Kaptunk a Heimann-családtól egy kartonnyi Barbárt, négy szakállas veteránt és két bébibarbárt. Mindig jó érzés arra gondolni, hogy valahol, valakit érdekel a véleményünk, aztán ahogy közeledik a kóstolás napja, eluralkodik a vizsgadrukk és a balsejtelem. Ezúttal azonban nem paráztam, a 2019-est vagy féltucatszor kóstoltam, tucatnyi barátomnak ajánlottam, soha nem hozott szégyent a fejemre, vagyis általános lebőgéstől nem tartottam.
Nem tudom, hogy a recept kezdettől változatlan-e, de az általunk kóstolt sorban valamennyi Barbár négy fajta házasításából készült. Ebből kettő szabványnak mondható a bordói szabású dél-pannon csúcsborokban: cabernet franc és merlot; kettő viszont eredeti elem: tannat és kékfrankos. Előzetesen az esélyeket latolgatva, érdekes kérdésnek gondoltam, hogy vajon a biztonsági játék, vagyis a nemzetközi fajtákra erősebben alapozó évjáratok, vagy a bátrabban kockáztató, a tannatot és kékfrankost nagyobb arányban beépítő évjáratok lesznek-e a nyerők. Amikor azonban elvégeztem a számításokat, kiderült, hogy a cabernet franc és merlot aránya nagyjából mindig 65 százalék, egyedül a 2016-os lóg ki a maga 59 százalékéval. Érdekes módon éppen a 2016-os bizonyult a leggyengébb láncszemnek, de arról fogalmunk sincs, hogy ezért a házasítás arányait, az időjárást vagy valami egészen mást kellene hibáztatni.
Történelmileg a házasítás egyfajta biztosításként működött: ha több fajtával dolgozunk, akkor az egyik gyengélkedését vagy kiesését kompenzálhatják a többiek erényei, mennyisége. A mai viszonyok között a katasztrófa-elhárításnál fontosabb, hogy ki lehet vele mozogni az évjárat-hatást, optimális körülmények esetén pedig átléphetünk a művészet és az önkifejezés területére: az egyes fajták színek a borász palettáján, amiből megalkothat egy, az ízlésének megfelelő kompozíciót.
A Barbár-sort alapul véve, úgy tűnt, hogy azért az alapanyag jelöli ki a minőség felső határát, az évjáratot nem lehet felülírni, csak okosan öltöztetni. Vannak ebben a kiscsoportban problémás gyerekek: a cabernet franc éretlenül zöldborsó-hüvellyel büntet, a tannat éretlenül legyalulja, aztán smirglivel felcsiszolja a szádat, az éretlen kékfrankos pedig savanyú, mint a citrom. Gondolom, az éretlen merlot-nak is megvan a maga horror fícsőrje, de azt nem tudom fejből.
Amikor az egyes évjáratok sajátosságait próbáltuk értelmezni, programozó matematikusokból és fantáziadús bölcsészekből álló társaságunkat teljesen magába szippantotta az analitika. Valószínűleg még ennyi szám sem elég ahhoz, hogy hihető magyarázatokig jussunk, ezért az alig megalapozott találgatásokból csak a sajátomat teregetem ki: a Barbár sikere a cabernet franc sikerén áll vagy bukik. A két legjobb évjáratban, 2017-ben és 2019-ben volt a legmagasabb a franc aránya (43%), és ez alapján úgy tűnik, hogy amikor szépen beérik, akkor háttérbe szorítja és elhomályosítja a többi fajtát.
Hasonlóan érdekes kérdés, hogy a két gyengébb példány, 2016 és 2018, milyen évjárati tényezők miatt nem tudott a 2017-es és a 2019-es mellé felnőni. Az adatok alapján 2016 esetében a hődeficitre, 2018-nál a kánikulai leállásra kenném a zöldet.
A maradékcukorral való, szerény amplitudójú játék is elég volt ahhoz, hogy a savak analitikai értékeit ne tudjuk fedésbe hozni a saját tapasztalatainkkal, magyarán: a savak relatív élénkségét nem feltétlenül azoknál az évjáratoknál tettük szóvá, ahol ezt a számok indokolták volna.
A kategóriaátlaghoz képest a Barbár legnagyobb erényei: az alkohol és a fa kiváló integrációja, a kék- és feketebogyós gyümölcsök bevonása az ízképbe, végül az élénkség, ami slankít és hosszít. A hagyományos BLIC (balance, length, intensity, complexity) megközelítésben nagyon jól teljesítettek, a 6 bor átlagát megvonva, én így pontoznék: egyensúly 8-9 pont, hossz 8-9 pont, intenzitás 8 pont, komplexitás 8 pont. A legjobbak esetében fel kellett tennünk a kérdést, hogy elvárhatnánk-e még valamit egy bordói iskolát követő nagy bortól, amit itt nem kapunk meg (a válaszadásban a hümmögésnél nem jutottunk messzebb, illetve az is egyfajta válasz volt, hogy visszakóstoláskor sorra jöttek az óh-k és a hű-k).
Végül néhány szó a hordómintákról, amik inkább már „palackminták”. A 2020-as mindenkinél az első háromban végzett, vagyis méltó folytatása a 2019-esnek. A 2021-es jóval koraibb szakaszban tart, de ha ezt fejben zárójelbe tesszük, akkor is úgy tűnik, hogy más stílust képvisel. Én három nappal a bontás után visszakóstolva úgy éreztem, hogy szép és izgalmas bor kerekedik belőle, de a Barbár fősodorhoz képest leágazás vagy tudatos pályamódosítás.
