Alkoholforduló – Takler Cabernet Sauvignon Reserve 2007 és Gere Kopar 2008

Nem nagy dicsőség, de a karantén idején a muzeális készletekre is rájártam. A muzeális készletekre, meg a szupermarketek akciós boraira. Volatilis időket élünk. Ami a muzeális részt illeti, amennyiben ért egyáltalán meglepetés, az inkább kellemes volt. A régi sirámot, hogy néhány év alatt szétesnek a borok, ideje elfelejteni. Na jó, az 1998-as Domäne Wachau Chardonnay túl volt már a csúcson, de messze nem lefolyó. Ez a két tizentúli dél-pannon vörös pedig a fénykorát éli, hanyatlásnak, agóniának semmi jele.

A kivitelezésre egyik bor esetében sem lehetett panasz, de a hozzáállás erősen különbözött. Éppen egy évtizede annak, hogy bázisdemokratikus komment-szekciónkban vidám kis csetepaté alakult ki, amikor Wojciech Bońkowski a Pannon Bormustra zsűritagjaként kifakadt, hogy vezető borászaink a klimatikus adottságoknak fittyet hányva nagyobb, hordósabb és édesebb borokat akarnak készíteni, mint a chileiek a Colchagua-völgyben vagy az ausztrálok a Barossa-völgyben. Alaposan megsorozott lengyel barátunk védőbeszédében többek között ezt írta: „A magas alkohol a világ legtöbb borvidékén probléma. A fogyasztók elfordulnak a túlzottan alkoholos boroktól részben egészségügyi okokból, részben az egyensúly hiánya miatt. A nemzetközi fórumokon ez egy olyan sokszorosan kitárgyalt kérdés, hogy nem értem, Magyarország miért nem képes hasznosítani azokat a megoldásokat, amelyeket az igazán forró terroirok esetében dolgoztak ki, mint Portugália, Dél-Spanyolország vagy Ausztrália. Később érő fajtákat kell telepíteni, nem szabad a hozamkorlátozást túlfeszíteni, korábban kell szüretelni (vörösöknél egy kis éretlenség még mindig jobb, mint a kis túlérettség), le kell mondani a szuperedzett fajélesztőkről, amelyek hozzájárulnak a magasabb alkoholszinthez stb.”.

Bońkowski az alkoholbűnözés főkolomposaiként Bock Józsefet és Takler Ferencet nevezte meg. Számomra akkor evidensnek tűnt, hogy nem Bonkowski ül fordítva a lovon. Ez a véleményem azóta sem változott, így igazából nem sok jóra számítottam, amikor megláttam a 2007-es Takler Cabernet Sauvignon Reserve címkéjén a 16-os számot. A kóstolás érdekességét számomra külön növelte, hogy kb. egy évvel ezelőtt hallottam Takler Ferenctől, hogy ma már sok mindent másként lát, és a kékfrankos lett az új szerelme, mert az képes melegebb években is megőrizni az elevenségét és a gyümölcsöket.

Takler Cabernet Sauvignon Reserve 2007

Ez a fajta bor ugyanúgy kiment a divatból, mint a prog-rock, és ugyanúgy lehet siratni vagy ünnepelni a bukását, mint a 20 perces számokét. A pozitív oldal, hogy vastag, mint egy bársony drapéria, a tannin elolvad a szánkban, és a konyakmeggyes refrén azonnali dallamtapadást okoz. Ennyi idősen a balzsamecetes, umamis jegyek és a diós, dohányos aromák szépen elemelik a kommersz meggylikőrtől. A negatív oldal, hogy az illósság határán táncol, be-be villan a festékszag, a körömlakk, és persze fűt a magas kalória, két korty után jól esik egy pohár víz. Mióta megtanultam a portóiakat szeretni, ennek az észrevételnek tompult a kritikai éle, de azért dicséretnek most sem látszik: közelebb esik egy portóihoz, mint egy szabvány vörösborhoz. 2007 különösen alkalmas év lehetett, hogy aki akar, elmenjen a falig, és Taklerék akarták. Az eredmény nem lett elegáns, sem kiegyensúlyozott, de nem kellett erőszakot tennem magamon, hogy találjak benne élvezetet.

A 2008-as Gere Kopar mintha egy másik világ gyermeke lenne. Ebben a két évjárat igencsak eltérő adottságainak is komoly szerepe lehet, de nem zárnám ki, hogy Gere Attila hamarabb eszmélt és lépett.

Gere Kopar 2008

Régen kóstoltam utoljára 2008-as magyar vöröset, és nem is vágytam rá különösebben; emlékeim szerint ebből az évjáratból egyetlen igazán jól sikerült villányival vagy szekszárdival sem találkoztam. Ez viszont kiváló. Kétlem, hogy bárki, aki megkóstolja, elsőként a savra figyelne föl, de utólagos bölcsességgel azt mondom, hogy sikerének ez az egyik kulcsa. A másik az alacsonyabb alkohol (14,5%). A harmadik, hogy semmi nem tűnik éretlennek benne. A negyedik, hogy tulajdonképpen nincs ezzel a borral semmi gond. Ha nagyon kekeckedni akarnék, akkor kissé édesnek és nemzetközinek mondanám, de nem mondtam, inkább hátradőltem és élveztem. Árnyalatokban gazdag, tercier aromákkal bőven kistafírozott, de gyümölcseit is még őrző, kiváló hordóban érlelt, szépen kiegyensúlyozott, élő bor.

Kéttagú mintavételből, két ennyire eltérő évjáratból nem lehet a címben megfogalmazott következtetést levonni, azaz lehet, hogy nem is 2007/2008 volt a trendforduló. Ez esetben a tanulság mindössze annyi, hogy jó dolog érett borokat kóstolni.

Hirdetések

Válasz