Pannon rosso. A magyar vöröst én kékfrankosként képzelem el. Nem kizárólagosan, hanem alapértelmezésben. Ahogy sangiovesére vágyom, ha toszkán bort akarok inni. Continue reading “Túl jó hiperbe – Lajvér Szekszárdi Kékfrankos 2019”
Author: Németi Zoltán
Vasgyúró – Fritz Father Kékfrankos 2017
Nem illene kedvelnem ezt a bort. Pláne nem ajánlani. Nagy alkohol, fajtajelleg helyett tölgyhangsúly, elegancia helyett szemérmetlen hedonizmus. Örülök, hogy Szekszárd zöme már más irányba tart, de úgy tűnik, ezt a stílust is lehet jól csinálni.
Szerethető portugieser – Vylyan Macska 2020
Alacsony elvárásnak könnyű megfelelni, mondhatnánk. Portugiesert ritkán veszek, akkor is azzal, hogy biztos ez is kiábrándító lesz. De a Macska kifejezetten tetszett, olyannyira, hogy visszamentem még egy palackért. Még mindig tetszett. Ezek után felbátorodva próbáltam rá egy T****ire – az “oportó” iránt ébredező bizalmam itt tüstént zátonyra is futott. Continue reading “Szerethető portugieser – Vylyan Macska 2020”
Bakonyi Pincészet cabernet franc vertikális 2010-2016
Érdemes egy jó, 4500 forintos, középosztálybeli villányi franc-t érlelni? A kérdésre én gondolkodás nélkül rávágnám az igent – ha létezik itthon vörösbor kategória ebben az ársávban, aminek eltarthatóságában nem kételkedem, az éppen a cabernet & co., mindenek előtt Villányból és Szekszárdról. Continue reading “Bakonyi Pincészet cabernet franc vertikális 2010-2016”
Bolyki Királyleányka 2020
Semmi nem változott, csak az évjárat. Minden más a régi: egyrészt királyleánykát fajtaborként alig kapni – még tömegtermelt, alsópolcos opcióban is csak elvétve, nem hogy minőségre kihegyezve -, másrészt továbbra is úgy gondolom, hogy ez a karakteres szőlő többre hivatott, harmadsorban pedig a Bolyki most is ütős.
Kékfrankos-kedvenc: Zachár 2018, Sopron
Nem tudnék hirtelen még egy ilyen izgalmas és szép kékfrankost említeni itthonról. Külön öröm, hogy ezt egy soproni borról mondhatom el – a borvidék évek óta baljós csendbe burkolózik, az egykori húzónevek – az a kevés – sem csengenek már úgy, mint az ezredforduló utáni hőskorszakban. Continue reading “Kékfrankos-kedvenc: Zachár 2018, Sopron”
Etalon szekszárdi vörös – Eszterbauer Tanyamacska Kékfrankos 2019
Amikor az egyszerű nagyszerű. Rég találkoztam ilyen szép 2000 forint alatti magyar vörössel. Continue reading “Etalon szekszárdi vörös – Eszterbauer Tanyamacska Kékfrankos 2019”
Tokaji nemes – Barta Öreg Király Dűlő Késői Szüretelésű Furmint 2018
A tavaly nálunk nagyot ment Barta Öreg Király dűlős furmint egyik édes változata (legalább kettő létezik). Újabb kimagasló tokaji. Continue reading “Tokaji nemes – Barta Öreg Király Dűlő Késői Szüretelésű Furmint 2018”
Pannon rosso – Teleki Villányi Kékfrankos 2018
Amikor egy ennyire hétköznapi, minden sarkon kapható alsópolcos kékfrankos talál így be, akkor én tényleg elgondolkozom, hogy miért nem úgy a mi fajtánk ez, ahogy lehetne. Hogyne, a legnagyobb területen telepített kékszőlőnk, mégis, többnyire csak megtűrt örökség a franc-ok és merlot-k árnyékában. Continue reading “Pannon rosso – Teleki Villányi Kékfrankos 2018”
A fa teszi a bort?
Faggattak volna úgy hét évvel ezelőtt a magyar cabernet sauvignonokról, valószínűleg fanyalgás lett volna a reakcióm. Az eredetiért, a bordeaux-iért világéletemben rajongtam (tekintsünk el egy pillanatra a ténytől, hogy a világ legismertebb borvidékén házasítások készülnek, nem is igazán a fajta itt a lényeg), ettől azonban a hazai változatok gyakorta olyannyira eltérő és számomra kevésbé tetsző karakterrel bírtak, hogy nem is értettem, hogy készülhetnek ugyanabból a szőlőfajtából – és itt nem csupán a villányi-szekszárdi vonalra gondolok. Ma már biztos vagyok benne, hogy a stílusbeli szakadék magyarázatában a magyar tölgy(hordó) használata kapná az első bekezdést. Continue reading “A fa teszi a bort?”
You must be logged in to post a comment.