Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Előre is elnézést kérek mindenkitől, akinek megbántom nemzeti önbecsülését, de ha csak 5 borászt mondhatnék, akkor az alábbi külföldi pincékkel próbálnám meggyőzni azokat, akik még nem ittak jó natúr borokat. Az itthonról elérhetetlen nevekről fájó szívvel lemondok (Overnoy-Houillon, Richard Leroy, Kenjiro Kagami, Domaine des Murmures, Domaine Prieuré Roch, Clos Rougeard, és társaik). Continue reading “Natúr kalauz 2.”
Öt-hat éve lehetett, hogy egy Franz Weningernél tett látogatás alkalmával az alábbi mondat hagyta el Franz száját: „Nem tudom meginni a kénezett borokat.” Bevallom, egy jó darabig még teljesen értetlenül álltam a dolog előtt. Aztán, ahogy telt az idő, és egyre gyakrabban került alacsony kénszintű vagy kénmentes bor a poharamba, egyre kevésbé értékeltem a kénezett borokat. 2018-ban lehetett, amikor a Borfalu hátsó traktusában összeültünk, hogy a 2017-es év frissen palackozott tokaji boraiból szemezgessünk. Én szinte semmit nem éreztem, csak a ként. Dagadtos meg is jegyezte, hogy ezzel kb. el is engedhetem, hogy borról írjak. Úgy fest, igaza lett, legalábbis ami a konvencionális borokat illeti.
Ha már Alice Feiringnál is szakad a cérna, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valami bűzlik Kénmentesországban. A természetes borok Jeanne d’Arc-ja hosszú glosszában siratja az ellenkultúra elüzletiesedését és a borhibák felmagasztalását. Continue reading “Valami bűzlik Kénmentesországban”
Telivér narancsbor (durván: fehér szőlő vörösborként elkészítve). Nemzetközi mércével is kifogástalan. Szikrázik, de nem ráz. Continue reading “Kéntelen karnevál – Bott Frigyes Szűretlen Olaszrizling 2017”
Now this is a proper orange wine. It can proudly stand up to competition from anywhere in the world. It’s buzzing with electricity but it is still balanced and elegant. Continue reading “Orange Carnival – Bott Frigyes Olaszrizling Unfiltered 2017”
Philippe Bornard tant-mieux Pétillant Naturel 2016
Augusztusban, mikor a pincénél jártunk, csak álltuk körbe bambán az asztalt mi nyolcan: négy francia hazafi, egy japán, két disszidáns magyar és jómagam. Hümmögtünk magunkban, hogy kerül a poulsard illatába, – vagy ahogy a pupillini gazdák ott Arbois felett a hegyen kikérik maguknak, „az bíz ploussard” – a tyúkszaros udvar? Continue reading “Túl szép, hogy igaz legyen”
You must be logged in to post a comment.