Nincs többé menthetetlenül dugós bor

Nem dugós dugó

Először azt hittem, hírlapi kacsa, de nem, csupán annyi történt, hogy a tudomány most érte utol a népi vajákosságot. Ahogyan elődeink fűben, fában az orvosságot, úgy találja meg a modern városlakó a szájvízben, szigszalagban vagy éppen folpackban a megoldást. Ez utóbbinak, a polietilén háztartási frissentartó fóliának most már papírja is van róla, hogy alkalmas a TCA-fertőzés, közismertebb nevén a dugósság tüneteinek enyhítésére.

A 2,4,6-triklóranizol okozza a dohos pincére, ázott kartonpapírra emlékeztető szagot, ráadásul, elfedi a bor gyümölcseit, tompítja az aromákat és elnémítja a lecsengést. Ha féltve őrzött, gondosan érlelt palackunk bontásakor orrba vág a pinceszag, nem kell felhagynunk minden reménnyel. A María Reyes González-Centeno, Sophie Tempère, Pierre-Louis Teissedre és Kleopatra Chira által jegyzett “Use of alimentary film for selective sorption of haloanisoles from contaminated red wine” című tanulmány végre tudományos alapossággal tisztázza, hogy a TCA-val fertőzött bor megmenthető.

A borászati Nobel-díjra is esélyes tudósok három barrikhordónyi vörösborba juttattak különböző mennyiségű TCA-t, majd mindegyikbe 45 négyzetméternyi fóliát applikáltak. Már az első 8 órában 47, illetve 57 százalékkal csökkent a TCA-szint a két erősebben szennyezett hordóban. 48 óra alatt az ihatatlanul „dugós”, 9 ng/l TCA tartalmú borból sikerült a legtöbb átlagember számára iható 2,75 ng/l TCA tartalmút varázsolni a folpack segítségével (a legtöbb embernél az észlelési sáv 1,5-3 ng/l közé esik).

A műtét, tehát, sikerült, de életben maradt-e a bor? Úgy tűnik, hogy igen. A bor meghatározó paramétereiben nem történt változás (pH, alkohol, savak, stb.), viszont bizonyos észterek esetében – etil-oktanoát, etil-dekanoát és etil-dodekanoát – akár 80 százalékos csökkenést is mértek (ezek a vegyületek bizonyos gyümölcsös és virágos jegyekért felelősek). Mielőtt fölöslegesen aggódni kezdenénk, újabb jó hír, hogy a kutatók egy másik kísérletben TCA-mentes vörösbort kezeltek folpackkal, és az időtől, illetve az észterek csökkenésétől függetlenül a kóstolásra bevetett kontrollcsoport nem érzett számottevő különbséget a kezelt és a kezeletlen bor gyümölcsössége között.

A dugósságra persze van tökéletes orvosság: a palackcsere (amennyiben tisztességes a kereskedőnk), ám amikor ez nem jöhet szóba, akkor a folpack sokkal rokonszenvesebb megoldás, mint a lefolyó. (Azt azért nem mondanám, hogy alig várom, hogy végre kipróbálhassam.)