A champagne-t is kezdjük igazi borként kezelni. Állítólag ez az elmúlt húsz év legfontosabb fejleménye a Champagne-univerzumban, legalábbis Peter Liem szerint, akit illik komolyan venni, merthogy ő az aktuális kötelező olvasmány és rezidens rezonőr. Ha jól értem Liemet, akkor Champagne két központi probléma megoldásán dolgozik, az egyik kitörni a technológiai bor skatulyából és feléleszteni a 20. század utolsó felében eltaposott és eltemetett terroirközpontú szemléletet, a másik, a dozázs szerepének helyes értelmezése, praktikusan szembeszállni a zéródozázs puritánokkal. Continue reading “Ne szégyelljük, ha élvezzük! – évzáró pezsgők”
Author: Alföldi Merlot
Hogyan tud aludni 2 – Györgykovács Imre 2020
Az önismétlés főbenjáró bűn, az önmagunkra hivatkozás a dementia biztos előjele. Viszont Bruce Willis és Macaulay Culkin is milyen jól megéltek belőle. A hülyeséget félretéve, Györgykovács Imre és a fél hektár szőlő 2020-ban sem okoznak csalódást (understatement of the year). Tavaly így rajongtam érte, és idén szó szerint ugyanígy rajongok. Update a hajtás után. Continue reading “Hogyan tud aludni 2 – Györgykovács Imre 2020”
Villány vs Szekszárd
Hogyan lehet Villányt megkülönböztetni Szekszárdtól? Dél-pannon napsütés kipipálva, dombvidék kipipálva, löszös, meszes talaj kipipálva, rómaiak kipipálva, rácok kipipálva, dunai németek kipipálva, rendszerváltó svábok kipipálva, bordeaux-i fajták kipipálva. Szóval, így nem. Emlékszem, hogy süldőmalac korunkban azt a bölcsességet sütöttük ki, hogy a szekszárdiakban van egy őrölt pirospaprikás, fűszeres jegy. Lehet, hogy volt, de erre mai fejjel már biztosan nem alapoznék. Régen a különbségek is különbek voltak. Continue reading “Villány vs Szekszárd”
Lepkék préselték – Josep Grau
Nem vertem nagydobra, de néhány évvel ezelőtt elkönyveltem, hogy jók a spanyol borok, de nem annyira jók, mint a franciák. Ez pontosan az a fajta általánosítás, amitől égnek áll a haj, viszont meg tudom magyarázni: abban az igényes olcsó kategóriában, ahol a szürkület beálltával portyázni szoktam, bőséges a spanyol, katalán, baszk, galego usw. kínálat az őshonos fajtákból, hordó nélkül készített, ötletesen csomagolt borokból, ám ezek gyakran megrekednek a csinos, de egysíkú, lineáris, csavartalan joven stílusban. Continue reading “Lepkék préselték – Josep Grau”
Magaslat – Barta Öreg Király
Ha a Gizellánál az összespórolt uzsonnapénz volt az indulótőke és a rakétát a Hold-utazáshoz a szomszéd bérelt garázsában barkácsolták, akkor a Barta Pince űrexpedíciója a NASA tervei alapján, a szövetségi büdzsé támogatásával létrejött mintaprojekt, ahol a körömreszelőt is méretre gyártották. A hasonlat második fele rögtön pontosításra szorul. Ha Elon Musk vagy Jeff Bezos emberi gyengesége nem lenne kínosan nyilvánvaló, akkor egyből SpaceX-et vagy Blue Origint mondtam volna, hiszen Barta Károly mögött nem áll szövetségi büdzsé, és egyik gyerekének sem keresztanyja Ferencz Orsolya Ildikó. Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy a Barta Pince is heroikus vállalkozás, de a koncepció, az induló tőke és az üzleti terv megelőzte az első kapavágást. Continue reading “Magaslat – Barta Öreg Király”
Cseh olasz – Gala Hermes Ryzlink Vlašský 2018
Van ami most már örökre kimarad. Legalábbis nem rajtam múlik. A csehekkel is így vagyok. A grúzokkal is majdnem így lettem. Nem ellenzem, de aktívan nem keresem. Van bőven, amit szeretek, inkább azt mélyíteném, szélesíteném, ráadásul, ott van még a megkerülhetetlen tény, hogy a többség minden évben évjáratot vált. A kedvencek legkeményebb magjában is el vagyok adósodva. Melyik volt az utolsó Domaine Alary Estevenas, amit kóstoltam? Vagy Marcel Deiss Engelgarten? Hol helyezkedik el ebben a vágysorrendben egy cseh olaszrizling? Continue reading “Cseh olasz – Gala Hermes Ryzlink Vlašský 2018”
Belenyúltunk – megfizethető észak-olaszok
Az olasz fehér régi mániám. Mint a mániák általában, ez is személyre szabott és bajban lennék, ha meg kellene mondanom, hogy ebben mekkora szerepe van a kóstolható tartalomnak és mekkora a mentális csomagolásnak (mintha én fedeztem volna fel, mintha az én kis titkom lenne). A vörös oldal csak azért került képbe, mert a vendégek számára teljesebb fogyasztói élményt akartam nyújtani; ehhez képest kivágták a rezet, meg sem fordult a fejünkben, hogy másodhegedűsök lennének (persze kinek ne futna össze a nyál a szájában, amikor azt hallja, hogy vernács meg lágrejn). Summa summarum: az “észak-olasz” merítés erőn felül teljesített, a miénkhez hasonló falusi olvasóköröknek jó szívvel ajánlom lopásra. Continue reading “Belenyúltunk – megfizethető észak-olaszok”
Elkapták a fonalat – Pannonhalmi Főapátság Prior 2021
Annyit dicsértem már a Priorokat, hogy ezúttal inkább eltekintek a nagy megfejtésektől, meg bigpikcsörbe keretezéstől. Nemes egyszerűséggel endorszálom (copyright by Márton Gulyás, a hajmeresztő anglicizmusok posztmodern nemtője). Akinek ez mond valamit: nem a 2019-es örökségét, hanem a 2020-asét viszi tovább. Continue reading “Elkapták a fonalat – Pannonhalmi Főapátság Prior 2021”
Más és finom – kadarkák
Másfél évtizede minden kadarka-tesztnek az a konklúziója, hogy „nem az igazi”. Mi lenne, ha most egyszerűen szkippelnénk a konklúziót? Mennyivel jobban hangzik, hogy kipróbáltam négy kadarkát, és rögtön találtam két jót? Ráadásul, mézes madzaggal átkötnék oda, hogy árban sem vészesek. Continue reading “Más és finom – kadarkák”
Egy juhfark mindenek felett
Valamikor régen, amikor a tiktokról még a vekker vagy a mentolos bogyó jutott az emberek eszébe, Matt Kramer írt egy cikket arról, hogy egy bor megértéséhez négy palackon át vezet az út. Azért négy, mert ennyi stáción kell végigmennünk: megerősítés, kétely, méltányolás és megértés. Continue reading “Egy juhfark mindenek felett”
You must be logged in to post a comment.