Mit hoz 2019?

2018-ban a forradalom kísértete még nem járta be Európát, még kevésbé a világot, de szakállát és szemöldökét már kifésülte, SZTK szemüvegét megtörölte és telefonjába bepötyögte az út koordinátáit. Jon Bonné szerint legalábbis ezt lehet kiolvasni abból a tényből, hogy minden korábbi rekordot megdöntve valamelyik oligarcha 558 ezer dollárt perkált ki egy palack 1945-ös Romanée-Contiért, miközben az alvégen a borpopulizmus, melynek a „természetes” bor a motorja, elérte a szökési sebességet. Ha mindez nem lett volna elég, a mélyben is aggasztó tektonikus mozgásokat érzékelt: a bor elveszítette kiemelkedő és egyedülálló kulturális jelentőségét az italok között (szerinte a mezcal, a szaké és öreganyám térde kalácsa fölzárkóztak hozzá).

A forradalom előszele által fölkavart porfelhőben nehéz tisztán látni, de kristálygömbbel ilyenkor is zavartalan a vétel:

Bordeaux visszamászik az ablakon

Ez szakállas jóslat, legalábbis Bonné már két évvel ezelőtt is előre látta. Bordeaux-ról szerinte alapvetően torz képe van a világnak: a több mint 8000 termelő nagy része a fennmaradásért küzd, hozzánk azonban csak az jut el, ahogy a borvidék csúcsán két tucatnyi birtok pipiskedik és kakaskodik. Az elmúlt években dolgos, kis borászatok egész hada tűnt fel – Clos du Jaugueyron, Château Planquette, Château du Champ des Treilles, Domaine de Galouchey, Château Bourgneuf stb. –, és a legmenőbb helyek borlapján már megjelentek a kézműves, gyakran organikus bordóiak.

A természetes bor önkeresése

Gyakran hangoztatott kifogás, hogy a “természetes” bornak nincs definíciója, vagy legalábbis nincs egy általánosan elfogadott definíciója. Régi törekvés, hogy valamilyen emblémával vagy logóval különböztessék meg magukat. Az identitáskeresésben legmesszebb a francia AVN (Association des Vins Naturels) jutott ezzel a szabályzattal, illetve a SAINS, amelynek tagjai egyáltalán nem használnak ként.

A versengő álláspontok 2019-ben sem fognak közelebb kerülni egymáshoz, a frakciók közötti belharc folytatódik, és mivel ez egy ellenkulturális mozgalom, valójában a megegyezéssel sem nyernének sokat. A kategóriát övező bizonytalanság tehát egy darabig még velünk marad, logókkal és emblémákkal nem lehet a homályt eloszlatni.

Befut a Pét-Nat

A pétillant naturel csillaga felível. A termelés alacsony volumene ugyan mindig is korlátozó tényező marad, de a Pét-Nat legalább könnyen érthető: pezsgő, ami nem olyan puccos és drága, mint a champagne, viszont nemesebb, mint a prosecco. Akadnak, akik szerint a közízlésnek túlságosan fura egy szerzet, de ha a savanyú sörök és a New England IPA be tudtak futni, akkor a pét-nat előtt sem állhat akadály.

A hibridek bejönnek a hidegről

A hibrid fajták – a vitis vinifera más szőlőfajtákkal való keresztezése révén előállított fajták – a szőlőtermesztési szempontból mostoha éghajlatú vidékek számára jelentenek megoldást. Ezek a fajták azonban másodrendű állampolgárok a borvilágban, mivel minőségben többnyire nem veszik fel versenyt a viniferával. Ez azonban gyorsan megváltozhat a La Garagista tulajdonosa és borásza, Deirdre Heekin vezérletével. Heekin úgy dolgozik, mint akármelyik természetes bor beállítódású borász, csakhogy ő mindezt Vermontban teszi hibrid szőlőkkel, mint pl. a la crescent és a frontenac gris. Kanadában hasonló úton jár pl. a Pinard et Filles (la crescent) és a Domaine du Nival (vidal). A jól ismert amerikai borvidékeken kívüli régiók boros közösségeinek szempontjából ez az utóbbi évek legfontosabb fejleménye: a hidegtűrő fajták pragmatizmusának találkozása az aktuális trenddel.

A kóstolási jegyzet halála

A hagyományos kóstolási jegyzet kiüresedett, ideje nyugdíjazni. Bár történelme jóval korábbra nyúlik vissza, mai formáját csak a hetvenes években nyerte el, amikor a bormagazinok és hírlevelek kiadói rájöttek, hogy ebből pénzt lehet csinálni. Mára azonban elveszítette jelentőségét. Végre beköszöntött a korszak, amelynek eljöveteléért a borágazat oly régóta imádkozott, vagyis hogy a történetet meséljék el, ne az egyes palackokat minősítgessék. Persze mindig lesznek olyanok, akik azt hiszik, hogy a szépség kifejezhető néhány számjeggyel. De most már a kontextus az úr. Ha a kontextus-mentes kóstolási jegyzet nem is fog teljesen eltűnni, háttérbe szorulása tovább folytatódik.

Újra harap a tannin

Véget ér a glou glou őrület. A glou glou, ami magyarul nagyjából gluty-gluty, a könnyű, vidám, alacsony alkoholú, gyakran szénsavmacerációval készülő, hipszter-kompatibilis bor megnevezése. Mint minden divatnak, ennek is van kifutási ideje, és most már túljutott a zeniten. 2019-ben újra menő lesz a tannin.

Felfedezzük Portugáliát

A megújult portugál bor megtalálja közönségét. Bár a változás már évekkel ezelőtt elkezdődött, az emberek figyelmét eddig nem sikerült fölkelteni. A mai portugál borok, és nemcsak a Douro-völgyben, hanem az egész országban, árnyalatokban gazdag, tisztaízű borok, pontosan olyanok, mint azok, amelyek elindították a forradalmi változásokat Kaliforniában, Franciaországban, Spanyolországban, Ausztráliában vagy bárhol másutt. 2019-ben Portugália végre fölkerül a radarra.

A narancsbor hivatalos rangra emelkedik

A “narancsbor” – vagy illessük bármilyen más névvel – önálló rovatot kap a borlapokon. Joggal. Ezek a borok nem kevésbé egyediek, mint egy rozé vagy egy vörös. Ideje lenne túltennünk magunkat az első csodálkozáson.

És mi lesz Magyarországon?

Bonné ezzel kapcsolatban nem adott útmutatást, de azért nem olyan nehéz kitalálni. Minden borászatnak lesz pezsgője, minden fehérboros pincének lesz vörösbora. Még többen kísérleteznek a narancs különböző árnyalataival, és egyre nagyobb sikerrel. Minden magára valamit adó művelt alkoholista, aki eddig halogatta, átesik a “természetes” bor tűzkeresztségen. Lendületet kap az elit-rozé. Viszont sem Bordeaux, sem a magyar cabernet nem jön újra divatba. A balatoni fehérek után a balatoni vörösek is rangot vívnak ki. Egyre többen törik át a bűvös 10000 forintos álomhatárt – és a húszezrest is – újabb fogyasztókat hajszolva a nyugati nyitásba.