Az első részben tárgyalt Bakonyi és Wassmann pince után térjünk át a látogatást motiváló Hummel-birtokra. A sztori itt a dunai sváb-gyökerekkel kezdődik: Horst Hummel dédnagyapja még a vajdasági Ferenchalmán (Kacarevo) dolgozott vincellérként, egészen 1945-ig. Öt évvel későbbi halálát követően a család Németországba költözött, Horst már itt született. 1997-ben felkerekedett, hogy meglátogassa Ferenchalmát, és mivel boros szenvedélye okán ekkor már saját bor készítésén is töprengett – egyelőre tanácstalanul, hogy hol is és milyet –, hazafelé útba ejtette déli vidékeinket, hogy megismerje kicsit a magyar borokat és borkészítést (azzal nagyon is tisztában volt, hogy hazánk egykoron Európa legjelentősebb borkultúrái közé tartozott).

Valamilyen úton-módon Pakson kötött ki, ahol kiváló zweigeltre bukkant egy helyi termelő kínálatában. A borokat kóstolva egy eladó zweigelt-ültetvény is szóba került, amit végül a gazda meg is mutatott. Horst csak később tudta meg, hogy szekszárdi szőlősben jártak, és ettől a pillanattól kezdve komolyan nekiállt a magyar vörösboros termőhelyek tanulmányozásának, természetesen a legjobbat keresve. A név, ami folyton visszaköszönt neki, Villány volt; ’97 őszén fel is kereste a borvidéket. Elbűvölték Gere Attila, Szende Gábor, Jekl Béla, Tiffán Ede és Bock József borai, nemkülönben a mögöttük húzódó törekvés. Olyannyira, hogy ’98 tavaszán visszatért, és belevágott saját borászatának megalapításába.

A birtok ma 7,5 hektáros, teljesen organikus (a 2008-as áttérésben Bakonyi Péter segédkezett, innen a kapcsolat; a növényvédelemért manapság is ő felel), fajták terén a hangsúly a portugieseren és kékfrankoson van – melyekből alap és prémium szint is készül –, illetve ezekhez a jövőben a cabernet franc is csatlakozik (az első, 2011-es évjárat hamarosan palackozásra kerül). A cabernet sauvignon pedig a házasításokban (J.M. és Loess) kap fontosabb szerepet az évjárat függvényében. A cél elegáns, hosszan érlelhető borok készítése, ehhez pH-ra szüretelik a szőlőt.

A Jammerthalban található kis pincében kezdjük a szemlét néhány 2012-es hordómintával. A többség elképesztően tanninos ebben a fázisban, a cabernet sauvignon például szinte értelmezhetetlen, de nem is ez tűnt ki a sorból, hanem a porutgieser: a Jammerthal fiatal, bakművelésű tőkéinek termése. Az 1 x 1 méteres térállású ültetvény létrehozása anno felbőszítette a helyieket (micsoda szakmaiatlanság! a traktor nyilván nem fér be a sorok közé), de kíváncsi lennék, mit szólnának az eredményhez. A három kis hordó olyan oportót rejt, amihez foghatóval valószínűleg még nem sokan találkoztak: koncentrált, töményen gyümölcsös, ugyanakkor kifejezetten strukturált és csontszáraz. Hogy kész mivoltában is ilyen lenyűgöző lesz-e, még évek kérdése, mindenesetre a borász fontolgatja, hogy 50 euróért mérje palackját, amolyan Ráspis indoklással: “ha nem viszik el ennyiért, inkább megiszom magam” (én speciel megpróbálnám lebeszélni erről; elég drágák a villányi borok így is, inkább jusson el a tétel több értőhöz, mint csupán néhány krőzushoz).

