Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Finom kimaxolva. Nem is értem, hogyan maradhatott a periférián egy olyan fajta, amelyik ennyire tisztán és dallamosan beszéli a finomat. Még a neve is dallamos, ha egyszer sikerült megtanulni (pikpul dö piné). És földrajzilag sem fapados helyre fújta a szél, ez a Cote d’Azur-ön nyaralók default halbora. Continue reading “Tengeri szél – Villa Des Croix Picpoul de Pinet 2018”
An unexpected job – wine list for a small restaurant aimed at foreign guests – forced me to pop my bubble. It’s no fun leaving your comfort zone but I was handsomely rewarded by the experience. I admit it’s a sily prejudice but my bubble is a cabernet-free zone. So I had to go out on a limb when making my recommendation for the budget Villány category. I think of Zoltán Günzer as a technically reliable winemaker with reasonable prices and as 2017 was a hot year there was every chance that even cabernet sauvignon would reach optimal levels of ripeness. Pouring this wine to our quality control group I was wary that my bluff was about to be called. But I got lucky. Continue reading “Universal Basic Cabernet – Günzer Zoltán Cabernet Sauvignon 2017”
Az Auchan új kollekcióját nagyszabású őszi akciózással vezették be, de ez a két bor csak újdonság volt a választékban kedvezmény nélkül. Azoknak, akik hozzám hasonlóan rá vannak csavarodva a GSM-vonalra (grenache-syrah-mourvedre), ünnep minden újabb, tisztességes darab felbukkanása a magyar piacon. 2500 forint elegendően soknak tűnt ahhoz, hogy a totál gagyi csapdát elkerüljem, ráadásul Languedoc nem az a puccos borvidék, ahol ennyi pénzért csupán nevet adnak. Amúgy meg nevet sem adnak: mindkettő rangrejtett, Auchan-árva (egyébként a viccesen hangzó Vignobles Jeanjean termékei), és Corbières Boutenac vagy Minervois la Livinière sem olyan apellációk, amitől az ember önkéntelenül a hitelkártyájához kap. Continue reading “Nyerő páros – Auchan Languedoc”
Hivatalosan a boruniverzum best buy galaxisának állócsillaga, saját észleléseim alapján inkább szeszélyes kvazár. Kb. 10 éve ismerem, és a kezdeti lelkesedésemet néhány drámaian nyers és reduktív (leánykori nevén: büdös) évjárat annyira lehűtötte, hogy talán 3 éve is megvan annak, hogy utoljára próbálkoztam vele. Ez viszont bombajó. Continue reading “Befektetés – Saint Cosme Cotes du Rhone 2017”
I’m as happy as the next guy to find a good wine at a reasonable price. However once in a blue moon the wine is more than good and the price is less than reasonable and this is when my happiness gets laced with remorse: I feel sorry for the winemaker, as if the world has let him/her down by failing to appreciate their achievements. I feel like witnessing a mugging and then helping myself to the spoils left around. Continue reading “Going for a song – Tornai Prémium Juhfark 2017”
Radován komoly bizalmi tőkét épített fel nálam az új spanyol vöröseivel. Amit aztán megfelezett ezzel a bohócborral, meg ezzel a halvérű riojával. Viszont az Atlantis fehérekkel megint gazdag telért talált. Continue reading “Legyél naprakész – Atlantis Albariño 2018”
Lehetnek ennél jobb, nagyobb, fontosabb furmintok, nekem azonban ez a kedvencem az elmúlt néhány év kínálatából. Annyira megfogott, hogy előhívtam a gondolatkísérleti mérleget, és örömmel állapítottam meg, hogy a furmint akár fel is zárkózhat a most életük formáját futó második ligás fajták mellé (albarino, godello, vermentino, falanghina, carricante és társaik). Continue reading “Uralt erő – Laposa Furmint „Kőkövön” 2017”
A tökéletes időjárás nem feltétlenül eredményez nagy borokat. A kétkedők kontraintuitív érvelése szerint az igazi nagysághoz kell valamilyen kockázati elem, valami előre nem látható baleset, amivel a szőlőnek meg kell birkóznia. Nietzsche bizonyára bólogatna. Abban azonban nincs vita, hogy a szép idő remek alapborokat szül. Ahhoz nem kóstoltam még eleget, hogy biztosan mondhassam, de az az érzésem, hogy 2018 Alsó-Ausztriában újabb érv a fenti állítás mellett. Continue reading “Gondtalan nyaralás – Stift Göttweig Furth Riesling 2018”
It’s been often debated whether great weather produces really great wines. According to the counter-intuitive reasoning there’s got to be some element of risk, some unforeseen accident that the vine struggles to overcome in order to make the wine extraordinary. Maybe. However there seems to be general consent that great weather produces great entry level wines. I have yet to taste more wines to claim with confidence that 2018 in Lower-Austria is proof to that proposition so let’s just say that this is my hunch at the moment. Continue reading “Neat and tidy – Stift Göttweig Furth Riesling 2018”
Gerard Bertrand egy intézmény Franciaországban. Fizikailag egy toronydaru, szellemileg Max Planckot próbálja egy hullámhosszra hozni Rudolf Steinerrel. 20 éven át volt rugby játékos, a francia válogatott oszlopos tagja. 22 éves, amikor az apja autóbalesetben meghal, és kénytelen a családi borászat irányítását is átvenni. A válságmenedzselés olyan jól sikerül, hogy ma sokan őt tekintik a languedoc-i bor megmentőjének. 54 évesen 14 birtokot igazgat, ebből tizenkettőben biodinamikusan művelik a szőlőt, és a legdrágább boráért 170 eurót kér, ami borvidéki rekord. Continue reading “Sármosan sápadt – Gerard Bertrand Cote des Rosés 2018”
You must be logged in to post a comment.