Az olasz fehér régi mániám. Mint a mániák általában, ez is személyre szabott és bajban lennék, ha meg kellene mondanom, hogy ebben mekkora szerepe van a kóstolható tartalomnak és mekkora a mentális csomagolásnak (mintha én fedeztem volna fel, mintha az én kis titkom lenne). A vörös oldal csak azért került képbe, mert a vendégek számára teljesebb fogyasztói élményt akartam nyújtani; ehhez képest kivágták a rezet, meg sem fordult a fejünkben, hogy másodhegedűsök lennének (persze kinek ne futna össze a nyál a szájában, amikor azt hallja, hogy vernács meg lágrejn). Summa summarum: az “észak-olasz” merítés erőn felül teljesített, a miénkhez hasonló falusi olvasóköröknek jó szívvel ajánlom lopásra.
A best buy fogalma vagy inkább határai átértékelésre szorulnak. Én mindig azon az állásponton voltam, hogy egy drága bor is lehet jó vétel, ám amikor ezt nyilvánosan próbáltam érvényesíteni, véres fejjel kellett visszavonulót fújnom. A közvélekedés mozdíthatatlan falként emlékeztetett rá, hogy best buy az, ami olcsó és jó.
4-5 évvel ezelőtt borkereskedőkkel beszélgetve, úgy vettem le, hogy a magyar piacon a lélektani határ 3000 forintnál húzódik, a legtöbb vásárló (borkereskedésben!) ennyit hajlandó hosszas tipródás nélkül kiadni. Az akkori 3 most 5 körül járhat, de nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinél megtörtént a fejben átállás (magamat is beleértve). A Bergaglio Minaia pl. 6000 forint és nálam pirosbetűs best buy felkiáltójelekkel, hiszen ezt az elgondolkodtató, megáll-az-idő élményt általában kétszer, háromszor ennyiért mérik, annyiért is ritkán. Szóval, én önhatalmúlag feltoltam a jóvételség lélektani határát 15 euróra (egyébként az általam követett külföldi kereskedők is ezt tették), utánam a népharag.
Cesari Pinot Grigio Delle Venezie 2021
A szürkebarát a prosecco mellett az olasz boripar gőzhengere, kritikusok szerint szégyene (l. “a pinot grigio olaszul azt jelenti: víz”). A fajta híre és a leplezetlenül 1.0-ás reduktív technológia miatt ráosztottam a belövő bor egyébként hálátlan szerepét. Ehhez képest ellopta a sót, közfelkiáltással dobogós lett. És tényleg egy hibátlan alapbor, a saját kategóriájában remekmű. Intenzív, tiszta, friss, fiatalosan sziporkázó. Az illatban ananász, alma, egres. Kackiás savak, magávalragadó lendület, szaftos korty, fanyar lecsengés. Minden szinten jóízű. Frissít és feldob. Erős 6 pont és 3990 forintért szaftos best buy. (Hiba lenne túlértékelni a vivinót, de azért az ilyen szintű lelkesedés ebben az árkategóriában ritka.)
Manni Nössing Müller-Thurgau 2019
Kedvcsinálóként szemelgettem a kritikai visszhangból, és a Vinous 92 pontja mellett, nem hagyhattam ki Anthony Lynch leírását: “Egzotikusan illatos, trópusi gyümölcsökkel teli elixír, amely úgy száguld végig a szájpadláson, mint olvadáskor a sziklákon lezúduló hegyi patak. Tökéletes kísérője a vékonyra szeletelt sós, enyhén füstös kézműves helyi sonkának”.
