
Foglalkozásunk célja az volt, hogy egyik véglettől – új-zélandi radikálisok – eljussunk a másikig – loire-i ortodoxok -, és így mindenki eldönthesse, hogy az ízlése a spektrum melyik oldalára húz. A sauvignon blanc harsány fajta és vannak, akik ebben látják az erejét és megpróbálják 11-re feltekerni a volumét, mások ezzel szemben kivennék a kezéből a mikrofont, mondván, akkor is hangos, ha suttog.
Én még nem ittam igazán jó új-zélandi bort. 15 évvel ezelőtt az állítás élét könnyen el lehetett volna venni azzal, hogy „hiszen, te eleve utálsz mindent, ami újvilági”; csakhogy időközben az előítéleteim bevehetetlennek hitt erődítményét az alapokig visszabontották kaliforniai chardonnay-k, cabernet-k, argentin malbec-ek, dél-afrikai chenin blanc-ok és társaik. A fintorgás szigetén már csak Chile, Ausztrália és Új-Zéland dideregnek. Nyilván náluk is akadnak, akik túljutottak az alaprecepteken és az ipari szemléleten, csak engem nem ért még olyan inger, ami arra késztetett volna, hogy nagyobb összeget invesztáljak a felderítésükbe. 
You must be logged in to post a comment.