Barbár 2016
Ez a legalkalmasabb hely leszögezni, hogy valamennyi Barbár jól szerepelt, de amelyik kevésbé, mint például ez, annak is fontos szerep jutott a koreográfiában: kidomborította a nagyok nagyságát. A 2016-os évjárat Szekszárdon kevésnek bizonyult a teljes éréshez, és ennek számos hátránya és kevesebb előnye tetten érhető ebben a borban. Egy fűszeres, lendületes, jóívású bikavérhez talán jobb lett volna az alapanyag, mint a vonzó, mély és tartalmas Barbárokhoz. Már az illat is inkább érdekes, mint szép, és sajnos, a zöldborsóhüvely is felüti fejét. Kóstolva a sav tovább nyújtózkodik, mint ameddig a test ér. 6 pont.
35% cabernet franc, 31% tannat, 24% merlot, 11% kékfrankos; alk: 14.00 %; maradékcukor: 1.0 g/l; sav: 5.6 g/l
Barbár 2017
Klasszikus nagy évjárat, magas hőösszeggel, aszály nélkül, egészséges szőlővel. Fogyasztásra kész – abban nem vagyok biztos, hogy még fejlődni fog, de abban igen, hogy 4-5 évig még tartani fogja ezt a szintet. Az áfonyás, cseresznyés gyümölcsösség és a hordó pipadohányos, szerecsendiós jegyei mellett az érettség umamis, szójaszószos aromái is felbukkannak. Feltűnően szép, tükrös, mély rubinvörös. Gyönyörűen összeérett, kisimult és összetett bor. A sav és a tannin él és épít. Inkább emlékeztet egy felvilágosult riojára, mint egy bordóira vagy szupertoszkánra. A 2019-estől elsősorban a tannin minőségében marad el, itt nemcsak több a csersav, hanem tapadósabb és enyhén szárít. 8 pont
43% cabernet franc, 24% merlot, 19% tannat, 15% kékfrankos; alk: 14.50 %; maradékcukor: 1.7 g/l; sav: 5.4 g/l
Barbár 2018
A 2016-osnál mélyebb és komplexebb, de a 2017-es és 2019-es minőségét nem éri el. Az illat nem teljesen tiszta, van benne egy disszonáns zöldséges jegy, ami sajnos ízben is visszaköszön. A két klasszisnál édesebb, rövidebb és a tannin is szárít. Önmagában kóstolva a fent felsoroltak kis megingásnak tűnnének, de két ilyen szomszéd mellett világosan látszott, hogy a jó legnagyobb ellensége a nagyon jó. 7 pont
35% cabernet franc, 29% merlot, 25% tannat, 11% kékfrankos; alk: 14.50 %; maradékcukor: 2.2 g/l; sav: 5.8 g/l
Barbár 2019
Tátva maradt a szánk. Magára vonja a figyelmet, tiszteletet parancsol, kizökkent. Kerek, harmonikus, árnyalatokban gazdag, vonzó, de nem simulékony. Engem külön lenyűgözött, hogy elnyelte a nem alacsony alkoholt és bekebelezte a nem kevés hordót. Áfonya, szeder, umami, fűszerek – az illattól a lecsengésig rezzenéstelen ívben. Erőteljes, atletikus bor, a felnőttkor kezdetén. 9 pont
43% cabernet franc, 20% kékfrankos, 19% merlot, 18% tannat; alk: 14.50 %; maradékcukor: 1.7 g/l; sav: 5.4 g/l
Barbár 2020
Címke nélküli palack. A 2019-es árnyékában sem halványult el. Mély, vonzó illat, kékbogyós gyümölcsökkel, szépen besimuló hordóval. Kóstolva életerős savak, szaftos, gyümölcsös korty, teherbíró struktúra, masszív, de nem szárító tannin. Egyben van, érett, letisztult, ígéretes bor. (8 pont)
Összetétel: 35% cabernet franc, 30% merlot, 24% tannat, 11% kékfrankos; alk: 14,92%, maradékcukor: 2,2 g/l, sav: 6,0 g/l
Barbár 2021
Kialakulatlan. Szép az illat, de a hordó még nyilvánvaló, a konyakmeggy mellett kékbogyós felvillanások. Ebben a szakaszban van egy kis szupertoszkános karaktere. Nagyon intenzív, a savak ficánkolnak, a tannin még húz. (7-8 pont)
Összetétel: 38% merlot, 26% tannat, 26% cabernet franc, 11% kékfrankos; alk: 14,79%, maradékcukor: 0,5 g/l, sav: 5,4 g/l
És, hogy mire utal a cím? Eredetileg a Pichler-Krutzler borászat mottója. És azért citáltam ide, mert a Barbárokat kóstolva az a kép alakult ki bennem, hogy szüret után okosan házasítva lehet szép bort komponálni (pl. egy 2018-ast), de azért az évjárat az úr, egy 2019-eshez kevés az okosság, sőt, fölösleges. Mint minden hipotézis, ez is arra vár, hogy megcáfolják – ha legközelebb találkozom Heimannékkal, kifaggatom őket, hogy miben és mekkorát tévedtem.
You must be logged in to post a comment.