Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Mintha egy tíz évvel ezelőtti borbemutatón járnék. Ez jutott eszembe májusban, az Aranyos Szekszárd barokk-barrik tölgyfaszörnyei között bolyongva. Optimista énem azt mondja, hogy csupán az aranyéremhez kell ez, de a borvidék valójában már biztos nem itt tart. Az üdítő kivételekből kiindulva hajlamos vagyok hinni neki.
Sokunkat foglalkoztató, ám kutatások hiányában mindössze urbán legendákra épülő témát járt körül Master of Wine tézisében Jonas Tofterup, melynek kivonatát augusztus végén adta közre a Decanter.
Azon a bizonyos múltkori estén a meglepetések nem értek véget a rabulejtő luxemburgi fehérekkel (ezt szó szerint értem, én már a műfaj megtért fogyasztójává váltam). Kissé kényelmetlen helyzetbe hozva a helyi gárdát, külföldről hazalátogató barátunk olyan, mindannyiunk számára ismeretlen tokajikat tett le elénk, hogy alig győztünk pislogni.
Based on that label you would never guess this is a serious wine. It is. It’s basically non-existent on the market, as it’s a small producer and they sell everything at cellar door – there is only one wine place where you can do that in Hungary, near Lake Balaton, where tourists are plenty. It’s a shame, as this little producer makes some of Hungary’s most unique and longest living wines. Continue reading “There is no white wine like this – Németh Pince Budai Zöld 2018, Badacsony, Lake Balaton”
Utcácska a gyöngyöspatai hétszintes (!!) pincesorból. Akárhányszor látom, mindig elgondolkozok, micsoda borkultúra létezett itt a régmúltban. Continue reading “Belekóstoltam: IV. Vulkanikus Borok Fesztiválja”
Amit a kadarkáról elmondhatunk – banális, ám nem megalapozatlan közhelyek, úgy mint magyaros ételek eszményi kísérője, a fogyaszthatóság bajnoka, és így tovább -, azt automatikusan rásüthetjük a sillerre is. Előbbit tekinthetnénk akár utóbbi részhalmazának is, de míg egyikük a szerencse kegyeltje, addig a másik a kihalás szélére sodródott.
Continue reading “Rozén túl, vörösön innen – miniatűr sillerszemle”
Mit nevezhetünk nyári vörösnek? Amit jólesik fogyasztani a melegben is, zárhatnánk rövidre a kérdést, de a válasz ettől bővebb kifejtést igényel. Continue reading “Miért a kékfrankos az eszményi nyári vörös, és egy tökéletes példa: Bodri 2018”
A hősidőkből fel tudok idézni szekszárdi vörösöket, melyek kétségtelenül lenyűgöztek annak idején – Vesztergombiék 2003-as Cabernet Sauvignon Reserve-je jut elsőként eszembe, az a bor mindenkit megvett, Alföldi Merlot-tól Dagadtosig -, mégis, hosszú ideje meggyőződésem már, hogy a borvidék rossz lóra tett a bordeaux-i fajtákkal. Különösen az uralkodó merlot-val és a cabernet franc-nal: nem illenek ezek a klimatikus adottságokhoz, sem a helyi borkészítési stílushoz; boraikat én közönségesen behízelgőnek és édesnek, egyszersmind zavarbaejtően zöldnek találom.
Continue reading “Új kedvenc Szekszárdról – Mészáros Grandiózus Malbec 2016”
András megint jött, és megint mindent vitt. Éppen, mint a múltkor – luxemburgi kapcsolatom ezúttal is ámélatra késztetett, noha valamelyest már fel voltam készülve, mi várható a senki bortérképén nem szereplő bortermelő nemzettől. Continue reading “A fehérborok Mekkája az Óperencián túl – Luxemburg”
You must be logged in to post a comment.