Magaslat – Barta Öreg Király

Ha a Gizellánál az összespórolt uzsonnapénz volt az indulótőke és a rakétát a Hold-utazáshoz a szomszéd bérelt garázsában barkácsolták, akkor a Barta Pince űrexpedíciója a NASA tervei alapján, a szövetségi büdzsé támogatásával létrejött mintaprojekt, ahol a körömreszelőt is méretre gyártották. A hasonlat második fele rögtön pontosításra szorul. Ha Elon Musk vagy Jeff Bezos emberi gyengesége nem lenne kínosan nyilvánvaló, akkor egyből SpaceX-et vagy Blue Origint mondtam volna, hiszen Barta Károly mögött nem áll szövetségi büdzsé, és egyik gyerekének sem keresztanyja Ferencz Orsolya Ildikó. Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy a Barta Pince is heroikus vállalkozás, de a koncepció, az induló tőke és az üzleti terv megelőzte az első kapavágást.

A Barta Pince azon ritka magyar borászatok egyike, ahol szabad szemmel is jól látható a terroir. Az Öreg Király kb. a Nagy-Eged tokaji megfelelője. Kiemelkedő, hajdan legendás terület, aminek művelésével a tervgazdaság és a termelő szövetkezetek idején felhagytak. Aki eljut a helyszínre, egyből megérti, hogy miért. Mindkettő fenséges és félelmetes, sem szőlőnek, sem kapásnak nem barátságos vidék. Mindkettőben érezhető a nagy borok ígérete és a fatális kudarc kockázata. Ilyen helyeken az átlagos becsvágy és az átlagos elszántság nem él meg, középszerű bor nem készülhet.

Barta Károlyt régóta ismerem, de ha megfeszülök sem tudom megmondani, hogy honnan és miért. Az a gyanúm, hogy az ismeretségünk valamiképpen a Brunellóbanzájhoz kötődhet, de ebben nem vagyok biztos. 3-4 évente szoktunk telefonon beszélni és úgy tíz évvel ezelőtt egyszer már jártam nála. Idén nyáron már egészen más elvárásokkal kerestem fel és egészen mást is kaptam.

Barta Károly nagyon jó gazda. Látszik, hogy saját pénzéből gazdálkodik és valahogy megvan benne az a földbirtokosi, nemesi ön- és felelősségtudat, amiről nekem csak olvasmányélményeim vannak, és ezek hitelét a kortárs tapasztalat erősen megtépázta (ok, bevallom, miszlikre szaggatta). Akinek Tokajba van mehetnéke, ki ne hagyja az útitervből. Építészeti és kulturális kincs, a szállás és a kóstoló árak méltányosak, a borok kiemelkedőek.

Mivel vendég voltam, alapból feltételeztem, hogy kóstolás közben a pincevakság szindróma engem sem kímél. Tokajban nincs hírértéke annak, hogy az édesek kiválóak, annál inkább, ha a szárazak is azok. Nekem akkor és ott úgy tűnt, hogy a legfrissebb évjárat mind hárslevelűben, mind furmintban kiemelkedő, az Öreg Királyról ugyanúgy, mint a Kővágóról. Amikor itthon azon morfondíroztam, hogy melyikből rendeljek, a döntésbe már az árak is beleszóltak. Ezek a borok nem a hazai piacot célozzák meg és ez az árszabásban is tükrözödik. Így sajnos a KVG ugrott, ám az Öreg Király Hárslevelű így is a legdrágább magyar fehérbor lett, amit valaha vásároltam. A Furmint sem olcsó, de legalább a szállítás ingyen volt.

A kóstoláshoz még két palackot bontottam benchmarknak. A 2021-es Gizella Furmint/Hárslevelű most is hozta a formáját – rejtély, hogy hogyan sikerült a savakat így megnemesíteni, a maradékcukrot ilyen pontosan kalibrálni, az érdekeset a finommal így egyensúlyba hozni. A 2021-es Balassa Betsek Furmint szintén kiváló bor, de másként és máshol. Ezen a boron érződik a hordó nevelő hatása, inkább hat egy konszolidáló szintetizátornak, mint öntörvényű forradalmárnak. Az 5-10 évvel ezelőtti tokaji furmintokhoz képest nagy utat tett meg, de nem váltott irányt. És ez ebben a mezőnyben öregurassá tette. De csak ebben a mezőnyben, egyébként igazán szép bor (6⁺pont).

Barta Öreg Király Furmint 2021

Valamiért a memorizálási szakaszban hiba történt, és azóta hiába próbálok korrigálni, még néhány napja is kicsúszott a számon, hogy bartarizling. Nem az persze, de egyszerűen túl jó és túl formabontó. Mondanám, hogy furmint turbófeltöltővel vagy szteroidon, de nem vagyok benne biztos, hogy az erő a legfontosabb erénye. Valószínűleg életem legjobb furmintja, egyben az egyik legjobb magyar fehér.

Az illat sziporkázó, pikáns és tiszta. Rebarbara, egres, feketeribizli, körte, alma. Csengő-bongó savak, mint egy német rieslingben. Szinte áttetszően tiszta és koncentrált korty. Az ízek hullámokban jönnek és mintha soha nem érnének véget. Aki nem bírja, nem szereti a savakat, az jobb, ha máshol kopogtat, még akkor is, ha ez a sav nem metsző, nem éles.

Remekmű. 8 pont és 9900 Ft.

Barta Öreg Király Hárslevelű 2021

A birtoklátogatás alkalmával ez a bor és a KVG 2021 tetszettek a legjobban. Az Öreg Király Furmint mellett kóstolva ez is azonnali eufória, szaftos, gyümölcsös, koncentrált. A sav kevésbé hangsúlyos, pedig számszakilag megegyezik a furmintéval (ilyenkor látszik, hogy az összsav mennyire nem alkalmas az érzet leírására (mielőtt valaki közbevetné, a maradékcukor még kevesebb is, mint a furmintban)). De nem hallgathatom el, hogy “két ellentétes félidőt láthattunk”: az első, az illat, lelombozó, enervált, színtelen. Szerintem a hordó lehet a ludas, de nem vagyok borász. Szóval az illat kardamom, szerecsendió és talán gyurma, sem intenzitásban, sem karakterben nincs rajta mit dicsérni. A szünetben aztán működésbe lépett a hajszárító, és a második félidőben mintha egy másik csapat lépett volna pályára. Finom, kerek, hibátlan egyensúly, összetett savszerkezet, hosszú lecsengés. Csak azt az első félidőt tudnánk feledni!

6 pont. A szerkezetivók legkeményebb magját leszámítva kevesen éreznék úgy, hogy erre a borra még egyszer kiadnának 15 ezer forintot.

Dióhéjban a lényeg: aki nem kóstolja meg az Öreg Király Furmintot, az el sem tudja képzelni, hogy a tokaji száraz furmint mire képes. Én sem hittem abban, hogy ezt valaha megérem.

[Az Öreg Király-dűlő fotóját innen metszettem: https://bartapince.com/birtok/oreg-kiraly-dulo/]

Válasz