Ha-ha. Hagyományosan ez volt a “rizlingszilváni” és felmenői között csemegeszőlő is akad. Mivel az ültetvény 800 méter környékén fekszik, nyugodtan nevezhetjük alpesi bornak. Ez utóbbit sokkal könnyebb megtalálni benne, mint a csemegeszőlő dns-ét. Nem az illat adja el, pedig eddigi tapasztalataim alapján ez egy eléggé illatos fajta. Szerkezetbor, ahogy mászterék mondanák. Ha megfeszítjük a szaglóhámot, akkor nem teljesen érett szőlő, őszibarack, virágpor, sóban eltett citrom. A kortyban van a lényeg: sokszólamú savak, cseres, izgalmas, koncentrált, hosszú. Erős 6 pont és kb. 7500 Ft.
Kellerei St. Pauls Plötzner Weissburgunder 2020
550-650 méter magas dűlők, 20-50 éves tőkék. Nagyhordós erjesztés, seprőnérlelés, részleges almasav bontás. Itt kissé megtorpant a lendület, de csak úgy, mint amikor az allegro con brióra jön az andante. Ez egy kerekebb, barátságosabb bor, mint az előző kettő, a klasszikus értelemben vett egyensúly talán jobb is, mint azoknál. Virágos, körtés, zöldalmás, mandulás aromák. Én arra tippelnék, hogy egy kis finomseprős vagy fahordós szelíditést is kapott, mindenesetre az energiaszintje alacsonyabb, a lecsengés rövidebb. Elismerem, hogy jó bor, de most nem hozott lázba. 5-6 pont és ez is megér 3990 forintot.
Pieropan Soave Classico 2020
80 százalék garganega, 20 százalék trebbiano di soave. Teljesen eredeti figura. Az illat édességet ígér, de nem gyümölcsös, inkább mandulás, marcipános, talán citrusos. Szinte robban a szájban, koncentrált, összetett, izgalmas szerkezet. Egy újabb soave, amit még sokszor szeretnék kóstolni. 7 pont és jó vétel (5490 Ft).
Bergaglio Gavi di Gavi Minaia 2020
Apa és fia borászat, összesen 18 ha szőlő, 100% cortese, mindössze két bor. A ‘Minaia’ a dűlőválogatott tétel, acéltartályban erjedt és 5 hónapon át seprőn érett. Jancis Robinsonnál 17.5 pont, nálam a 2018-as 6-7-8 volt. Az illat intenzív, sárgaalmás, virágos, némi champagne-os élesztős, kalácshéjas beütéssel. Kóstolva koncentrált, vastag, sós, cseres és mindenekelőtt kiegyensúlyozott. Hosszú, friss, szaftos és telt lecsengés. Nem egy mozgalmas mennyezetfreskó, de akinek van szeme a szépre, az egyből meglátja benne a nagyságot. Minimum 7 pont és 5990 forintért kiváló vétel.
Kellerei St. Pauls Missianer Vernatsch Alto Adige DOC 2020
50 éves tőkék, 450-500 méteren fekvő dűlőkben. Acélban erjedt, finomseprőn érett betontartályban. A vernatschot hívják trollingernek és schiavónak is, nekem egyik sem mond semmit. A fehérek után általában csikorogva megy a váltás a vörösekre, itt viszont egy nyekkenés nélkül álltunk át új vágányra.
Aki vakon megmondja, hogy ez nem egy kadarka, annak kezet csókolok. Vagy elkönyvelem, hogy nem ért a borokhoz. Lényeg a lényeg, kiváló kadarka lehetne. Finom, törékeny szépség, gyümölcs alig, ha mégis, akkor erdei szamóca, fűszeres, pikáns, könnyed és eleven. Tannin alig. Újabb közönségsiker. 6 pont és 3650 Ft.
Terlan Lagrein Gries Riserva 2019
Erjesztés acéltartályban, 12 hónap nagy- és kishordós érlelés. James Suckling: 93 pont. A Drop Shopban kapható 2017-est az elmúlt egy évben kétszer is kóstoltam és az is kiváló bor. Ez a palack egyenesen a helyszínről érkezett (sielő barátaink jóvoltából).
