Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Én kb. 5 éve vagyok verdejo-rajongó. Azt nem tudom, hogy lehet-e verdejóból nagy bort készíteni (eddig eggyel találkoztam), de ez az az eset, amikor különösebben nem is érdekel. Nincs ugyanis még egy fajta, amelyik ennyire magától értetődően finom lenne, és, főleg, ilyen ritkán okoz csalódást. Continue reading “Cool cat – Telmo Rodriguez Basa Rueda 2017”
Idén is ellátogattunk a Szentesi Pincéhez, ahol egy ferdébe hajló délután keretében nem kevesebb, mint 27 bort vizsgáltunk be. Ha zanzásítani akarnék: megannyi rabul ejtő régi magyar fajta, egy érdekes rajnai kísérlet a zárási módokkal, meseszép 17-es évjárat, az egyik legjobb hazai kékfrankos és merlot élményem is ehhez a délutánhoz köthető. Continue reading “Szentesi vizit”
Abasár leghíresebb borásza egyúttal iskolaigazgató. De “igabát” más fából faragták, mint az átlag pedagógust: ránézésre viking rocker, és a gyerekeket is szereti. Borásznak sem átlagos, inkább kérdez, mint állít, inkább csodálkozik, mint előír. A Terroir Squad kisfilmje Major Leventéről:
A hónap végén vakteszten fogjuk kóstolni a 2017-es Csopaki Kódex-borokat. Ezt a mostani triót egyfajta főpróbának szántam. Na jó, őszinte leszek: inkább ellenpróbának. Azon belül is kétfrontos ellenpróbának. Én példamutatónak találom a Csopaki Kör munkáját, és amilyen mázlim van, még a borokat is szeretem. Ennek a látszólag eszményi felállásnak is megvan a maga buktatója: mi van, ha az eszem vezet az orromnál fogva? Azaz néha megkísért a kétely: tényleg olyan jók a borok vagy csak az én hozzáállásom kerekíti a pontszámokat fölfelé? Continue reading “A folytatás előzménye – Csopaki Kódex 2016”
Az alapok, 1500 forint környéke. Négy vörösből két felejthető, egy korrekt és egy lenyűgöző – ez még talán jobb is találati aránynak, mint ahogy általában sikerül kifognom. Continue reading “Borok a hiperből – Bodri, Kovács és Lánya, Günzer”
Az alábbiakban Erhardt Gábor építész gondolatait olvashatják Tokajról. “Magam is érdeklődéssel olvastam a Szik Mátyással készített interjút, mint ahogy a beszélgetés sorozat korábbi részeit. Nekem is szemet szúrt, hogy mindegyik sommelier egy valamiben közösen nyilatkozott: Tokajban nem mennek rendben a dolgok. Az mondjuk meglepő volt, hogy mindannyian másként gondolkodtak a követendő útról, mégpedig radikálisan.
Continue reading “Féltékenység terheli az emberi kapcsolatokat – Erhardt Gábor”
“Szik Mátyásnak lehet, hogy igaza van, voltak dolgok az elmúlt évtizedekben, amik ész nélkül történtek. Megváltozott az egész világ, megint, változott az ízlés, elindult még jó néhány vonat, a szuper naturáltól a nem-tudom-miig. Hogy Tokaj mire szállt föl, meg mire nem, a jó ég tudja. Az biztos, hogy lett 40-50 termelő, akinek tök jó borai vannak. Ez a harminc év hozadéka, tehát, hogy a nagy cégeken kívül még lett valami.” Continue reading “Állandóan farkast kiált mindenki – Homonna Attila”
Én már nem merek elvárásokkal nekivágni kadarkák kóstolásának. A kíváncsiság azonban még hajt, kapva kaptam az alkalmon, mikor éttermes barátom a kínálat szondázására invitált. Nem lettem optimistább az est végére – az erőfeszítés itt-ott (például a Heimann Stílusgyakorlat esetében) lassan már gyümölcsöket is hoz, de tartok tőle, hogy a kadarka továbbra sem kecsegtet a nagy hungarikum fajta ígéretével, amiből borászaink magabiztosan és évről-évre hozzák majd a minőséget. Continue reading “Meggyőzésen innen – kadarka vakteszt”
A cím egy Szik Mátyással készített interjú URL-címének önkényesen kiragadott szakasza. Az eredeti cím ennél természetesen lényegretörőbb: Tokajban óriási a baj. Ki ne kapná föl a fejét egy ilyen állítás láttán? Continue reading “Tokajban óriási a baj Szik Mátyással”
Borvidéki hibrid: soproni szőlő, etyeki feldolgozás. Rizikósnak hangzik, ám a bor hibátlan. Valamelyik itthoni borversenyen a legjobb kékfrankosnak választották, a Decanter World Wine Awards-on bronzérmes lett 88 ponttal. Continue reading “Tájszédelgő – Etyeki Kúria Kékfrankos 2015”
You must be logged in to post a comment.