Nem tudom – megkérdezni pedig nem mertem -, hogy miért kaptam ezt a bort egy kedves barátomtól, de ha már így esett, kihasználtam az alkalmat, hogy szembesüljek a hősök fénykorával és/vagy az istenek alkonyával. Senki, aki még él, nem tűnt el úgy, mint Ráspi. Az okokat nem tudom, de arra tippelnék, hogy a fenntarthatatlan fejlődés áldozata lett: túl sok mindent csinált túl gyorsan.
Nekem nem volt egyértelmű, de a hátcímke szerint a Kétezertizenhat egy kékfrankos, az évjáratot már könnyebb eltalálni. Csak enyhén túlzok, amikor azt mondom, hogy kóstolva ugyanez a helyzet. Amikor Ráspi berobbant a 2003-as kékfrankosaival, akkor azok valószínűtlenül halvány színükkel, fűszerességükkel, élénk savaikkal, törékenységükkel hódítottak, egy világ választotta el őket a tölgyfából, alkoholból és tanninból építkező extraktszörnyektől. Ezt a bort nem választja el egy világ és végig úgy éreztem, hogy vakon legalább akkora eséllyel tippelném zweigeltnek, mint kékfrankosnak. A távolság zsugorításához az is hozzájárul, hogy az ezredfordulót követő évtized egyik népbetegsége a brett beletette a lábát (na jó, inkább belemártotta a nagylábujját). Emlékeim szerint Ráspi nagy rajongója volt a gombakultúráknak és a pincéjét, ami egyszerre idézte Augiász istállóját és Minótaurosz labirintusát, önzetlenül átengedte a burjánzásnak.

Szorongva nyitottam a palackot; utolsó emlékeimben illós Ráspi-borok sorakoztak hosszasan. Aztán belekóstoltam és elcsodálkoztam. Illó alig és korához képest fiatalos. Egyszerre érződött benne valami nagy ígéret és egy nagy bukás sejtelme. A sötét gomolygáson olykor áttört a fény, máskor magába nyelt a vantablack. Az illat komplex és kissé maszatos: rumos szilva, szotyola, föld, avar, szén és tejcsokoládé. Komplex, a maga módján. Kóstolva érződik az alkoholédesség, a szövet furcsán dús és bolyhos, a meggy aromát határozott kesernye kíséri. A tannin bársonyos, a lecsengés fanyar, hosszú és súlyos.
Nem könnyű értékelni: vannak nagyboros erényei, de közben mintha valami sötét titok vagy kórság lappangana benne. Engem megosztott, a feleségemet nem, ő az első kortyok után kiszállt a kísérletből. 5 pont
Lapzártakor keresgéltem, hogy lehet-e még valahol kapni (nem, amúgy 7500 Ft volt) és így tudtam meg, hogy 2016-ban a fagykár miatt az egész termés ebben a borban kötött ki, így 80 százalékban kékfrankos, a maradék 20 százalékon kadarka, csókaszőlő, pinot noir, cabernet sauvignon és zweigelt osztoznak. Ez sok mindent megmagyaráz, ha nem is mindent.
You must be logged in to post a comment.