Ezúttal, tudtommal első alkalommal, tisztán zweigelt, kékfrankos nélkül, és ez mintha nem vált volna előnyére (csak nem főbb szerepet kap amaz? éled a villányi kékfrankos? lásd Carte Blanche). Vagy talán az évjárat lesz a ludas? Continue reading “Vylyan Bogyólé 2023”
Author: Németi Zoltán
Figyelemreméltó rozé – Eger Cottage 2022
Mutass ettől jobb kékfrankos rozét! A legelterjedtebb kékszőlő fajtánkból fajtisztán készült rozé nem könnyű műfaj, ha általánosítani próbálok: sötétebb, erőteljesebb társainál, ami akár erény is lehet, ám sarkosabb és gyakran egysíkúbb is. Amikor nem ilyen, hanem igazán jó, azt meg Eger Cottage néven Bukolyi Marcell önti palackba.
Erősödő pirosak – Tüske Panni Siller 2022
Indokolatlan meglepődnöm, hozzáértő ajánlására választottam, mégis. Újabb kiemelkedő piros bor – a harmadik, amiről idén ezt mondhatom, ez saját praxisomban példátlan -, a Tüske Pince Panni 2022. Siller reneszánsz küszöbén állunk?
Continue reading “Erősödő pirosak – Tüske Panni Siller 2022”
A változás szele – három siller 2022-ből
Hagyományosan a nyár beköszöntével szokásom lefutni a kötelező kört a sillerrel (kapcsolódó poszt itt és itt), ami rövid és rendre azzal a konklúzióval zárul, hogy ezek a borok éppen annyira jók, amennyire elterjedtek (nem különösebben). A kirajzolódó minta: halvány illat, jellegtelen íz. Idén azonban fordult a kocka, valami végre történni látszik piros fronton.Kiss Gábor Cabernet Franc 2022
Újabb állomás a villányi franc útkeresésében. Legalábbis ezt a bort kóstolva úgy tűnik, hogy napfényes, déli borvidékünkön is léteznek termelők, akik letértek a régen kitaposott ösvényről (aki még kapásból eszembe jut: Rácz Miklós Tamás, ill. amfórás kísérleteivel a Vylyan), és milyen jól tették. Continue reading “Kiss Gábor Cabernet Franc 2022”
Kortárs blaufrankisch – Prieler és Dorli Muhr
Az elmúlt néhány évben kóstolt, pár tucatra rúgó (nagyrészt saját beszerzés) osztrák kékfrankos felemás érzéseket hagyott bennem. Gyenge borral nem találkoztam, ám érdekessel sem elég gyakran. A többség a nemzetközi stílusként elhíresült irányzat gyermeke volt, mindent – hibát és erényt is – felülíró, (új)hordós köpenybe öltöztetve. Mintha csak a kétezres évek elejét taposnánk. Continue reading “Kortárs blaufrankisch – Prieler és Dorli Muhr”
Szekszárdi zamatbajnok – Németh János Deviant Syrah 2020
Valamelyik Borjouros rendezvény felfedezése. Bisztróboros, vagány címke, és nem téveszt meg: egy igazi örömbort rejt a palack.
Continue reading “Szekszárdi zamatbajnok – Németh János Deviant Syrah 2020”
Stumpf Pincészet Nagy-Eged “Öregtőkék” Kékfrankos 2017
Tavaly a Stumpf Pincészetnél Egerben terjedelmes borsort volt szerencsém végigkóstolni kereskedő barátommal, syrah-val, merlot-val és cabernet-vel zárszóként. Nem tagadom, utóbbi (2017) különc mivoltával is megnyert magának (16% az alkoholja, voltaképpen egy desszertbor), de nagy fajták ide, nagy fajták oda, összességében nekem a kékfrankos tetszett a legjobban. Continue reading “Stumpf Pincészet Nagy-Eged “Öregtőkék” Kékfrankos 2017″
Syrah referencia – Domaine Rostaing Cote-Rotie Cote Blonde 2018
Etalont kóstolni. Amit még egy kis társaság össze tud dobni. Amit nem iszunk, ha nem dobjuk össze. Ezzel indult a nézelődés. Continue reading “Syrah referencia – Domaine Rostaing Cote-Rotie Cote Blonde 2018”
Utókarácsony érlelt nagy vörösökkel
Tíz éve iszogattuk ezeket a borokat. Akkoriban még gyakran kerültek elénk, aztán egyre ritkábban, ahogy a boruniverzum tágulásnak indult, minket is magába szippantva. A visszatekintésre Szomjas Gödény (néhányan még talán emlékeznek rá a régi MA blogról) jóvoltából került sor, aki érdemi mennyiségű készleten ül a hőskorszakból.
You must be logged in to post a comment.