Egy nagyobbacska kitérő után a jelenlegi kínálat néhány borával, illetve két 2011-es mintával folytattuk, aztán az oportó következett – ezúttal a régi évjáratok kerültek elő a sufni mélyéről. A két fehérbor, különösen a hárslevelű, szokatlan műfajt képvisel; az a benyomásom támadt, hogy egy vörösborok készítésére berendezkedett pince produktumai, ami talán nem is áll messze az igazságtól. A vörösök kétségtelenül több izgalmat tartogatnak, különösen a hamarosan piacra kerülő 2011-es Spatz kékfrankos, és a szintén X-faktor-gyanús cabernet franc.

(Ahogy helyszíni szemlénél általában, a pontszámok csak jelzésértékűek.)

Hummel Tramini
Az évjárat lemaradt a jegyzetemből, talán 2008? Mélyebb, ám zöldes árnyalatú sárga szín. Édes, virágos, fűszeres traminiillat, finom zöldes árnyalattal, szinte édes bort vár az ember – de kóstolva száraz. Széles, hárslevelűs felépítés, viszont íze muskotályos szőlőt idéz. 11 pont

Hummel Bernstein 2008 (hárslevelű)
Mézes, méhviaszos illata elég gazdag, fejlődő jellegű, még nem koros. Szájban érezni a hordót, széles, testes, ízében egy kis viasz. Szokatlan, amolyan ászkolt stílus, nem igazán emlékeztet semmire. 10 pont

Hummel Portugieser “Village” Nagytótfalu 2011
Elképesztő lila szín. Brutál tömény illata szintén lila tónusú, ibolyás, áfonyakoncentrátumos, fekete cseresznyés, szinte syrah-s fűszerekkel. Szájban szép, élénk sav, jó koncentráció, közepes tannin és primőr ízek. A végét erőteljes, zavaró kesernye árnyékolja be jelenleg, mely nélkül akár kimagasló is lehetne (pannon klasszis potenciál), így azonban kvalitása kérdéses. Talán az idő segíthet rajta.

Hummel Spatz 2011 (hordóminta)
Illatában a tinta gyerekkorom állatnyomdájából! Déli jelleg, azonban friss az aromatika, meggyel, áfonyával, köményes-szegfűszeges fűszerességgel és étcsokoládéval. Jó koncentráció. Teste közepes, íze csontszáraz, élénk savakkal. Nagyon fiatal és szigorú még, időre van szüksége. A 2009-es méltó folytatásává válhat, pannon klasszis kilátással.

Hummel Cabernet Franc 2011 (hordóminta)
Primőr, szinte cukorkás illat friss gyümölcsökkel és komoly mélységgel. Szájban kis édesség, enyhén krémes textúra, a Hummel borok feszesebb, csontszáraz stílusához képest valamelyest hedonistább jelleg. A tannin most még elég nyers. Komoly anyag, nem a tipikus fás, elhordózott villányi franc, de még időt kér – nagy ígéret.

Hummel Jammerthal Kékoportó 1998
A birtok első vörösbora, vásárolt szőlőből, 120 hektós hozamból. Barnás árnyalatú, világos gránát. Nagyon koros, avar uralta buké, teljesen lekerekedett test, jó sav. Harmonikussá érett. Másnap is áll, mint a cövek – már lefelé tart, de nem oxidál, nem esett szét. Talán tiszteletlenség pontozni, de objektíve kb. 9 pont lehet, noha ilyen érettségű bor már erősen ízlésfüggő. Nyitottak számára élvezhető, az élmény pedig messze nem kilencpontos.

