Rég jelentkeztem, és tudom erre gyenge kifogás, hogy nincs elég időm. Lehet, hogy csak én magyarázom így meg könnyen magamnak, de mentségemre szóljon, hogy az utóbbi időben fogyasztásom is jelentősen visszaesett. Most sem egy olyan poszt következik, amiben hemzsegnek az ajánlható borok jegyzetei, sokkal fontosabbnak érzem a gondolatiságot, ami a poszt végén ajánlott rádióműsorban elhangzott. “Borivóknak való” A teljes bejegyzés megtekintése
Abasár leghíresebb borásza egyúttal iskolaigazgató. De “igabát” más fából faragták, mint az átlag pedagógust: ránézésre viking rocker, és a gyerekeket is szereti. Borásznak sem átlagos, inkább kérdez, mint állít, inkább csodálkozik, mint előír. A Terroir Squad kisfilmje Major Leventéről:
Arról talán senkit nem kell meggyőzni, hogy milyen ültetvényről származik egészségesebb szőlő. Sajnos a Gault & Millau-n e témában írt posztom az éterbe sorvadt, így kénytelen leszek ismét visszakanyarodni a gyökerekhez. “Tiszta vizet a pohárba” A teljes bejegyzés megtekintése
Amikor a Mitiszol? fesztiválon Franz Weningerrel beszélgettem, valahogy szóba került, hogy néhány palack Saybritz kékfrankos fellelhető még a borászat webshopjában. Ekkor említette, hogy most került forgalomba a ’17-es olaszrizling, és az milyen bitang jó bor lett. “Osztrák olasz – Weninger Saybritz Welschriesling 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
Domaine Le Battosay – Baptiste Cousine Canine Le Raisin Des Chiens 2017
A Loire mentén Martigné-Briand településen tevékenykedő Cousin családban jelenleg Baptiste folytatja az apja, Olivier által lefektetett alapok építését, melyben 1989 óta biodinamikusan művelik a család közel 29 hektárját. “A bor nélküli élet hiábavaló, az élet nélküli bor nem” A teljes bejegyzés megtekintése
Telivér narancsbor (durván: fehér szőlő vörösborként elkészítve). Nemzetközi mércével is kifogástalan. Szikrázik, de nem ráz. “Kéntelen karnevál – Bott Frigyes Szűretlen Olaszrizling 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
Philippe Bornard tant-mieux Pétillant Naturel 2016
Augusztusban, mikor a pincénél jártunk, csak álltuk körbe bambán az asztalt mi nyolcan: négy francia hazafi, egy japán, két disszidáns magyar és jómagam. Hümmögtünk magunkban, hogy kerül a poulsard illatába, – vagy ahogy a pupillini gazdák ott Arbois felett a hegyen kikérik maguknak, „az bíz ploussard” – a tyúkszaros udvar? “Túl szép, hogy igaz legyen” A teljes bejegyzés megtekintése
Amikor májusban Zsoltnál töltöttünk egy ferde éjszakába hajló délutánt, szóba került a tipikus kérdés: “Honnan a név?”. Mivel a jegyfüzetemben mindössze egy szót találtam másnap reggelre, így nem igazán emlékszem, talán valami ilyesmi volt a válasz: “A glass of red, vagy Friendly Red, ahonnan már csak egy lépés a Fred.” “Strekov 1075 Fred #1” A teljes bejegyzés megtekintése
Kilépés a komfortzónából, visszalépés a természetbe.
Hülye hasonlattal kezdem, miszerint a borfogyasztásnak vannak szintjei, mint a WSET oktatásnak. Van, aki megragad a kőbe vésett keretek közt, van, aki filozófiai szintre emeli, de abban mindannyian egyet érthetünk, hogy aki kicsit is komolyabban érdeklődik a borok iránt, végigmegy egy evolúciós úton, mint ahogy egykor a homo sapiens felegyenesedett. Az út persze mindenkinek más, ami közös benne a végpont: megtalálni önmagunk, saját ízlésünk. Mindeközben az sem árt, ha elfogadjuk mások nézőpontját, véleményét. Nincs egy igaz út, nincs egy igaz technológia. Csak mi vagyunk, az aktuális ízlésünk és a bor, na meg persze Isten. Hogy miért keverem ide a hitet? “Filozófiát iszok!?!” A teljes bejegyzés megtekintése