Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Helyszíni szemlének indult, vertikális vizsgálódás lett belőle. Rácz Miklós Tamáshoz az első márciusi napon látogattam el néhány borász barátommal, a Vylyánnál eltöltött délután végén – az idő elszaladt velünk, megkésve toppantunk be.
Continue reading “Villányi franc vertikális: Rácz Miklós Tamás összes (2014-2018)”
A bor, ami a legjobban megfogott a márciusi Borjour Bikavér Párbajon. Szekszárdnak összességében örültem az eseményen (erre vissza kell még térnem adandó alkalommal), de a legjobb borokat egri standoknál kóstoltam.
Nem volt még olyan régen a február, de egyszerűen értelmezni sem vagyok képes, hogy nyolcan fesztelenül, maszktalanul ültünk körül egy nagy asztalt és vidáman borokat kóstolgattunk. A jegyzeteim már porosak, de erről az estéről van miért megemlékezni. Continue reading “Kékfrankosok vakon”
Lassan felnő az irsai? A benyomásaim ugyan szúrópróbákon alapulnak, de ugyanazt az elmozdulást vélem felfedezni, mint rozéban – a borok levetkőzik a műanyagot.
Ilyen minőség előállítása polcon hatszáz forintért vagy csoda vagy borászati bravúr. Continue reading “Nem erre számítottam – Danubiana Mátrai Irsai Olivér 2019”
A pincelátogatásokat a rendezvényekkel együtt elfelejthetjük egy időre, de hogy valami pozitívat próbáljak keresni ebben a szorult helyzetben: bölcs döntésnek bizonyult nem halogatni – a jó időre várva, például -, hanem január végén nyélbe ütni a borvidéki túrát. Egy darabig nem megyünk, az biztos. Continue reading “Helyszíni szemle: Vylyan, Villány”
Egyhétvégés túránk szekszárdi napját a Heimann család pincénél zártuk. Bodriék érlelési kísérletes kóstolója után itt is izgalmas program várt ránk: az elsők között ismerhettünk meg egy teljesen új megközelítéssel készült borcsaládot Heimann Zoltán jóvoltából.
Continue reading “Helyszíni szemle ősbemutatóval: Heimann Családi Birtok, Szekszárd”
You must be logged in to post a comment.