Mintha egy tíz évvel ezelőtti borbemutatón járnék. Ez jutott eszembe májusban, az Aranyos Szekszárd barokk-barrik tölgyfaszörnyei között bolyongva. Optimista énem azt mondja, hogy csupán az aranyéremhez kell ez, de a borvidék valójában már biztos nem itt tart. Az üdítő kivételekből kiindulva hajlamos vagyok hinni neki.
Egy kakukktojásba legnagyobb örömömre éppen Takleréknél futottam bele. 2016-os bikavérüket azzal a kísérőszöveggel kaptam poharamba, hogy egy frissebb stílusra törekvés jegyében készült, és a sok farnehéz bor között valóban ilyennek tűnt. Rábírt a vásárlásra, otthon is ki akartam próbálni.
Akár egy jó egri bikavér (mint a St. Andrea Áldása) több napsütést látott változata – helyben vagyunk. Kell neki a levegőztetés, egyre szebb lesz, egyszersmind tisztességes érlelhetőséget sejtet. Illatában diszkréten bordeaux-i fajtákat sugalló dohányos-fűszeres jegyek, kóstolva remek egyensúly. Van lendülete, van teste; nem nehézkes, de nem is lőttek túl a célon a karcsúsítással (mint oly sokan). Eszembe nem jutna felírni, hogy fás, azt ellenben annál inkább, hogy zamatbomba, nem akármilyen aromaintezitással bír a finisben, ahol sok vörösbor már csak a tanninról szól. Szép, élvezetes, 6 pont. Cca 4000 Ft (Bortársaság, Radovin, de áruházláncokban is kapható), nem olcsó, de megvenném újra.
You must be logged in to post a comment.