Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Continue reading “Péter Pince Kabar 2019 – klasszis magyar fehér”
“Bevallom, az Orsolyák boroktól ájultam el egyedül a rendezvényen. Azt csak elmélyedésre alkalmasabb körülmények között megejtett kóstolás után merném kijelenti, hogy valóban olyan szenzációsak, mint amilyennek a bemutatón tűntek, de ezeknek a fehéreknek olyasféle varázsuk van, mint néhány régi nagy Ráspi bornak a 2003-2006 körüli hőskorszakból” – egy ilyen, ámbátor óvatoskodó vallomás után sejthetik, hogy a történet itt nem ér véget.
Helyszíni szemlének indult, vertikális vizsgálódás lett belőle. Rácz Miklós Tamáshoz az első márciusi napon látogattam el néhány borász barátommal, a Vylyánnál eltöltött délután végén – az idő elszaladt velünk, megkésve toppantunk be.
Continue reading “Villányi franc vertikális: Rácz Miklós Tamás összes (2014-2018)”
A bor, ami a legjobban megfogott a márciusi Borjour Bikavér Párbajon. Szekszárdnak összességében örültem az eseményen (erre vissza kell még térnem adandó alkalommal), de a legjobb borokat egri standoknál kóstoltam.
Nem volt még olyan régen a február, de egyszerűen értelmezni sem vagyok képes, hogy nyolcan fesztelenül, maszktalanul ültünk körül egy nagy asztalt és vidáman borokat kóstolgattunk. A jegyzeteim már porosak, de erről az estéről van miért megemlékezni. Continue reading “Kékfrankosok vakon”
Lassan felnő az irsai? A benyomásaim ugyan szúrópróbákon alapulnak, de ugyanazt az elmozdulást vélem felfedezni, mint rozéban – a borok levetkőzik a műanyagot.
You must be logged in to post a comment.