Ez kapóra jött. Egyrészt kaptam – adtam magamnak – egy olyan házifeladatot, hogy derítsem ki, mit értek ’elegancia’ alatt, másrészt éppen most szemléztem a kova/tűzkő problematikát. Márpedig Chablis a közmegegyzés szerint nemcsak az elegancia iskolapéldája, hanem a tűzkő mint illatjegy hazája is. Ez a puskaporos, égett gyufás jegy annyira menő volt a 90-es években, hogy az újvilági sárdonisták nagy erőket mozgósítottak a recept visszafejtésének érdekében. (A titok, amennyiben helyes a megfejtés, elég illúzióromboló.) Continue reading “Komámasszony, hol a tűzkő? – Chablis horizontális”
Aránytalanul hosszú időt töltöttem már a kékfrankos elhelyezésével a saját bortérképemen, és lehet, hogy soha nem érek a végére. Szóval, a kékfrankos, az olyan, mint egy sangiovese, illetve olyan is, mint egy syrah, és kétségtelenül sokban hasonlít egy menciára, saját kronológiám szerint haladva. Amikor tizenvalahány éve 
You must be logged in to post a comment.