Tizenöt év után. Ez már önmagában is elég hír lenne, de nekem különösen érdekes és aktuális. Egy kisebb csoportnak készülök valamiféle szemináriumot tartani, és nyilván illik az elejét az elején kezdenem, vagyis kitérni arra, hogy hogyan kóstolunk és hogyan kóstoljunk. Miközben a gondolatfoszlányaimat és szövegtöredékeimet rendezgettem, többször beleütköztem abba a kérdésbe, hogy mit mondjak annak, aki abszolút kezdő. Akit zavarba hoz, hogy a boros kelyhet nem szabad marokra fogni, és a kóstolás nem az ivással kezdődik.
Hogyan győznék meg egy söröst, hogy adjon esélyt a bornak? Ha abból indulok ki, hogy egy sörösnek mennyi esélye lenne, hogy engem megtérítsen, akkor jobb bele sem kezdeni. És ez a Winkler videó is valami ilyesmiről győz meg. Én nem tudnám meggyőzni, győzze meg a bor.
Winkler nagyjából mindent tud a sörökről, nagyjából semmit a borokról. Ott van az apparátus az értéshez, egyfajta jóindulatú nyitottság is, ugyanakkor bekapcsolva felejtette az antisznob alkalmazást és az folyamatosan adagolja a motorféket. Így is, vagy éppen ezért, minden második perce kincs. „Túlságosan zamatos, inkább innék belőle egy hosszú lépést.” „Hmm, ez sajn…, ez jó.” „Ezek a normális borok, amiknek nincs annyi ízűk.” „A rozét még egy utánaköpésre se méltatják a rendes, igazi, hiteles borosok.”
Érdemes megnézni. Winkler mindig szórakoztató, felkészült és egyedülállóan természetesen viselkedik a kamerák előtt. A tanulságon még dolgozom. Egyelőre annyit tudok mondani, mint annak idején Szörényi Levente: „Sírok, nevetek, meg vagyok hatódva”.
[Az első fotó a FB oldaláról, a második saját példányom borítójáról származik (írni már fiatalon is jól tudott, az imídzs még erősen limahlos volt).]
You must be logged in to post a comment.