Hummel Kékfrankos 1998
Teljesen kifejlett palackbuké, izgalmasabb és tartalmasabb illat, mint oportó évfolyamtársa esetében: avar, gomba, fűszerek és földesség. Akár egy aggastyánkorú burgundi villázs. Izében a sav kissé kitüremkedik, elég tanninos is, miközben a test már lekerekedett – fényes példázata annak, hogy a durvaságok ritkán simulnak. Még 15 év alatt sem, sajnos rengeteg villányinak ez a sorsa. Viszont egyben van és érdekes, ha arányosabb lenne, még ilyen korosan is megcsípne egy tízest. 8-9 pont

Hummel JM Cuvée 1998
Teljesen kifejlett palackbuké, megérett kaberné jelleg, korosodó sötét bogyósokkal és fakéreggel. Sava élénk és túlzó, levon az értékéből, egyébiránt közepes testű, száraz, füstös ízű, kerekedő tanninokkal. Még egyben van, de a savak miatt csak 9 pont.

Hummel Kékoportó 1999
Vásárolt szőlőből. Világos borostyán szín, megérett, de 1998-as társánál érdekesebb illat: intenzív, avaros, dohányos és hecsedlis, érett kadarkát vagy pannon pinót idéz. Szájban még élő, könnyed, arányos, szép savú, van intenzitása, ízében dohány és hecsedli. Minimális tannin. Gyakorlatilag egy élvezetes, jól fogyasztható, szépen érett bor. 10 pont

Hummel Kékoportó Reserve 1999
Világos borostyán szín, intenzív, fűszeres illat sós karamellával, a gyümölcs már a múlté – viszont összetettséggel is bír, túlmutat az alap változaton. Laza szövésű, de határozottan tartalmas, közepes test, jó savak és jó arányok. Megérett, de még nem üresedett ki, finom! 12 pont

Hummel Kékoportó 2003
Felvásárolt szőlő – úgy sejtem, nem ugyanabból a forrásból származik, mint néhány nagy név híg oportója. Élénk gránátvörös szín. Illata szinte merlót idéz, szilvás, szedres, egy kevés dohánnyal és eukaliptuszos csavarral. Kóstolva szellős struktúra, ám teste nem indult fogyásnak, élő és remek savú. Tízévesen cseppet sem koros, mindössze érett. Élvezetes, az a fajta, amit a pillanat hevében (és a kiugró tetszés jeleként) hajlanék túlpontozni – de még behúzott kézifékkel is magabiztos 12 pont. Öt év gond nélkül benne van még, ha nem tíz.

Barrik, biznisz, butikhotel és látványpince – Villányra gondolva nekem csupa hasonló dolog ugrik be elsőre. Mind azt harsogja, hogy nem én vagyok a megcélzott borturista, amivel persze semmi baj nincsen; az viszont elszomorít, hogy nehezen találok termelőt, akinek szemléletéért, boraiért igazán lelkesedni tudnék (és akár útra is kelnék). Hol van Magyarország legfelkapottabb borvidékén az izgalom, az a nehezen megragadható extra, hol vannak a szüntelenül a minőséget kutató Demeter Zoltánok, Losonci Bálintok?

Az ő cipzáruk körül nem matatnak Bódi Sylvik, de léteznek. Ezt tavaly, egy kartonnyi Berlinből rendelt Hummel kékfrankosból és portugieserből – álmomban sem gondoltam volna, hogy éppen ezek fordítanak majd a kockán – szűrtem le, mely élmény hatására tüstént nekiálltam a helyszíni szemle megtervezésének. A megvalósításig azonban csak idén márciusban jutottam el, viszont ha már ott jártam, két másik, történetesen a Hummel pincéhez szegről-végről kapcsolódó birtokot is beiktattam a programba. Az időrendi sorrendtől elszakadva, velük kezdem a két epizódos beszámolót.

Bakonyi Péter

Bakonyi Péterre a cabernet franc-jai miatt voltam elsősorban kíváncsi: már a két éve tesztelt, felvásárolt szőlőből készített 2006-os bora is ígéretes volt, a közelmúltban kinyílt, burgundi stílusú 2010-ese pedig izgalmasan formabontó (még ha nem is túl bonyolult). A hordómintaként kóstolt 2011-es már csak az évjáratból kifolyólag is előrelépés, a 2012-es viszont egészen lehengerlő – ezzel a borral új magasságot hódíthat meg a pince. A parányi (egyhektáros) birtokon ezen kívül rozé és a mindennapokra szánt fehérborok készülnek.

