Kym Anderson professzor és Dr Signe Nelgen az Adelaide Egyetem oktatói most hozták nyilvánosságra a világ szőlészeti és borászati helyzetét felmérő adatbányászatuk eredményét. A tanulmány a 2000-2016-os időszak számadataira alapoz, és jó néhány meglepő tényt hozott felszínre.
2000 óta a teljes termőterület 8 százalékkal csökkent, és ez állítólag a hagyományos bornemzetek fogyasztásának visszaesése – főleg Franciaország és Spanyolország – miatt következett be. Az USA, Chile és Új-Zéland derekasan dolgoznak azon, hogy tompítsák a globális zsugorodást. Arányaikat tekintve a legszorgalmasabban telepítő országok: Kína, Új-Zéland, az Egyesült Királyság és Kanada. A forró éghajlat alatti területek aránya 51-ről 44 százalékra esett vissza, ami döntően az EU szőlőkivágási támogatásának köszönhető.
A legnépszerűbb borszőlőfajta a cabernet sauvignon, amelynek termőterülete 1990 óta 2 százalékról 7-re nőtt. Ez az az eset, amikor a hosszútávú tervezés frontálisan ütközik a divattal, hiszen a cabernet sauvignon mai presztízse töredéke a 20 évvel ezelőttinek. A második helyen a mindig és mindenhol népszerű merlot áll, a harmadikon pedig a legnagyobb növekedést mutató, nemzetközinek azonban nem nevezhető fajta: a tempranillo. A negyedik helyre esett vissza a korábbi éllovas airén, ami a spanyol brandy-k alapanyaga. Az ötödik helyre a chardonnay jött fel, amely megháromszorozta a termőterületét 1990 óta (az expanzió motorja a pezsgőtermelés felfutása).
A listán a syrah/shiraz a hatodik, és minden fontosabb termőhelyén növekedést mutat. Ezzel szemben hagyományos partnere, a garnacha tinta/grenache a második helyről a hetedikre zuhant vissza. A nyolcadik és a tizedik helyre a nagyon dinamikusan növekvő sauvignon blanc (Új-Zéland) és pinot noir (USA) jöttek fel. A kilencedik helyen egy kakukktojás, a nemzetközi szinten alig ismert trebbiano toscano, más néven ugni blanc, aminek jelentős hányada cognac-ként végzi.
A kék/fehér arány Európán kívül 65-35, Európában viszont majdnem fifti-fifti (53-47), sőt, amennyiben a rozéként elkészített kékszőlőt kivonnánk az egyenletből, akkor Európában minden bizonnyal fehér túlsúly lenne.
Andersonék egyik központi megállapítása az, hogy a nemzetközi fajták dominanciája erősödik. Ez elsősorban Franciaország, az USA, Chile és Ausztrália számlájára írható. A helyi fajtákban legerősebb országok: Ciprus, Grúzia, Spanyolország, Görögország, Horvátország, Portugália és Olaszország. A legszűkebb fajtaválasztékkal dolgozó országok: Ciprus, Horvátország, Örményország és Új-Zéland. Az elmúlt tizenöt évben a legnagyobb diverzitás-veszteséget elszenvedő országok: Ciprus, Horvátország, Örményország, Új-Zéland, az Egyesült Királyság, Portugália, Szlovénia és Magyarország. A diverzitás növekedésben pedig az alábbi országok vezetnek: Svájc, Ausztria, Moldova és Franciaország.
Amennyire sikerült kibogarásznom, Magyarországon így festett a legnépszerűbb fajták ranglistája 2014-ben:
kékszőlő: kékfrankos, cabernet sauvignon, merlot, zweigelt, portugieser, cabernet franc, pinot noir, kadarka
fehérszőlő: bianca, cserszegi fűszeres, olaszrizling, furmint, chardonnay, rizlingszilváni, hárslevelű, szürkebarát
You must be logged in to post a comment.