„Nem igazán szeretem a sauvignon blanc-t. Gyakran kiegyensúlyozatlan, izgága, túlságosan illatos, nincs struktúrája és nincs kedvem még egy pohárral inni belőle. Amikor a sauvignon blanc-t fajélesztővel erjesztik, akkor könnyen kialakulnak a passiógyümölcsös jegyek, a túlmozgás és társai; ezzel szemben spontán erjesztéssel a terroir jelleg érvényesül.”
Ezt egy sauvignon blanc-specialista, Pascal Jolivet nyilatkozta 2021-ben. Ő persze soha nem nevezné magát sauvignon blanc-specialistának, neki Sancerre vagy még inkább Pouilly-Fumé jelenti az identitást. Én régi rajongó vagyok, a legszebb sauvignon blanc-élményeim minimum felét nekik köszönhetem. A fajélesztő mellőzése identitásuk központi eleme, az Attitude nyakán külön címke hirdeti: levures indigènes. Az együttműködés a bennszülött törzsekkel többnyire sikeres, de az elmúlt 15 évben kóstoltam azért tőlük egy-két zavarba ejtően girbegurba bort.
2024 a Loire-völgyben hűvös és csapadékos év volt, 2025-tel kapcsolatban legfeljebb annyi kritikát olvastam, hogy korán kezdődött a szüret és nem minden hordó telt meg. Jancis Robinson friss értékelése szerint a 2025-ös loire-i borok „egyszerűen elbűvölőek”.
Papíron a kontraszt nem is lehetne nagyobb, de egymás mellett kóstolva őket nekem megint az jutott eszembe, hogy nagy borászok kis évjáratból is remek borokat készítenek. Lehet, hogy kétszer annyi munkával és álmatlan éjszakával készítenek fele annyit, de ezek a sajtó és a piac által eleve leírt borok sokszor a fajta és a borvidék legtisztább és legizgalmasabb megnyilvánulásai közé tartoznak. A titok nyitja talán a félelemből adódó fokozott figyelem, a válogatás és az óvatosság.
Kermit Lynch, a legendás amerikai borkereskedő „Adventures on the Wine Route” című kiváló könyvében hasonló véleményt képvisel. Szerinte nem a gyenge évjáratoktól kell félni, hanem a gyenge borászoktól. „Nagyszerű” évjáratokban a termelők hajlamosak a „lássuk mire megyünk ketten” mentalitásra: az eleve nagy anyagot túlextrahálással és túlhordózással még jobban felpumpálják, az elegancia, a ruganyosság és az egyensúly helyett erőre és súlyra gyúrnak. A hűvösebb vagy esős évjáratokban viszont könnyedebb, élénkebb borok születnek, amelyeket nem terhel a magas alkohol és tannin, törékenységük miatt nem merik őket hosszabb időre hordóba zárni, így minden adott, hogy az idő múlásával rafináltan komplex borrá érjenek. Kermit Lynch ezt majdnem 40 éve írta, azóta nagyot fordult a világ és a hőösszeg ma már inkább gond, mint a kiemelkedő évjárat előhírnöke.
Attitude 2024
Az illaton érződik a kor, gyümölcs csak nyomokban, inkább gyömbér és kardamom. Kóstolva viszont lehengerlő. Komplex, vibráló, izgalmas és élvezetes. Teljesen száraz, ízben talán lime, sós aláfestéssel. Törékeny, kifinomult, nagyon jó inni. Semmi nem lóg ki. 7 pont.
Attitude 2025
Sziporkázó, ingergazdag bor. Nemcsak a gyümölcsös tobzódás és a krémes gazdagság különbözteti meg a 2024-estől, hanem egy kis maradékcukor is. Az a fajta bor, ami jól behűtve mindenkit az ujja köré csavar, melegebben a cukorsznobok azért találhatnak rajta fogást. Az illat vonzó és összetett: méz, lonc, körte, birs, zöldfűszerek, de a megalapozó jegyet, ami aztán kóstolva is meghatározó a citrusok adják. Érett gyümölcs, érett savak, telt és krémes. A savak mellett a kortyvégi fanyarság segít a tobzódást gátak közé szorítani. 7 pont és 7100 Ft.
Sancerre 2024
Az első pillanattól érezhető, hogy ez egy kifinomult és kiemelkedő bor. Arisztokrata a pop szakmában. A Domaine Laporte-féle aromaszegénység és az új-zélandi tobzódás közötti aranyközépút. Bármik voltak is az évjárat buktatói, a kóstolható végeredményből nem lehet visszafejteni. Az illatban méz, egres és bodza az európai oldalról, ananász és mangó az újvilágból. Kóstolva rétegzett, friss és selymes. Ízben igazi, lédús gyümölcsök, tisztán és hosszan. 7-8 pont
Sancerre 2025
Elég egyszer beleszagolni, azonnal nyilvánvaló, hogy kifinomult ízléssel készítették. Kifejező, de nem túláradó, vonzó és izgalmas illat zöldfűszerekkel, őszibarackkal és meszes, minerális jegyekkel. Kóstolva kifogástalan egyensúly, viszonylag vastag textúra – a valamennyi borukra jellemző seprőntartás egyedül itt tűnt fel a kóstolás során -, érett savak, enyhén édes tónus, hosszú, ízgazdag, fanyarba hajló lecsengés. Kerek és emlékezetes bor. 7-8 pont és 14900 Ft.
A borász, Valentina Buoso átment a teszten: a csapnivaló 2024-ben ugyanúgy remek borokat készített, mint a kiemelkedő 2025-ben. A ’25-ösek teltebbek és édesebbek, mint a ’24-esek, térítéshez, ismerkedéshez inkább a ’25-öseket ajánlanám, de az én szívemhez közelebb áll a ’24-esek stílusa.
You must be logged in to post a comment.