Talán nem vagyok azzal egyedül, hogy Riojáról nem a friss, famentes vörösök ugranak be először. Másodjára sem. Ugyanakkor a borvidéknek évszázadokra visszanyúló hagyománya van a szénsavas macerációval (pontosabban annak ősi változatával, a félig szénsavassal, lásd semi carbonic), Rioja Alavesával kapcsolatban (a borvidék három alrégiójának legkisebbike) például kidobja az Internet, hogy a bogyózás XIX. századi elterjedése előtt konkrétan csak így készítettek borokat.
A tradíció nem halt ki, de manapság vadászni kell ezekre a palackokra, mégis, beaujolais cru rajongó révén nehéz megmagyaráznom, mi tartott idáig, miért csak most jutottam el a beszerzésig. Egy újhullámos termelő (termőhelyi fókusz, dűlős tételek), az Artuke azonos nevű belépő vöröse lett a kiszemelt áldozat.
Felettébb hasonlít beaujolais cru-kre, egy vakozás tárná fel igazán, mennyire megkülönböztethetők egymástól. Itt talán sötétebbek a gyümölcsök, a fő motívumok viszont megegyeznek: primőrös, vibráló gyümölcsösség diszkrét banános aláfestéssel, vonzóan rágós textúra. Töményen fekete cseresznyés, áthatóan intenzív, famentes, a játékosság mellett egészen mély zamattal bír. Üdítő, egyszersmind komoly is – ne egy gyorsan múlandó újbor lebegjen a szemünk előtt. Lehengerlően szép, 7 pont. 8,35 euróért (decantalo.com, a spanyol borok egyik legjobb forrása) ritkán látott minőség, a francia rokonok ebben a magasságban fel sem veszik vele a versenyt – best buy. Talán most, a gyümölcsfázisban lehet a legbájosabb, de meglepne, ha nem érne szépen rövid-középtávon.
You must be logged in to post a comment.