A Cantina Terlano vagy Kellerei Terlan minden borát szeretem és néhány éve jártam is a pincénél. A Gries Riserva leginkább egy észak-róni syrah-ra hasonlít. Az illat intenzív és dús, áfonyával, fekete csokoládéval, vadhússal, oregánóval és meglepő módon füstölt sonkával (ez nálam tuttibiztos syrah-attribútum volt mostanáig). Kóstolva nagyon finom, érett, telt, de nem telít el. Könnyen szerethető egyensúly, nagyvonalúság. A lecsengés is ízgazdag és persze hosszú. Felnőtt bor, sok felfedeznivaló részlettel. 7-8 pont és 9400 Ft. Nálam az est egyik bora. (A Drop Shopban talán a 2017-es fut most és csak 7800 ft.)
Braida Montebruna Barbera d’Asti 2017
Acéltartályban erjedt, majd 12 hónapon át érett nagyhordókban. Wine Enthusiast 91 pont, Robert Parker 92 pont.
Ritkán szokott ez velünk előfordulni, de szinte mindenkinek szóvá tette, hogy milyen gyönyörű, tükrös, mély rubinvörös a színe. Az illat pedig majd kiugrik a pohárból. Az alkohol is magas és az illó is a határérték közelében járhat, de nem acetonos, nem ecetes, csak hordozórakétakánt repíti az illatot. Mindig meglep, hogy bár történelmileg, földrajzilag, genetikailag Piemontnak és a nebbiolónak semmi köze Montalcinóhoz és a sangioveséhez, mégis jobban hasonlítanak egymásra, mint bármely más borvidék bármely más fajtájára. Most harmadikként fel kellett vennem a körbe a barberát is (illatban feltétlenül).
Cseresznye, föld, babérlevél. Kóstolva magas sav, alkoholédesség, meggylikőr íz, fanyar, törökmogyorós lecsengéssel. Tagadhatatlanul kissé vulgáris, kissé sekélyes, de szemtől-szemben ellenállhatatlan. 7 pont és 8000 Ft.
Prunotto Costamiole Nizza Riserva 2017
Wine Spectator 92 pont. 12 hónap új barrique hordókban. Ezzel nagyjából el is mondtam mindent róla. Ja, és Antinori. Na most már tényleg elmondtam mindent. Azt gondoltam, hogy az ösvény, annyira kitaposott, annyira egyenes, hogy szépen libasorban haladva mindannyian ugyanott kötünk ki. Nem így lett, társaságunk nem is egy tagjának tetszett ez a bor. Nekem tölgyfalikőrrel meglocsolt kinder pingui. Ami pedig a szerkezeti részt illeti olyan, mint egy vidéki múzeum raktára, amiben évek óta nem raktak rendet, sőt, nem is takarítottak. Aztán a bontást követő harmadik napon visszakóstoltam, és nem hőköltem vissza. Nem annyira szörnyű. Lehet még ebből bor. El tudom képzelni, hogy van, aki ezt szereti, és mégsem törlöm a telefonkönyvből.
Nálam ez 5-6 pont és rémisztően rossz befektetés 14.700 forintért. A Falstaffban viszont 93 pont. Ők azt mondják, ha nem csal a fordítóprogram, hogy “Ragyogó rubinvörös. Lenyűgöző és hívogató illat érett málnával, savanyított szilvával és sok étcsokoládéval, némi borssal a háttérben. Kóstolva játékos, lédús sötét gyümölcsökkel, valamint finom cédrusos jegyekkel, a lecsengés sajnos kissé szárít”.
Szerencsés csillagzat alatt született merítés volt, mindannyian jól szórakoztunk, a borászok megdolgoztak a pénzünkért. Külön jó pont, hogy a borok többsége itthon is kapható. A Cesari Pinot Grigio, a Bergaglio Minaia, a Nössing Müller-Thurgau, a Braida Montebruna, a St Pauls Vernatsch és a Terlan Lagrein mind olyan bor, amit fenntartások nélkül tudunk ajánlani.
You must be logged in to post a comment.