Elisszák előlünk – Szentesi Kétii Érintés 2020

Ez az az eset, amikor az önző bosszankodás néhány perc alatt proszociális örömbe csapott át. Nagy garral akartam beharangozni, hogy a 2020-as Érintés is fenomenális, kihagyhatatlan best buy. Csakhogy nem találtam beszerzési forrást, illetve alig. A wineloverswebshopban van állítólag még 4 darab 3410 forintos áron, illetve a Magyar Minőségi Borok Boltjában kapható 3890 forintért. Az Artizánban már a 2021-est árulják 3290 forintért. Ahogy görgettem lefelé a találatokban, úgy derült ki, hogy volt itt egy áttörés: az angolok/britek csapolták meg a készleteket (vagy csapolták le teljesen). Végre-valahára kezd a piac úgy működni, ahogyan én mindig is elvártam volna: láthatatlan kezével a jóra szavaz. Continue reading “Elisszák előlünk – Szentesi Kétii Érintés 2020”

A változás szele – három siller 2022-ből

Hagyományosan a nyár beköszöntével szokásom lefutni a kötelező kört a sillerrel (kapcsolódó poszt itt és itt), ami rövid és rendre azzal a konklúzióval zárul, hogy ezek a borok éppen annyira jók, amennyire elterjedtek (nem különösebben). A kirajzolódó minta: halvány illat, jellegtelen íz. Idén azonban fordult a kocka, valami végre történni látszik piros fronton.

Continue reading “A változás szele – három siller 2022-ből”

Müller-thurgaut minden háztartásba! – Kősziklás Rizlingszilváni 2022

Baráti, sőt, családi körömben a Kősziklás kultpince. Én nem vagyok született rajongója ennek a kendőzetlen reduktív stílusnak, de az évek folyamán meggyőztek, hogy ebben a műfajban itthon ők diktálják a tempót. A müller-thurgau, amit ők megbocsáthatatlan módon rizlingszilváninak hívnak – az EU-ban 2008 óta nem használható ez a név -, kiváló fajta, a riesling össze-vissza keresztezések között talán a legjobb. És ezzel a borral a csúcsra értek, ez a Kősziklás-stílus megdicsőülése, a kitartó, következetes és okos reszelgetés megkoronázása. Continue reading “Müller-thurgaut minden háztartásba! – Kősziklás Rizlingszilváni 2022”

Kis primőrszemle: Ruppert, Vylyan, Bock és Duboeuf

Gyorsan tovatűnő ízek, melyekkel nem lehet betelni. Nekem ez jut eszembe, ha az újborra gondolok. Nem is értem a bozsolé-koncepció feletti fanyalgást (ti. hogy a 2000-es években meredeken leesett a Beaujolais Nouveau népszerűsége, manapság gyakorlatilag kötelező elem mentegetőzéssel kezdeni a témában születő írásokat, lásd itt), míg szembe nem jön egy olyan banánaromás, műanyag hatású bor, ami rögtön más megvilágításba helyezi a történetet. Continue reading “Kis primőrszemle: Ruppert, Vylyan, Bock és Duboeuf”

Természetes intelligencia – Gizella 2021

Augusztusban végre-valahára eltoltuk a biciklit Tokajba és jó három órát töltöttünk Szilágyi László társaságában. Bott Frigyes óta nem találkoztam hasonlóan józan, racionális és kiegyensúlyozott borásszal. Ami azt illeti, kissé meg is ijedtem, hogy mégis hol van a tűz, az alkotói paranoia legalább szemvillanásnyi szikrája. Mint tudjuk, Bott Frigyest időközben megcsapta a kéntelenség füstje, és ma már szürrealista, határsértő borokat palackoz, így nem kizárt, hogy néhány év múlva Szilágyi Lászlót is beszippantja valamelyik karizmatikus szőlészeti kisegyház. Per pillanat azonban az eszére és az excel-táblára hallgat, kiváló borokat készít, nincs oka amulettek vagy varázskristályok után kapkodni. Continue reading “Természetes intelligencia – Gizella 2021”

Fehéret Villányból – Bakonyi Csavargó 2020

Ez a bor nekem mindig rácsodálkozás. Szóval a villányi fehér jó tud lenni. A stílus sem ismerős más borvidékeinkről, meg is lep, vakon valószínűleg osztráknak tippelném a precizitása, élénksége révén. Na és a magyar zöldvelteliniben sem hiszek, ritkán győz meg – ez ugyan házasítás, még az is lehet, hogy azért működik. És ha már, akkor örömmel látom, hogy az általam sokra tartott, ám fájóan mellőzött hungarikum, a királyleányka is helyet kapott benne. Continue reading “Fehéret Villányból – Bakonyi Csavargó 2020”

Bajnokok reggelire

Ha valaki még nem hallotta volna, a balatonfüredi Zelna borászat belépőszintű olaszrizlingje az idei Decanter World Wine Awards-on 97 pontot szerzett és platina érmet kapott. Emlékeim szerint ez magyar száraz borral csak egyszer fordult elő, a Figula Kövessel (60% szürkebarát, 40% olaszrizling). A siker értékét fokozza, hogy ezt nem 32500, hanem 1500 forintért árulták (a Lidlben, de teljes áron is csak 2000). Continue reading “Bajnokok reggelire”