Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Margherita vagy Hawaii? Szentségtörés vagy ihletett újítás az ananász a pizzán? Szerinted bugris parasztok reakciós trollkodása, amikor a hegyközségi bizottságok kiváló termelők borait zárják ki, mondván túl messzire mentek a borvidék határainak feszegetésében? Érték a tipikusság vagy béklyó? Continue reading “A krumplileves legyen krumplileves!”
Tavaly volt egy emlékezetes Tornai Juhfark akció a Lidlben. A 2017-es Prémiumot adták kínosan alacsony áron. Azóta vadászok rá vagy az utódjára, mindhiába. Talán találtak neki a magyarnál jobb piacot, én mindenesetre csak a „friss” sorozattal találkozom (azzal viszont megégettem magam legutóbb). Most megint akció van a Lidlben, igaz, nem a Prémiumot, hanem az olcsóbbikat adják alig több, mint 3 euróért. Somlói juhfarknak ez is dömpingár-közeli. Continue reading “Három euró, harminc cent – Tornai Friss Juhfark 2019”
A világjárvány következtében bevezetett karantén, utazási korlátozások, csődök és elbocsátások tartós és mély válságot vetítenek előre. A fizetőképes kereslet csökken, a vásárlók visszatérnek az alapokhoz – a liszt, az élesztő és a wc-papír kiszorítja a fogyasztói kosárból a pármai sonkát és az avokádót. A Varga-fogyasztók papírdobozos dupla magnumra, a Takler-fogyasztók Telekire downgrade-elnek. Legalábbis ez a papírforma. Continue reading “Horpad a piac – V-alakú belábalás”
A Sabarnál évek óta nem készülnek gyenge borok, de mostanáig olaszrizlingben jobban teljesítettek, mint rajnaiban. Megítélésem szerint ennek egyetlen oka volt: a hordóhasználat. A riesling nem kívánja a hordót – én legalábbis biztosan nem -, és a Hercegföldről, házon belül elsőként, le is került a fakabát. Az arányok a német aranyszabályhoz közelítenek: sav és maradékcukor nagyjából egálban. Continue reading “Testem feszes, karizmatikus – Sabar Rajnai Rizling „Hercegföld” 2019”
2013 a természetes bor éve lesz. Vagy mégsem. Nem könnyű az újévi jóslatokat komolyan venni, de jó játéknak nem rossz játék. Amit Tim Atkin és Jamie Goode a Riedel kristálygömbjükben látnak, az sajnos sok esetben irreleváns számunkra, de azért akad egy-két elgondolkodtató meglátásuk. Ám bármennyire jó dolog gondolkodni, nevetni még jobb, így bennem is leginkább az maradt meg, hogy a jövő a természetes bornál elágazik. Tim Atkin szerint lejárt lemez, Jamie Goode szerint még ügyeletesebb sláger lesz. Bár mint kiderül, nem egészen ugyanazt értik ugyanaz alatt. Continue reading “2013 a természetes bor éve lesz – retroszerda”
Amikor belelapoztam az Auchan őszi borkatalógusába, két dolog szúrt szemet, az egyik, hogy a Master of Wine-ok Magyari Bélája itt is megvetette a lábát, a másik, hogy az általa vezetett zsűri szerint 2020-ban Magyarország legjobb vörösbora a 2015-ös Bock Ermitage Cuvée. Az utóbbi lepett meg jobban. A soha senki által nem dicsért, örökös céges ajándék, amit aztán vendégségekben passzolnak el újra meg újra, és így tartanak örök körforgásban? Continue reading “Magyarország legjobb vörösbora”
Tamlyn Currin Caroline Gilby trónjára tör. Gyors egymásutánban a harmadik cikke jelenik meg magyar borvidékekről és borászatokról. Számomra rejtély, hogy a meglátogatandó pincéket milyen algoritmus sorsolja ki – Somlót pl. egyetlen borászat képviseli: Kolonics Károly, Sopront szintén: a Pfneisl nővéreké, Villányt kettő: Gere Attila és a Heumann-család –, ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy szorgosan jegyzetel és nagyvonalúan pontoz. Egerben a szokásosnál nagyobbat merít, igaz, a választás logikája itt is fuzzy: Tóth Ferenc, Kovács Nimród, Ostoros és St. Andrea. Continue reading “Eger, a legendák, csillagok és szentek földje”
Van egy távoli ismerősöm, aki némi erőfeszítés árán talán a barátom is lehetne. Amerikában él, és én még soha nem jártam Amerikában, valószínűleg már nem is fogok. Ő a legnagyobb borszakértő, akivel valaha találkoztam. Mindent kóstolt oda és vissza, miközben a legszebb amerikai hagyományoknak megfelelően igazi antisznob. És ahogyan az boros körökben feltűnően gyakran fordul elő, elsőrangú elme. Amikor nagy ritkán valamilyen kérdéssel fordulok hozzá, nyomdakész esszékben válaszol, ami egyszerre tölt el örömmel és bánattal. Örülök, mert tanulságos a tartalom és megtisztelő a figyelem, elkeserít, mert szembesít azzal, hogy az én lehetőségeim milyen szánalmasan szerények, és hogy az elhivatottság bennem mennyivel halványabban pislákol. Continue reading “Ebből egy hülye is tudna jó bort készíteni – Gróf Buttler Nagy-Eged Syrah”
Vannak riesling-rajongók, akiknek benzin-szag nélkül nem is riesling a riesling. Jamie Goode, a bőbeszédű bortudós azonban kertelés nélkül bevallja, hogy ő nem szereti a dízelt/petrolt/kerozint a borban. Én tűröm, de nem támogatom. Szerintem kis dózisban fokozza a komplexitást, nagy dózisban megöli. Goode értekezéséből kiderül, hogy a petrol nem a riesling monopóliuma, de az asszociáció nagyon is megalapozott. Continue reading “Hogy kerül a borba benzin?”
2020 januárjában jelent meg Jancis Robinson oldalán a felhívás, amely a fenntarthatóság témakörében borászati témájú pályamunkák írására szólította az érdeklődőket. A július végén indult sorozatban összesen hat magyar érintettségű cikk jelent meg (Franz Weningerről ketten is írtak). A Tokaj Kalauz és a Táncoló Medve szerzője, Ripka Gergely három írással nevezett, és mindhárom adásba is került (Homonna Attila, Bott Judit, Szóló Pince). Az alábbiakban a Bott Pincéről írott esszéjének fordítását olvashatják. Continue reading “Visszaadni valamit a helyi közösségnek – Bott Pince Bodrogkeresztúr”
You must be logged in to post a comment.