Egy juhfark mindenek felett

Valamikor régen, amikor a tiktokról még a vekker vagy a mentolos bogyó jutott az emberek eszébe, Matt Kramer írt egy cikket arról, hogy egy bor megértéséhez négy palackon át vezet az út. Azért négy, mert ennyi stáción kell végigmennünk: megerősítés, kétely, méltányolás és megértés.

Ha van négy palackod, mondja Kramer, akkor egyet bármikor felbonthatsz. Megkóstolod, és azt mondod: “Hű, de okos voltam. Csoda ez a bor.” Ez a megerősítés szakasza. Telik-múlik az idő, megkóstolsz egy tucat hasonló jellegű bort, és felüti fejét a kétely: “Tényleg olyan szép? Jól választottam, vagy elsiettem a dolgot?”. Nincs mit tenni, felbontod a második palackot. A négy stáció közül ez a legrázósabb. Közismert tény, hogy van a borok életének egy olyan szakasza, amikor az ifjúság gyümölcsös varázsa már megkopott, de még nem alakultak ki az érettség finomabb árnyalatai. Vagy egyszerűen bezárul a bor. Ilyenkor jön az önvád: “Mit láttam én ebben a borban?”.

Témánál vagyunk. Más helyzet ugyan, mégis nagyon ismerős ez a lélektani verem. Amióta kijelentettem, hogy a juhfark a legizgalmasabb magyar fajta, azóta vesszőfutás minden újabb találkozás vele. Hiába tudom, hogy nem azt mondtam, hogy minden juhfark alanyi jogon világklasszis, mégis ahányszor egy gyengébb vagy középszerű példánnyal találkozom, úgy érzem magam, mint akit hazugságon kaptak, mardos az önvád és haragszom a termelőre. Védhetetlenül irracionális viselkedés, igazságtalanul bánok magammal és a borásszal is. Szóval, az itt következő három juhfarkból kettőt csalódásként éltem meg, pedig nem rossz borok, egyet viszont önigazolásként, vagyis annak tényleg extraklasszisnak kellett lennie, ha sikerült átverekednie magát a gyanakvás mocsarán.

Somlói Vándor Teraszok Juhfark 2020

Amikor bennfenteseket faggatok a somlói toplistáról, a Somlói Vándor neve mindig felmerül. Kis Tamás mélyen beágyazódott a magyar borelitbe: a St. Andreánál töltötte az inaséveit és Bussay László lányát vette feleségül. A Teraszok előző évjárata szerepelt a Decanter magyar mellékletében 94 ponttal.

A 2020-as is jó bor, ha nem is szakad be alatta az asztal. Én, ugye, elég háklis vagyok a fára, és egy juhfark esetében nem a legjobb bemutatkozás, ha kőbánya helyett egy cukrászda illata csap meg (karamell, vanília, fahéj). Másnapra aztán enyhült a pörkölt fa nyomása és más is felszínre került -kamilla, aszalt sárgabarack, kandírozott narancshéj, füge, ilyesmi. Kétségtelenül komplex és nagyboros az összbenyomás. Kóstolva fiatalos még, a hordó és a bor nem járnak egy ritmusra. A sav meglehetősen öntörvényű, lineáris, ellentmondást nem tűrő. A végén bejön a somlói ásványos, sós jelleg és némi cseresség. Az idő talán majd összeboronálja a partnereket. 5-6 pont és 6000 Ft.

Kolonics Juhfark Zétény 2020

A nemzetközi sajtóban nagyot mennek mostanában a Kolonics-borok, a már emlegett Decanter-mellékletben a legmagasabb pontszámot is egy Kolonics Hárslevelű szerezte (96 pont). Szeretném azt hinni, hogy vakon is felismerném, hogy somlói. Az illatban pemetefű, sevillai narancs, sóban eltett citrom. Kóstolva – bár hordóban érett – fedetlen, a somlói sós feszültség tisztán érzékelhető. A korty telt, koncentrált, viszont részletekben elég szegény. Közepes lecsengés, elég sok fanyarsággal és a gyomorban rendetlenkedő savakkal. Rusztikusnak vagy durvának azért nem nevezném, de messze nem egy szövevényes történet. 5-6 pont és 5000 Ft.

Somlói Apátsági Pince Juhfark 2020

Egészen más szint. Amikor látom, hogy az Azori-szigeteken milyen körülmények között termesztenek szőlőt, akkor az ott készült borokat képzelem el valami hasonlónak. Egyediség, egzotikum a köbön. Bemutatkozásra nyújtod a kezed és nem jut eszedbe a neved. Az illatban birsalmasajt, barackos Nestea, szarvasgomba, aszalt sárgabarack és ázott bazalt. Kóstolva sűrűszövésű, gazdag, telt, szinte hömpölyög a szánkban. Savban sem szegény, de ekkora testben fel sem tűnik. A lecsengés nagyon hosszú, sós, fanyar. Rendkívüli bor, amire napokkal később is emlékezünk. 8 pont és 5400 Ft. Brutális best buy.