Feltámasztott múlt: a csókaszőlő. Szentesi interjú és mini vertikális.

Csókaszőlő Nadapon, Szentesi József ültetvényében. Fotó: Kovács András (Borrajongó)

Vertikálisokat taglaló sorozatunk következő szereplője egy olyan bor, ami még csupán bontogatja szárnyait, de történelmet készül írni. A borfogyasztó világ figyelmét helyi fajtákkal nyerhetjük el, és valljuk be, vörösben nem erősek a lapjaink (a kékfrankos és talán a hisztis kadarka rejt potenciált). Mára gyakorlatilag letűnt régi fajták feltámasztásával aduászokat kaphatunk kezünkbe Szentesi Józseftől – többek között a csókaszőlőt.

Continue reading “Feltámasztott múlt: a csókaszőlő. Szentesi interjú és mini vertikális.”

Furmint Február 2020 – a kedvencek

Hogy tavaly kihagytam a Furmint Februárt, annyi év után először, az kétségtelenül a száraz furmint iránti lelkesedésem apadását jelzi. Inkább kíváncsiságtól hajtva, mintsem izgatottan, mindenesetre idén ismét nekivágtam a maratoninak ígérkező kóstolónak. Az első néhány poharamba kapott tétel után azonban komolyan megfordult a fejemben, hogy rögtön hazamegyek: ha efféle metsző savakkal kell viaskodni, akkor nekem nincs itt keresnivalóm, gondoltam. Aztán mégsem adtam fel a dolgot, és nem bántam meg a döntésemet.

Continue reading “Furmint Február 2020 – a kedvencek”

Régi kedvenc – Telmo Rodriguez Al-muvedre 2018

Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy az Al-muvedre összes évjáratát kóstoltam, mióta behozta a Bortársaság, abban viszont igen, hogy még egyszer sem teljesített gyengén. 2013-2014 tájékán volt forró téma köreinkben a nagyot szóló kis spanyol bor, amit mindenki meg akart kóstolni – ám aki nem volt elég gyors, az könnyen hoppon maradt, hamar kifutott a készlet.

Continue reading “Régi kedvenc – Telmo Rodriguez Al-muvedre 2018”

Borok a hiperből – best buy cabernet franc az Auchanból

Amikor én cabernet franc kóstolót szervezek, abból garantáltan nem maradnak ki a Loire-völgyik (Párizs és Bordeaux között félúton, a Loire folyó közepe táján egy kupacban csoportosuló borvidékek alkotják a fajta Burgundiáját: gyakorlatilag egy kék és egy fehér szőlő terem itt, a fehér a chenin blanc). Lassan tíz éve vagyok a rajongójuk, de a legutóbbi alkalommal, novemberi klubestünkön oly csúfosan leszerepeltek, hogy az hosszú időre elvette a kedvem a további vásárlástól. Continue reading “Borok a hiperből – best buy cabernet franc az Auchanból”

Chateauneuf-du-pape, nekem

Chateuneuf-du-Pape Franciaország és egyben a világ egyik leghíresebb borvidéke. Számomra az egyik legvonzóbb a hasonló sztárok közül (mint Pomerol, Montalcino, stb) – pusztán szubjektív okokból, egyszerűen így alakult (képtelenség több borvidéket közelről követni, hacsak nem főállásban foglalkozik ezzel az ember). Mai felkapottságát alighanem a parkeri kor amerikai szájra kalibrált, magas oktánszámú gyümölcsbombáinak köszönheti az appelláció (ahogy a csúcsborok nagy része is exportra megy), és bár szégyenletes módon én ezeket is szeretem, felfedező próbálkozásaimat mégis a tradicionális etalon megtalálása tüzeli.

Continue reading “Chateauneuf-du-pape, nekem”

Ajándéknak sem utolsó – Konyári Loliense 2016 Magnum

Felhasználhatósága korlátozott, de ha tartottak már kézben magnum palackot, akkor bizonyára ismerik az érzést, ami most engem is elkapott: de szeretnék egy ilyet. Vagy többet. Fogalmam sincs, milyen alkalomra tudnék másfél litert megnyitni egyetlen borból, de fülig érne a szám, ha magnumot kapnék ajéndékba.

Continue reading “Ajándéknak sem utolsó – Konyári Loliense 2016 Magnum”

Szamorodnit karácsonyra – vakteszt dupla diadallal

Egy ilyen kóstoló után feszegetnem kellene a kérdést, hogy ugyan mitől is más egy szamorodni, mint egy aszú? Léteznek-e a kettőt megkülönböztető stílusjegyek, felismerhető a borokról, hogy melyik melyik? Ha nem, akkor mi értelme két elnevezést használni? De én most inkább csak hátradőlök, elégedetten a tudattól, hogy szenzációs édes tokajikat kapunk megfizethető árakon.

Continue reading “Szamorodnit karácsonyra – vakteszt dupla diadallal”

Szintlépés az Ostorosnál – Soltész Delelő 2016

Az Ostoros név hallatán nekem elsőre a hőskor Borbarátos olvasmányélményei jutnak eszembe. Egy bizonyos Kutyahegyi Zweigelt, ami olcsó mivolta ellenére meglepően jól szerepelt valamelyik teszten, és ami ezért akkor vonzónak tűnt. Másodjára meg az, hogy nem is tudom, létezik-e még ez a pincészet, régen kikerült már a látókörömből (az előítélet hangja: ha létezik, akkor egy lehet a hiperek alsó polcait arctalan borokkal elárasztó, számunkra érdektelen termelők közül).

Continue reading “Szintlépés az Ostorosnál – Soltész Delelő 2016”