A legérdekesebb bor, amibe belefutottam a Borjour Magnumon. Tulajdonképpen vadászom már rá egy ideje, finoman szólva nem kapható minden sarkon – álmomban nem gondoltam volna, hogy éppen egy gigantikus rendezvényen jön szembe a parányi borászat.
Kóstoltam, kérdeztem, majd legott vételezést kezdeményeztem (tüzetesebb, otthoni vizsgálódás céljából). Ez a kadarka nem a szokásos kadarka. Nekem a Szentesi pincéből kikerülő, tartalmasabb változatok ugrottak be róla, a borászt, Toronyi Györgyöt kifaggatva hamar ki is derült, miért: a pécsi borkutató segítségével kiválasztott, régi klón termése, ami 2017-ben ráadásul rendesen beérett.
Aromatikailag visszafogott, mintha bezárkózós fázisban járna, de amit mutat, az megkapó. Hecsedli helyett fanyar, sötét gyümölcsök, és egy egészen diszkrét és pikáns, mangós jegy, ami szájban inkább őszibarackként köszön vissza. Krémes texúra, telt korty, meglepően erőteljes, kissé már tapadós tanninnal a finisben, amiről önkéntelenül is nebbiolós hasonlatok jutnak eszembe. A 14,5%-os alkohol remekül passzol hozzá, szépen besimul. Vonzóan tradicionális stílusú, izgalmas és érdekes vörösbor, felfedezésre érdemes. 6 pont, 3000 Ft, remek vétel (kapható a pincénél).
You must be logged in to post a comment.