Bakonyi Péter Csavargó 2012
Tartályminta (időközben már megjelent). Királyleányka, veltelini és olaszrizling. Tiszta, ropogós, zöldveltelinisen fanyar, nem tűnik déli bornak. Csontszáraz és könnyed, fanyar ízű, hangsúlyos savakkal. Mindennapi, jóivású bor, kissé kemény ebben az állapotban. 8-9 pont

Bakonyi Péter Csavargó 2011
Akár egy egyszerűbb osztrák grüner veltliner: metszően tiszta, kissé visszafogott illat, finom szárzelleres fanyarsággal. A 2012-essel szemben kerek és kedves, hibátlan arányokkal. Nem bonyolult, viszont felettébb üdítő 9-10 pont

Bakonyi Péter Tiglio 2011
A név olaszul hársot jelent – ebből már összerakható, melyik két fajta alkotja. Enyhén aromatikus, ropogós, osztrákos illat fehér húsú őszibarackkal, majd közepes test, kerekebb, behízelegőbb és krémesebb. Mint egy olaszrizling a kesernye nélkül. 10 pont

Bakonyi Péter Hárslevelű hordóminta 2012
Sorsa még nem dőlt el. Szőlős és primőr, hársnak nem igazán illatos. Kissé testesebb, szeszesebb, kerek, a fajtát főként felépítésében hozza. 9 pont

Bakonyi Péter “Pír”
Egy könnyed bor a cél, bizonyos 2011-es és 2012-es cabernet franc tételekből házasítva, ez még csak egy próbverzió. Vidám, vonzó illat, primőr, gyümölcshangsúlyos, szinte cukorkás, némi francos vegetáliával. Arányai alapvetően jók, remek örömbor lehetne, a cserek azonban jelenleg túlságosan uralják ízét, nehéz értékelni. (Időközben már meg is jelent a végleges verzió.)

Bakonyi Péter Cabernet Franc 2011, palackozás előtt
Remek fajtajelleg, friss, izgalmas, illatában cassis és fűszerek, chinon-rokonságot is mutat. Kóstolva elég testes, lendületes, integrált, jó savakkal, némi édességtől mentes hordóval, ami illatban fel sem tűnt. Távol a villánnyi mainstream nehézkes stílusától, de nem is a 2010-es burgundis vonala. 12 pont

Bakonyi Péter Cabernet Franc 2012, hordóminta
Gyönyörű primőr CF illat, vibráló, töményen gyümölcsös, főképp fekete ribizlivel, Loire franc-os fűszerességgel. Élő, vibráló, ugyanakkor krémes érzetű korty, integrált savak, érett, nem hangsúlyos tannin – nem csak tartalmas, inni is jó. Elcsíp valamit a nagyságból. 14 pont

Wassmann

Villány első bioborászatát Ralf Waßmannak és Susann Hanauernek köszönhetjük. 1998-ban települtek át Németországból, 2003-ban indultak az öko-tanusítványért, majd a hároméves átállási időszak után 2006-ból már ellenőrzött bioborokkal léptek a piacra. 2009 óta szőlészeti tanácsadással is foglalkoznak (meglepő a borvidéken az organikus művelésre áttért/áttérő pincék aránya, talán a legmagasabb az országban), a 2012-es szürettől kezdve pedig a biodinamikus álmot, a Demeter-védjegyet is feltüntethetik címkéiken.

