Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Először azt hittem, hírlapi kacsa, de nem, csupán annyi történt, hogy a tudomány most érte utol a népi vajákosságot. Ahogyan elődeink fűben, fában az orvosságot, úgy találja meg a modern városlakó a szájvízben, szigszalagban vagy éppen folpackban a megoldást. Ez utóbbinak, a polietilén háztartási frissentartó fóliának most már papírja is van róla, hogy alkalmas a TCA-fertőzés, közismertebb nevén a dugósság tüneteinek enyhítésére.
Valószínűleg nemcsak nekem szúrt szemet, hogy Szepsy István 180000 forintos aszúval jelent meg a piacon. Tekintettel arra, hogy a borászlegenda súlyos eladási gondokkal küzd – a 2018-as évjárat beragadása miatt pl. az 2019-es évjárat száraznak szánt borait lepároltatta -, a parcellaválogatott aszúk árazása nemcsak szemet szúr, hanem szöget is üt a fejbe. És ha ehhez hozzávesszük Tálos Attila közelmúltban adott interjújának azt a kitételét, hogy a Bortársaság évente kb. 300 palackot ad el a 30000 forintnál drágább borokból, akkor be kell ismernem, hogy teljesen elveszítettem a fonalat. Ez valami agyafúrt üzleti mesterfogás? Ha nem fogy, adjuk drágábban? Készletsöprés szenzációs árakkal? Continue reading “Lehet egy bor erkölcstelenül drága?”
Nagyjából két hete szabadult kilenc évnyi börtönbüntetés letöltése után minden idők legzseniálisabb borhamisítója, Rudy Kurniawan. A szabadulás nem szó szerint értendő, csupán átszállították az El Paso-i Bevándorlási és Vámügyi Hivatal szintén minibármentes lakosztályába, ahonnan valószínűleg visszatoloncolják Indonéziába. Egy a New York Postban megjelent cikk már felvetette, hogy Rudy lehetne a társadalom hasznos tagja, folytathatná legálisan is a borhamisítást, hiszen biztosan van kereslet egy olyan tehetségre, aki bizonyítottan képes kommersz borokból a bortörténelem legendás tételeihez megszólalásig hasonló borokat kikeverni. Rudy elképesztő történetéből könyv (In Vino Duplicitas) és dokumentumfilm (Sour Grapes) is készült, és annak idején mi is próbáltuk kibogozni a szálakat. Continue reading “Szabadul a burgkurvák stricije”
A Dunántúl legjobb borkereskedésében találtam végre Tornai Prémium Juhfarkat, ráadásul 2017-est. Bizonytalan időket élünk, ezért csak két palackkal vettem. A nagy találkozás örömére rögtön fel is bontottam az egyiket; izgatott, hogy mennyire helytálló a párhuzam, amit a friss Frissel vontam. Az első kortyok után zavartan bámultam magam elé: vagy én vagyok komplett hülye, vagy ez a bor befelé öregszik, kifelé fiatalodik. Continue reading “Adjátok vissza a savaimat! – Tornai Prémium Juhfark 2019”
Margherita vagy Hawaii? Szentségtörés vagy ihletett újítás az ananász a pizzán? Szerinted bugris parasztok reakciós trollkodása, amikor a hegyközségi bizottságok kiváló termelők borait zárják ki, mondván túl messzire mentek a borvidék határainak feszegetésében? Érték a tipikusság vagy béklyó? Continue reading “A krumplileves legyen krumplileves!”
A világjárvány következtében bevezetett karantén, utazási korlátozások, csődök és elbocsátások tartós és mély válságot vetítenek előre. A fizetőképes kereslet csökken, a vásárlók visszatérnek az alapokhoz – a liszt, az élesztő és a wc-papír kiszorítja a fogyasztói kosárból a pármai sonkát és az avokádót. A Varga-fogyasztók papírdobozos dupla magnumra, a Takler-fogyasztók Telekire downgrade-elnek. Legalábbis ez a papírforma. Continue reading “Horpad a piac – V-alakú belábalás”
A Sabarnál évek óta nem készülnek gyenge borok, de mostanáig olaszrizlingben jobban teljesítettek, mint rajnaiban. Megítélésem szerint ennek egyetlen oka volt: a hordóhasználat. A riesling nem kívánja a hordót – én legalábbis biztosan nem -, és a Hercegföldről, házon belül elsőként, le is került a fakabát. Az arányok a német aranyszabályhoz közelítenek: sav és maradékcukor nagyjából egálban. Continue reading “Testem feszes, karizmatikus – Sabar Rajnai Rizling „Hercegföld” 2019”
2013 a természetes bor éve lesz. Vagy mégsem. Nem könnyű az újévi jóslatokat komolyan venni, de jó játéknak nem rossz játék. Amit Tim Atkin és Jamie Goode a Riedel kristálygömbjükben látnak, az sajnos sok esetben irreleváns számunkra, de azért akad egy-két elgondolkodtató meglátásuk. Ám bármennyire jó dolog gondolkodni, nevetni még jobb, így bennem is leginkább az maradt meg, hogy a jövő a természetes bornál elágazik. Tim Atkin szerint lejárt lemez, Jamie Goode szerint még ügyeletesebb sláger lesz. Bár mint kiderül, nem egészen ugyanazt értik ugyanaz alatt. Continue reading “2013 a természetes bor éve lesz – retroszerda”
Amikor belelapoztam az Auchan őszi borkatalógusába, két dolog szúrt szemet, az egyik, hogy a Master of Wine-ok Magyari Bélája itt is megvetette a lábát, a másik, hogy az általa vezetett zsűri szerint 2020-ban Magyarország legjobb vörösbora a 2015-ös Bock Ermitage Cuvée. Az utóbbi lepett meg jobban. A soha senki által nem dicsért, örökös céges ajándék, amit aztán vendégségekben passzolnak el újra meg újra, és így tartanak örök körforgásban? Continue reading “Magyarország legjobb vörösbora”
Van egy távoli ismerősöm, aki némi erőfeszítés árán talán a barátom is lehetne. Amerikában él, és én még soha nem jártam Amerikában, valószínűleg már nem is fogok. Ő a legnagyobb borszakértő, akivel valaha találkoztam. Mindent kóstolt oda és vissza, miközben a legszebb amerikai hagyományoknak megfelelően igazi antisznob. És ahogyan az boros körökben feltűnően gyakran fordul elő, elsőrangú elme. Amikor nagy ritkán valamilyen kérdéssel fordulok hozzá, nyomdakész esszékben válaszol, ami egyszerre tölt el örömmel és bánattal. Örülök, mert tanulságos a tartalom és megtisztelő a figyelem, elkeserít, mert szembesít azzal, hogy az én lehetőségeim milyen szánalmasan szerények, és hogy az elhivatottság bennem mennyivel halványabban pislákol. Continue reading “Ebből egy hülye is tudna jó bort készíteni – Gróf Buttler Nagy-Eged Syrah”
You must be logged in to post a comment.