Ahogy öregszem, úgy tolódik az ízlésem a művészet és az önkifejezés felől a szórakoztatás és a szellemesség irányába. Kamaszként én is olyan versek írásával kezdtem, amelyekben túlcsordult az önkifejezés, ellenben a legkevésbé sem voltak szórakoztatóak vagy szellemesek. Ugyanakkor a mai napig hidegen hagy a pop kultúra, 30 év távlatában is szentségtörésnek tartom Neil Tennant (Pet Shop Boys) aranyköpését, miszerint „We’re the Smiths you can dance to” (bár elismerem, hogy szellemes). És Andy Warhol konzervdobozaiban is csak a kacsintást látom, a művészetet nem. Szóval, oda akarok kilyukadni, hogy az esztétikus önkifejezés, a szellemes (ön)irónia szórakoztat, a véres, verítékes magamutogatás viszont éppen úgy nem, mint a varieté jellegű közönségcsiklandozás.
Hogy jön ide a bor? Nagyon leegyszerűsítve: nem hat meg a terroirfelmutatás, ha az eredmény rút. És nem érdekel a báj, ha sekély. Azt szeretem, amikor egyszerre hevít a zsigeri élvezet és a szellemi izgalom. A Kreinbacher Olaszrizling Selection megajándékoz az előbbivel, ellenben adós marad az utóbbival.
Az illat erőteljes és vonzó, mézes, gyömbéres, sárgadinnyés, sárgabarackos jegyekkel. Kóstolva telt és finom, csiszolt savakkal, érintésnyi cserességgel. Sima és kerek, ugyanakkor kellően dinamikus. A lecsengés hosszú és színes, enyhe gombás kesernyével. A botritisz, mint finoman adagolt fűszer, csak sejthető benne. Nemzetközi színvonal.
Finom. Esztétikus. Technológiailag hibátlan. De nem találom benne sem a fajtát, sem a tájat. Márpedig nekem az olaszrizling fontos, Somló pedig még inkább. Lehet, hogy bennem van a hiba – érzékenyebb műszerek ilyen alacsony koncentráció mellett is kimutatnák a fajtát és a termőhelyet. Az is lehet, hogy idővel mindkettő előbújik a fényesre csiszolt felszín mögül, és eszményi nagy bor születik.
Újabb kiváló Kreinbacher-bor. A szubjektív (és teoretikus) kérdőjelek ellenére a minőség nem vitatható. 6 pont és 3850 Ft.
You must be logged in to post a comment.