A biodinamika hallatán nekem egyrészt néhány borgéniusz ugrik be (Beaucastel, Romanée Conti, stb.), másrészt viszont nagy halom bizarr, erősen oxidatív kreálmány, amiket egyre nehezebben vesz be a gyomrom. Wassmannéknál tökéletesen tiszta borok fogadtak: talán a rozé esetében felmerült egy kis bizonytalanság, de mind a fehérek, mind a vörösök rendkívül precízek voltak (a villányiakat átokként sújtó brettnek gyanúja sem merült fel). És ami még ennél is meggyőzőbb: magyar kézműves berkekben szinte példátlanul elegánsak és egyensúlyosak, itt már valóban beszélhetünk terroárborokról és izgalomról.

Kínálatukból talán a Mundia cuvée a kedvencem: még soha nem ittam ilyen pallérozott, helyi fajtákra (portugieser + kékfrankos) alapozott villányi középbort. Az aduász viszont a kékfrankos: az ekkor még hordóban lapuló 2011-es (időközben lepalackozva, hamarosan debütál) és 2012-es alapján úgy tűnik, hogy a Hummel Spatz után újabb nagy villányi blaufrankisch közeleg a láthatáron.

[update: a márciusban még rúgkapáló 2011-es CS&CF-hez (lásd lentebb) a napokban ismét szerencsém volt, és elállt a lélegzetem. Úgy tűnik, jelentősen alulbecsültem.]

Wassmann Pezsgő 2010
Szentesi kooperáció (természetesen). Olaszrizling, hozza is a fajtajelleget, még a kis kesernye is jön. Csontszáraz, a buborékok nem túl finomak. 9 pont

Wassmann Olaszrizling 2011
Hibátlanul tiszta, friss illat, ám nem a fajélesztős-techno vonal, fajtajellege mellett üdébb, citrusosabb. Közepestől kisebb test, korrekt sav, kerek test, sima textúra. Nem bonyolult, jóivású, arányos bor. 10 pont

Wassmann Karlotta 2011
Olaszrizling és chardonnay. Utóbbi uralja, elegánsabb irány, tiszta és friss. Szájban jóval intenzívebb, noha elegáns marad; kerek és jósavú. 11-12 pont

Wassmann Rozé 2012
Kékfrankos plusz a két cabernet. Na ez nem tutti-fruttis. Illatában eper, ribizli és kabernés-paprikás fűszer, szájban ficánkoló sav, intenzív íz ribizlivel és cseresznyével. Szeszt nem érezni. Egy borszerű rozé. 8-9 pont

Wassmann Portugieser 2011
Portugieser élmezőny, nem egy átlagos példány. Orrban délies melegség, fekete cseresznye enyhe cukorkás tónussal; fűszeres és földes. Száraz, sava élénk, akár egy kékfrankosé, némi súlya is van. Közepestől kevesebb, nem markáns cser. 11 pont

Wassmann Mundia Cuvée 2009
Oportó és kékfrankos. Illatában viaszos fekete meggy és izgalmas fűszeresség, némileg már koncentráltabb, villányiasan meleg karakterű. Kóstolva csodás egyensúly, elegáns és csiszolt, túlzásoktól mentes. Közepes test és közepestől kevesebb tannin. Élmény (12 pont).

Wassmann Merlot 2011
Szép, délies, merlós illatában sötét szilva és fűszerek; abszolút tiszta. Szájban közepes test és jó savak, kis faíz. Nem extrahált és nem szeszes, remek egyensúlyú, lendületes, érett, erőteljes tanninnal. 12 pont

Wassmann CS&CF (50-50%) 2011
Malatinszky és burgundi hordóban érett. Kabernés illat, meleg karakterű, de elegáns, nem túlérett. Teste közepestől nagyobb, krémes, széles, egészen enyhén édeskés és alkoholos, kabernés tanninnal. Illatra most többet mutat, de nagyon fiatal még. 12 pont

Wassmann Merlot 2009
Nagyon merlós, buja, édes gyümölcsös illat meggymagos fanyarsággal. Kerek test, nem nehézkes, jó a sava és jól iható. Tiszta és elegáns, a cser markáns, de nem durva. 12 pont

Folytatás következik