Lehetne hosszan agyalni azon, hogy a nyáron fehéret iszunk, jól behűtve és a télen vöröset, nem annyira behűtve, mennyire élettani szükségszerűség és mennyire kulturális beidegződés. És lehetne azon is okoskodni, hogy ha már fehér, akkor melyik nyári hónap a dél-francia fehéreké. Mondjuk, szeptember? Vagy most már október?
Van ez az iskola, ami mindenben értelmet lát, és ha mégsem, akkor monomániásan spekulál, amíg valamilyen konspirációra nem talál. Ha a teremtő végtelenül okos, akkor a teremtett természetben is minden okkal létezik és történik. Én ezt a megközelítést egyáltalán nem osztom. Például az is mekkora kibabrálás, hogy a forró délen olyan borok készülnek, amelyek a legkevésbé alkalmasak a forró déli fogyasztásra. Nekem csak a többedik odautazás után derült ki, hogy fű alatt van ott fehér is. Igaz, nem sok. Enyhe túlzással mondhatjuk azt is, hogy a nyaraló turistákkal itatják a vöröset, míg ők zárás után, behúzott függönyök mögött felhajtják a fehéret. És az sem lett volna nagyobb túlzás, ha azt mondom, nem csoda, hogy a fehéret alig ismerik, hiszen helyben elfogy.
Mielőtt gyorsan bepötyögöm a szikratávíróba a mini-teszt eredményét, gondoltam, nem ártana egy mini-beharang. Szerencsére, egyszer már megírtam, most miniatürizálom.
Hogyan szeresd a dél-francia fehéredet? Valójában nagyon könnyű, túlságosan is könnyű, hiszen csinos és csábító. Van azonban egy de, és felőlünk nézve ez egy elég méretes de. Bárki, aki először kóstol dél-francia fehéret, azt fogja kérdezni: hol a sav? Vannak, akik soha nem találják meg a választ és lemorzsolódnak. Mások, hozzám hasonlóan, megtalálják, és valahogy így érvelnek: nem a legrobbanékonyabb, de jól helyezkedik, a játéka talán kissé statikus, de minden labdájának szeme van. A hiány pótlására a segítség a fanyarság, a kesernye felől érkezik, valahogy úgy, mint egy jó marcipán esetében. A helyzet annyival kedvezőbb, hogy csak az érett trópusi gyümölcsök és a legalább közepesen telt korty az, ami ellensúlyt kíván, az édesség, ha jelentkezik, illúzió csupán.
Perrin Reserve Blanc 2023
Nagyszériás, mindenhol elérhető alapellátmány róni fehér-rajongóknak. A mindenholba Magyarország nem fér bele, de a Vinatis-ban szinte folyton akciózzák. Én minden évben megkóstolom és nagyjából mindig ugyanaz a konklúzió: aki ezt az egyensúlyt, ezt a dallamvilágot szereti, az nem lesz csalódott, aki ezt a műfajt egy réteggel mélyebben is ismeri, érezni fogja, hogy ez nagyüzemre optimalizált, profi munka, ami a körvonalakat visszaadja, a részletekkel adós marad. Jó inni, jó szagolgatni, nincs az érettség túltolva, a tutti-frutti is megmarad fűszernek, nem lomha, nem édes, nem tájidegen, szóval, jó, ha van otthon. A németeknél 11 euro, a Vinatis-ban 7.90 (párban).
Chapoutier Bila-Haut Cotes du Rousillon 2022
A másik alapellátó déli belépőbora. Nem olyan régen csodálkoztam rá, hogy a Chapoutier-istálló már az alapoknál milyen vadóc, dinamikus és érdekes bort ad, és azt hittem, hogy ez az új sztenderd. Tévedtem. Ez a bor csak olcsó, más erénye nincs. Édes, mézes, talán chipses, biztosan vaníliás. Nekem vállalhatatlanul geil és egyébként is unalmas, egysíkú. 4 pont, kidobott pénz.
Gayda Flying Solo Grenache Blanc & Viognier 2023
Kakukktojás a köbön: itthon is kapható, olcsó és kiváló bor. Nem annyira tájhű, de valamit valamiért. Amit tájhűségben veszítünk, a savak minőségében kapjuk vissza. Élénk, illatos, szép, ízgazdag, intenzív és finom. Pinot blanc-t idézően ananászos, mandarinos, viognier-t idézően sárgadinnyés, de közben sauvignon blanc-osan vibrálnak a savak és finom fanyarság fut végig a lecsengésen. Kellően sűrű, az egész szájat kitölti és hosszú. Értelmezhetetlenül jó bor ennyi pénzért. 7 pont (Itt és itt is kapható.)
Tardieu Les Becs Fins 2022
Ez a dél-róni luxus-kiadás 12 euróért. Fehér chateauneuf-öket idéző aromagazdagság, test, krémesség és hossz. Ami a Gaydából hiányzik, azt a Becs Fins két kézzel szórja, de ez fordítva is igaz, a Gayda intenzitásához és dinamikájához képest a Becs Fins visszafogott és nyugodt. Kényeztetően dús, olajos, érett, a sárgabarackos, sárgadinnyés ízeket jóleső fanyarság ellensúlyozza, a sav finoman vibrál. A lecsengés nagyon hosszú sevillai naranccsal és némi alkoholos hévvel. 6-7 pont és €12.20 (de ez már az új évjárat)
Konklúzió: A Tardieu Les Becs Fins kiváló képviselője a dél-róni fehér stílusnak, nagyon méltányos áron. A Gayda Flying Solo egy szuper bor szürreális áron, igaz, a dél-francia fehérek megismeréséhez nem ideális szemléltetőanyag. A Perrin jó belépő, ha ló nincs.
You must be logged in to post a comment.