Talán nem vagyok azzal egyedül, hogy Riojáról nem a friss, famentes vörösök ugranak be először. Másodjára sem. Ugyanakkor a borvidéknek évszázadokra visszanyúló hagyománya van a szénsavas macerációval (pontosabban annak ősi változatával, a félig szénsavassal, lásd semi carbonic), Rioja Alavesával kapcsolatban (a borvidék három alrégiójának legkisebbike) például kidobja az Internet, hogy a bogyózás XIX. századi elterjedése előtt konkrétan csak így készítettek borokat. Continue reading “Szomjoltó rioja: Artuke 2024”
Author: Németi Zoltán
Három jó büdzsé-vörös
Sikersztorik szélsőséges évekből. 2024-ről Chianti vonatkozásában nem találtam érdemi információt, ám Szekszárdon a kadarka rácáfol az aszályos évjáratra, Bordeaux-ból pedig a szintén szárazság és hőguta fémjelezte 2022 paradox módon kiemelkedő, egyszerűen nehéz mellényúlni – és a belépő kategóriában már ezek vannak polcon. Continue reading “Három jó büdzsé-vörös”
Vörösök X-Faktorral
Ha az elmúlt hónapok legérdekesebb, legizgalmasabb vöröseiről kérdeznének, ezzel a horvát-magyar-spanyol trióval állnék elő.
Osztrák kékfrankosok a felső polcról
Ez a kóstoló már két éve érlelődött. Dagadtossal, szűk baráti körben 2023 áprilisában jártunk Burgenlandban, hogy egy kicsit felfrissítsük képünket az osztrák kékfrankosról; a kétnapos túráról lenyűgözve és több karton borral megrakodva tértünk haza.
Sebestyén Indigó 2024
Az előző kiadás hasított, és a friss, 2024-es sem lő mellé. Az évjárat forróságát azért érezni rajta, nem olyan ropogós, mint elődje, de élvezeti értékből így is jeles.
Furmint Február 2025 – kedvencek
Zavarba ejtő sokszínűség. Ahány pince, annyi stílus – ha Burgundiára (is) igaz, hogy a termelő az első (nem pedig a termőhely; ugyan kitérő, de érdemes a hivatkozott írást elolvasni, Toby Morhallnak, a The Wine Society beszerzőjének akad néhány érdekes megjegyzése a világ legfelkapottabb szegletéről), akkor Tokajra és a magyar borvidékekre fokozottan az. Megannyi rusztikus, sorjás furmintba futottam bele, amelyekkel nem tudtam megbarátkozni – az én kedvenceim a megszelídített, csiszolt iskolából kerültek ki. Continue reading “Furmint Február 2025 – kedvencek”
Új időszámítás: Márkvárt Sauli Kadarka 2022
Nem kóstoltam ettől izgalmasabb magyar vörösbort 2024-ben. Ehhez fogható kadarkát pedig két évtized alatt is csak elvétve. Ez nemzetközi csúcsvörös színvonal, egy olyan fajtából, amiből többnyire csak ilyen-olyan – jó, kevésbé jó – ivóborokkal állnak elő termelőink. Continue reading “Új időszámítás: Márkvárt Sauli Kadarka 2022”
Terra Australis 2024
A Terra Australis/Red Earth beszámolók egy ideje elmaradtak, de nem azért, mert Halász Attila már nem jön Sydney-ből, vagy mert elmulasztom a kóstolókat (előzmények: 2010-es szeánsz by Dagadtos, 2011-es by Octopus; Borrajongóéknál is érdemes körülnézni). Ha tehetem, megyek – Attila mindig tud újat mutatni -, és ezúttal nem hagyom említés nélkül az eseményt (ugyan megkésve érkezik, július helyett december végén, de ezzel legalább az év borai című kötelezőt is letudom). Continue reading “Terra Australis 2024”
Évjáratértékelő 2024: Kovács Tamás, St. Donat Birtok
Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 8. rész: vélemény Csopakról, a St. Donat Birtoktól.
Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Kovács Tamás, St. Donat Birtok”
Vörös újborok
Mind egyéniségek. Határozottan elkülöníthető stílussal, ez igazán csak most tudatosult bennem, pedig tavaly is kóstoltam mind a négyet (lásd itt és itt). A Libás rendkívül populáris, a két portugieser inkább a skála másik végéhez tartozik, a Bogyólét pedig nevezhetjük középutasnak – ráadásul idén igazán jól sikerült. Continue reading “Vörös újborok”
You must be logged in to post a comment.