Hiába töröm a fejem, nem tudok olyan 2013-as magyar vöröset felidézni, ami igazán tetszett volna (egyébként 2015-öst sem nagyon). Szekszárdot eső áztatta a szeptemberi szüret idején, és ezzel elúszott a jó évjárat esélye, ezért nem számítottam arra, hogy Vidáéknál lesz La Vida.
A 2011-es és a 2012-es az abszolút kedvenceim közé tartoztak, így kissé tartottam ettől a bortól. Nem kellett volna. A tisztességen nem esett csorba, decens bor, ha nem is éri el a nagy elődök szintjét.
Elég egy szippantás, és már tudjuk, hogy Bordeaux környékén járunk (szinte teljesen merlot). Az illat fölöttébb intenzív, és a zöld paprika-dohány tengelyen mozog. Néha ezen a sűrű illatfelhőn áttör a gyümölcs: málna, erdei szamóca és talán egy kis borsmenta. A paprika ellenére minőségi az összbenyomás. Kóstolva aztán tényleg nem lehet panasz: jól elkészített, kiegyensúlyozott, finoman extrahált, élénk bor, szelíd, krétás tanninnal. Egyszerre komoly és élvezetesen szaftos. A vége kissé kesernyés, de azért jutott bele gyümölcs is, és nem szárít. A hossz osztályon felüli. Összességében az évjárat nehézségeit nem tagadhatja le, de szerencsére meg sem próbálja, így egy jó tartású, minden porcikájában nemes bort kapunk.
Ha igaz, hogy a nagy borokhoz a teljes érettség előtti pillanatot kell elkapni a szüretnél, akkor itt is megvan az esély a későbbi nagyságra.
6-7 pont és 5000 forintért alkalmi vétel (a szó szoros értelmében).
You must be logged in to post a comment.