Kékfrankosok vakon

Nem volt még olyan régen a február, de egyszerűen értelmezni sem vagyok képes, hogy nyolcan fesztelenül, maszktalanul ültünk körül egy nagy asztalt és vidáman borokat kóstolgattunk. A jegyzeteim már porosak, de erről az estéről van miért megemlékezni.

Kékfrankosokat szondáztunk vakon, itthonról és a szomszédból, a középső és felső szegmensből. Két dolog van, ami nagyon megragadt bennem a vakkóstoló után, ebből a pozitív az az, hogy mekkorát ment Ludányi Balázs (Centurio Szőlőbirtok) válogatás bora. A kevésbé szívderítő pedig az, hogy a kékfrankos aggasztóan gyakran gyenge, ha drága.

A kiábrándító darabokkal kezdve, a Pelzberg Reserve 2016 kiakasztotta a társaságot, zsírkrétás, fémes, zöldes, kadarkás könnyedség mellett. Inkább bizarr, mint érdekes (cca. 9500 Ft). A Stumpf Öreg Tőkék 2016 esetében rossz palackra gyanakodtunk, a bor némileg oxidált, medvecukros, és még zöld is. 5500 Ft. Kuriózum az Egly Vároldal Kékfrankos 2016, bevallom, én eddig a pincéről sem hallottam. Oxidatív, szokatlan stílus hecsedlis, eperdzsemes aromákkal, alapvetően mégis tetszett volna, de ilyen savhangsúly mellett nem tudnám fogyasztani. 6000 Ft. Még mindig kérdőjeles, de összességében mégiscsak jó a Nador Voller 2012. Bár nem 9500 forintért. Ennyi brettel (lóistálló) még megbírkózom, de levon a bor értékéből. Van tömörsége, ugyanakkor már lekerekedett, a tannin kicsit poros (5 pont alulról). Szent Donát Parcella 2017: az illat kissé matt, égett húsos. Kerek, finom, nincsenek élei és jó inni, de cserébe nem éppen bonyolult (5 pont, cca. 6000 Ft). Ugyaninnen az Aranyház 2018 szép, érett alapanyagról mesél, a korty kerek és sima, a lendület és a szerkezet igazán fajtajelleges. Jól iható, viszont nem éppen komplex és nem túl karakteres. 5,5 pont, árat nem ismerek. Szentesi József 2017-ese meglehetősen kialakulatlan még, zárkózott, a tartalmas korty alapján ígéretes, bár illatra kissé funky és földes (5,5 pont).

A nagyon jó, avagy szép borok sorát egy kakukktojás nyitja, Mee Godard 2016-os Les Michelons Moulin-à-Vent gamay-ja. Beaujolais cru-höz méltó módon bisztrós, életteli, jól iható tétel, érett savakkal, finoman érdes tanninnal, némileg zöldes illattal (6 pont, alulról, 23 euró). A Muhr-Van Der Niepoort Samt & Seide 2016 az ausztriai Carnuntumból a puritánságot célozza, kulturált, remek egyensúlyú, lendületes. Vonzó, de nem túl intenzív, drága a képességeihez mérten (kb. 8000 Ft). 6 pont. A mátrai Itt és Most Pince 2017-es kékfrankosa engem nem vett le a lábamról megjelenésekor, nem is ismertem rá vakon. Érett karakter, könnyed hangulat. Fejlődik szellőzve, nagyon hozza a kékfrankost, a magas szekezetet, a lendületet. Ivós, finom (6 pont, cca. 2500 Ft, ha még kapható). Tőlük a szintén megmérettetett 2018-as még jobb, nem is magyar bornak tippeltem a vakszakaszban. Északi karakter, ropogós frissesség, cseresznye és érintésnyi kapor illatban. Nyílt és áradó, kifejezetten fanyar, feszes, egyfajta burgundis hangulatot áraszt. Szép bor és remek vétel (6 pont, cca. 3500 Ft).

Újabb kakukktojásként egy menciát kóstoltunk (Dominio de Tares, Bierzo), az előzetes okoskodás nem jött be, iszonyatosan kilógott a sorból. Amúgy szép tétel (6 pont, ár: ?). Az Ernst Triebaumer Blaufränkisch Ried Gemärk 2017 mindenkit megvett. Nem kevés fát pakoltak a borra, árad belőle a kókuszhéj, de a frissessége a tölgyön is átüt. Nyílt, árad, egyszersmind elegáns, nem szeszes, a beltartalom viszont igencsak jó. Még nyers, egészen komoly tannin tartja, itthon ilyennel nem nagyon találkozni. Izgalmas bor (6,5 pont, cca 5500 Ft). A pince Blaufränkisch Oberer Wald 2016 bora hasonló stílust hoz, több mélységgel. Amolyan nagyborosított kéfrankos ez, sok hordóval és kékfrankostól idegen mennyiségű tanninnal – nyilvánvalóan hosszú pályára készült -, de valahogy működik a dolog. Precíz, definiált, alig közepes testtel, és lenyűgözően tömör, sűrű maggal. Komoly és kimunkált, kérdés nélkül csúcsbor magasságban jár (7 pont, cca. 9600 Ft). A Takler Szenta 2017 némileg megosztotta a társaságot, én speciel imádtam. Tiszta, nagyon gyümölcsös és karakteres, az illat élénk, savanykás pirosakkal, a korty szép kerek, élek nélkül. Nem nehéz és nem is savvezérelt. Finom arányok, izgalmas ízek – az új Takler borok engem folyton meglepnek. 7 pont, cca. 6500 Ft, megéri az árát.