Ez a bisztróboros potenciál lehet az oka, hogy míg a laska, a csókaszőlő és még néhány ígéretesebb Szentesi-kollekciós régi fajta ültetvényei lassan, de biztosan gyarapodnak, a kék bajort nem fenyegeti az elterjedés veszélye. Nem hibáztatom a borászokat, hogy másra teszik le a voksukat – mindazonáltal, ha kóstolták volna az 1B3-féle változatot 2024-ből, néhányuknak bizonyára beindította volna a fantáziáját.
Az 1B3 fedőnév az Egy Bolond Hármat Csinál Bormanufaktúrát takarja – a három jóbarátról talán még nem sokan hallottak, de ha azt mondom, hogy egyikük, Szűcs Dani egyben Szentesiék borásza, bizonyára összeáll a kép és talán jobban megragad a név. A kék bajor egyelőre überlimitált tétel a maga 15-20 literes mennyiségével.
A 2024-es meglehet, hogy nem a legtipikusabb megnyilvánulása a fajtának, merthogy távolról sem holmi ivóborocska. Színe alapján akár egy érett, sötétebb rozé is lehetne, illatra viszont semmire nem hasonlít, amit ismerek – akárcsak a tihanyi kék, bár tulajdonképpen éppen azzal mutat némi rokonságot. Karobpor (kakaó alternatíva a szentjánoskenyérfa terméséből) árad a pohárból, szárított narancshéjjal, hecsedlivel kísérve. A nagy dobás viszont az íz: míg a csóka és társai elsősorban aromatikailag újszerűek, itt a textúra felvillanyozó: fehérborosan, ízes, élénk savakkal indul a korty, légies, de már az elején becsatlakozik a kemény, poros érzetű, nebbiolót idéző tannin, amitől feszes és finoman harapós lesz a bor, miközben jól iható marad (az alacsony az alkohol lehet a kulcs). Mint egy kis baroló, amit nem terhel sem fa, sem nagy szesz, sem emészthetetlen cseresség. Csoda izgalmas, élménynek 10/10, de ha az újszerűséget levonom is elcsípi a 7 pontot.
You must be logged in to post a comment.