Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Ez mi ez? Tartottunk egy cabernet franc vaktesztet, és az egyik vendégbor ellopta a sót. Annyira vendég volt, hogy a meglepetésért felelős barátom sem tudta felidézni, honnan keveredhetett a pincéjébe. Continue reading “Angolul UFO, magyarul ART – Schieber Quinta Essentia 2012”
Az első korty után a feleségem utálta ezt a bort. Az ártatlanság vélelmének méltányos idejű fenntartásán túl én sem találtam volna kapaszkodót a cáfolathoz. Noha nem akartam elhamarkodottan megbélyegezni, fejben már megvolt az alapgondolat: egy újabb múltban ragadt magyar bor, és az első címötlet is: „Megállt az idő”. Az idő azonban nem állt meg, jöttek-mentek a kontextusok, ételek, kedvek, borok, nap és árnyék – az utolsó decik a negyedik napon fogytak el -, és biztos kiesőből a derék középhadba küzdötte föl magát. Continue reading “Nem hajt a tatár – Szeleshát November 2017”
Fajtaválasztékát leszámítva, a Heimann Pince igencsak konzervatív vonalat visz. Ám a közelmúltban megtapasztalva, hogy hová jutott a 2007-es és 2009-es Barbár, vagy a 2007-es Franciscus bennem is felébredt a hagyományőrző, és most már félve gondolok arra, hogy a progresszió nevében esetleg újraírják a receptet. Mivel a birtokon a borászati munkát egyre nagyobb mértékben ifj. Heimann Zoltán irányítja, aki minden mai trendet ismer, és láthatóan ki is akar próbálni, kétség sem férhet ahhoz, hogy a konzervativizmus állandó ostrom alatt áll. Continue reading “Fejesugrás a korszellembe – Heimann Stílusgyakorlatok”
Nem ez a kedvencem az új Vida-címkék között, de így is magasan szárnyal az előzményekhez vagy a magyar átlaghoz képest. Grafikailag amúgy nem érheti kifogás, fenntartásaim alapvetően személyes jellegűek: soha nem rajongtam Pán Péterért (még kevésbé legfőbb rajongójáért). Continue reading “Friss fuvallat – Vida Ölelés Merlot 2016”
Not my favourite among the new batch of Vida labels but still way above the earlier ones or the Hungarian average. The graphic design is fine, my quibble is mainly personal: I never liked Peter Pan (even less so his best known fan). Continue reading “Breath of fresh air – Vida Ölelés Merlot 2016”
Hiába töröm a fejem, nem tudok olyan 2013-as magyar vöröset felidézni, ami igazán tetszett volna (egyébként 2015-öst sem nagyon). Szekszárdot eső áztatta a szeptemberi szüret idején, és ezzel elúszott a jó évjárat esélye, ezért nem számítottam arra, hogy Vidáéknál lesz La Vida. Continue reading “Nem esett csorba – Vida La Vida 2013”
I’m not sure I’ve tasted a single Hungarian red from 2013 that I was happy with (or for that matter from 2015). I know that in Szekszárd it was long spells of rain in September that ruined an otherwise promising vintage so I wasn’t really expecting the Vidas to come out with their top wine. Continue reading “Integrity unharmed – Vida La Vida 2013”
Szekszárd Grand? Mi ez? Kinek? Miért? Ez az első évjárat, és én úgy sejtem, hogy az álmok álmodói az XXXL-es cabernet-k luxus szanatóriumának szánhatták. Kétlem, hogy nagy karriert futna be, sőt, igazából fogadni mernék, hogy ez a 2012-es Heimann túl fogja élni magát a kategóriát. Hatalmas bor, a nagyság távoli ígéretével. Continue reading “Erőd – Heimann Szekszárd Grand 2012”
“Szekszárd Grand, what’s that?”, I hear you asking. It’s a new category which was probably dreamed up as some sort of glorified outlet for top quality cabernets produced in Szekszárd. I don’t think it’s a particularly good idea or that it will be a long-lived one. However the Heimann Szekszárd Grand is a huge wine which might even prove to be great in the long run. Continue reading “Fortress – Heimann Szekszárd Grand 2012”
You must be logged in to post a comment.