Szászi Endre régi motoros az olaszrizling szakágban. A Kabócás mára ugyan kikopott a városi folklórból, de érdemes felidézni, hogy egykoron kategóriák között szökellő legenda volt. Szászi Endre elkötelezett biogazdálkodó, spontán erjesztő borász, az általa követett szőlészeti, borászati gyakorlatról itt olvashat az, akinek nem száll inába a bátorság, ha szóba kerül a csapok száma vagy a Gruber kultivátor hatékonysága.
Ez az olaszrizling a kínálat fapados oldalán található, és befér 2000 alá. Ne szégyellje, ha az olcsót szereti! – a bort önkifejezési formának tekintő tehetséges és lelkiismeretes borászoknál sokszor az alapok a legjobbak: frissek, üdék, közvetlenek, mentesek a nagyot akarás buktatóitól.
Nagyon szerethető, ám kétségtelenül nem szokványos figura. A Szászi-boroknál többnyire az alapfelszereltség része a botritisz, a késői szüret – itt ez nem meghatározó fícsör, de nem is elhanyagolható. A másik kis elefánt a szobában, hogy az illatban fölsejlik egy gyümölcsecetes jelleg. Hogy ez a bébi idővel lebontja-e a szobát, vagy megmarad az ingerküszöb határán, arról fogalmam sincs.
Az illat intenzív – birsalmás, mézes, gyógyfüves, mezei virágos jegyek izgalmas elegye. Kóstolva tágas, transzparens, mint a legjobb kézműves borok, citrusos, sárgadinnyés aromákkal, sajátos édes-sós feszültséggel. Viszonylag karcsú, de egyáltalán nem híg, a korty ízgazdag és komplex. Van benne spiritusz, nagy savsziporkákat, persze, hiba lenne elvárni. A lecsengés hossza az átlag alatt marad, a kandírozott citromhéjas, narancsos aroma viszont annál vonzóbb.
4-5 pont és 1950 Ft. Akit nem zavar a botritisz (engem nem), és nem aggaszt a hangyabokányi gyümölcsecet (engem igen), az hosszútávú barátra lelhet benne.
You must be logged in to post a comment.