Versenytárs nélkül a Bogyólé? Ma már bizonyosan nem. A hazai szénsavmacerált vörös újborok még nem árasztják el a hipereket, de a villányi klasszikus mellett már Ruppert Bolond Kalapossal és Bujdosó Libással is olthatjuk bozsolé-szomjunkat. Előbbi még beszerzésre vár, utóbbi már átesett a teszten. Continue reading “A libához már nem marad – Bujdosó Libás 2022”
Category:
Új utakon – Losonci Kékfrankos 2018
A natúrbor nálam 2012-ben úszott be a képbe. Az akkor még underground mozgalomról tudósítók (Alice Feiring neve ugrik be elsőként) szokatlanul életteli, újszerű borokról áradoztak – a pincebeli manipuláció béklyóitól megszabadított csodába természetesen nekem is bele kellett kóstolnom. Continue reading “Új utakon – Losonci Kékfrankos 2018”
Winkler bort iszik
Tizenöt év után. Ez már önmagában is elég hír lenne, de nekem különösen érdekes és aktuális. Egy kisebb csoportnak készülök valamiféle szemináriumot tartani, és nyilván illik az elejét az elején kezdenem, vagyis kitérni arra, hogy hogyan kóstolunk és hogyan kóstoljunk. Miközben a gondolatfoszlányaimat és szövegtöredékeimet rendezgettem, többször beleütköztem abba a kérdésbe, hogy mit mondjak annak, aki abszolút kezdő. Akit zavarba hoz, hogy a boros kelyhet nem szabad marokra fogni, és a kóstolás nem az ivással kezdődik. Continue reading “Winkler bort iszik”
Az aranyszájú erkölcsi fárosz
A nyáron Peter Pharos publikált egy szatirikus írást arról, hogy a jó borújságírónak milyen elvárásoknak kellene megfelelnie. Mivel a korrupt borsajtó kérdése elég nagy hullámokat kavart, talán érdemes a másik oldalról érkező önirónikus panaszt is meghallgatni. Kedvcsinálóként két bekezdést durván átmagyarítottam, de akinek megy az angol, legalább középiskolás fokon, az menjen egyenesen az eredetihez. Continue reading “Az aranyszájú erkölcsi fárosz”
Pattintott kőkorszak
Alex Maltman arra tette fel az életét, hogy a mineralitás ostora, Luther Mártonja, Richard Dawkins-a legyen. A Decanterben megjelent 2019-es cikkét rongyosra olvastam. Ugyanakkor nem vérben forgó szemű hittérítő vagy militáns ateista, hanem megfontolt tudós; tanulmányaiban bizonyítékok hiányára, érvelési hibákra, kísérletek eredményére, elhallgatott tényekre hívja fel a figyelmet. A World of Fine Wine most két informatív és tévhit-oszlató írását tette elérhetővé. Az egyik a talajok rolls royce-ával, a mészkővel foglalkozik, a másik a kőzetek ferrarijával, a kvarccal, a kovakővel, a tűzkővel. A tüzetes elemzés végeztével mindkettő Dacia Dusterként távozik. Continue reading “Pattintott kőkorszak”
Már a látvány hűsít – provanszi rozék
Nincs semmilyen új sztorim vagy szóra érdemes felismerésem, ez most csak pőre pontosztogás és ajánlás lesz. Maximum azért érzek egy kis kognitív viszketést, mert hiába ostorozzák annyit a halványságot bálványozó provanszi rozékat, én esztétikai többletet továbbra is csak bennük találok és a Chateau d’Esclans, Domaine Ott, Figuiere élboly megbolygatására irányuló kísérleteink továbbra sem hoztak sikert. Continue reading “Már a látvány hűsít – provanszi rozék”
Értékálló – Homola Kékfrankos és Syrah 2017
Aránytalanul hosszú időt töltöttem már a kékfrankos elhelyezésével a saját bortérképemen, és lehet, hogy soha nem érek a végére. Szóval, a kékfrankos, az olyan, mint egy sangiovese, illetve olyan is, mint egy syrah, és kétségtelenül sokban hasonlít egy menciára, saját kronológiám szerint haladva. Amikor tizenvalahány éve a kékfrankisták első szecessziós szalonjában jártam, akkor még a bordói paradigmából való kirángatás és a burgundiba való átterelés volt a fő csapásirány. Fáziskéséssel ugyan, de ebben már utolértük Ausztriát. Continue reading “Értékálló – Homola Kékfrankos és Syrah 2017”
Nem tucatbor – Nyakas Irsai Olivér 2021
Nem a világ legszebb címkéje. Ellenben irsainak figyelemreméltó a bor, és ezzel a kijelentéssel nem szokás dobálózni.
Jóképű – Fento Albariño 2021
Amennyire tudom és ismerem, a Zarate egy elég hardcore galíciai borászat, ahol nem engednek a közízlésnek, nem ismernek tréfát a terroirtükrözésben. A Fento ugyan nem a törzsgyökös, minden-fürtöt-névről-ismerek Zarate, hanem egy oldalági, elhajló projekt, de azért így is váratlanul ért, hogy mennyire megnyerő. Continue reading “Jóképű – Fento Albariño 2021”
Angol pezsgő – Nyetimber Classic Cuvée
Angol pezsgő. Szokni kell ezt a szókapcsolatot. Az első gondolatom az volt, hogy „Lehet-e ennél nyilvánvalóbb bizonyítéka a globális felmelegedésnek?”. A kóstolás után beláttam, hogy sem az angol pezsgő, sem a Nyetimber nem szolgáltak rá, hogy eltemessük őket egy ilyen menthetetlenül sötét kontextusban. Mennyivel jobban hangzik, ha azt mondjuk, hogy az angol pezsgő egy évszázadok óta rendületlenül szomjas ország álmának beteljesülése. Continue reading “Angol pezsgő – Nyetimber Classic Cuvée”
You must be logged in to post a comment.