Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Én nagyon tudok örülni, amikor jó borral találkozom baráti áron. Néha azonban előfordul, hogy a bor több, mint jó, az ár pedig alacsonyabb, mint baráti, és ilyenkor az örömbe lassanként szégyen vegyül: sajnálom őket, hogy a munkájukat ilyen kevésre tartja a világ. Mintha én is meglopnám őket. Continue reading “Kótyavetye – Tornai Prémium Juhfark 2017”
I’m as happy as the next guy to find a good wine at a reasonable price. However once in a blue moon the wine is more than good and the price is less than reasonable and this is when my happiness gets laced with remorse: I feel sorry for the winemaker, as if the world has let him/her down by failing to appreciate their achievements. I feel like witnessing a mugging and then helping myself to the spoils left around. Continue reading “Going for a song – Tornai Prémium Juhfark 2017”
Mintha egy tíz évvel ezelőtti borbemutatón járnék. Ez jutott eszembe májusban, az Aranyos Szekszárd barokk-barrik tölgyfaszörnyei között bolyongva. Optimista énem azt mondja, hogy csupán az aranyéremhez kell ez, de a borvidék valójában már biztos nem itt tart. Az üdítő kivételekből kiindulva hajlamos vagyok hinni neki.
Lehetnek ennél jobb, nagyobb, fontosabb furmintok, nekem azonban ez a kedvencem az elmúlt néhány év kínálatából. Annyira megfogott, hogy előhívtam a gondolatkísérleti mérleget, és örömmel állapítottam meg, hogy a furmint akár fel is zárkózhat a most életük formáját futó második ligás fajták mellé (albarino, godello, vermentino, falanghina, carricante és társaik). Continue reading “Uralt erő – Laposa Furmint „Kőkövön” 2017”
For all I know there may be better, bigger, more important furmints around but this is certainly the one I enjoyed the most in recent years. In fact I’m starting to believe that dry furmint has got the potential to stand up to the in-form second-tier whites of today (albarino, godello, vermentino, falanghina, carricante and the likes). Continue reading “Controlled power – Laposa Furmint „Kőkövön” 2017”
A Györgykovács pince átalakulásáról és a jeges rémületről, ami a szívembe markolt már írtam az Olaszrizling kapcsán. Dióhéjban: a Györgykovács házaspár megkezdte a rendezett visszavonulást. Én pedig félek, hogy újabb borász hősömet fogom elveszíteni. Continue reading “Emblematikus – Györgykovács Sárgamuskotály-Tramini 2016”
For a short and rather general progress report on the Györgykovács estate please check my previous post. In a nutshell: Imre Györgykovács has taken the first steps towards retirement. Which makes his wines more precious in every possible sense. Continue reading “Iconic – Györgykovács Sárgamuskotály-Tramini 2016”
Based on that label you would never guess this is a serious wine. It is. It’s basically non-existent on the market, as it’s a small producer and they sell everything at cellar door – there is only one wine place where you can do that in Hungary, near Lake Balaton, where tourists are plenty. It’s a shame, as this little producer makes some of Hungary’s most unique and longest living wines. Continue reading “There is no white wine like this – Németh Pince Budai Zöld 2018, Badacsony, Lake Balaton”
Utcácska a gyöngyöspatai hétszintes (!!) pincesorból. Akárhányszor látom, mindig elgondolkozok, micsoda borkultúra létezett itt a régmúltban. Continue reading “Belekóstoltam: IV. Vulkanikus Borok Fesztiválja”
Az évjárattal és a Furmint-Hárslevelűvel kapcsolatos pozitív élmények után hajtott a kíváncsiság, hogy a megfizethetetlen dűlős furmintok majdnem megfizethető változata milyen lehet. Mindig veszélyes dolog egyetlen borból, egyetlen palackból nagyívű következtetéseket levonni – mentségemre szóljon, a profik egy (kiköpött) kortyból is bátran extrapolálnak -, de ezúttal minden egyes mintavételnél úgy éreztem, hogy ez az igazi tokaji furmint. És ezen az sem változtat, hogy nem is 100% furmint. Continue reading “Megkerülhetetlen – Homonna Birtok Válogatás 2017”