Category: külföldi

Kínálatmustra: WineAge, az Újvilág-specialista kereskedés

~ Németi Zoltán

A ma legnagyobb divatja a minőségi szegmenseben – talán nem is divat ez már, önkéntelenül is az ex-Művalkeszes Dagadtos szavai jutnak eszembe: piaci kényszer – a beavatkozásmentes bor. Ha létezik, ami ettől nem is állhatna távolabb, az az ezredforduló tájékán, leginkább talán Dél-Amerikában kicsúcsosodott, és ott továbbra is uralkodó irányzat, túlérett szőlőből készített, túláradó, édes, hömpölygős, vaníliás gyümölcsbombákkal. Létezik itthon kereskedés/forgalmazó, ami látszólag éppen erre szakosodott (a weboldalt végigböngészve ez a benyomása támad az embernek), illetve a műfajon belül is a felső ársávra (amit éppen ilyen körökben dívik leginkább “prémium borként” titulálni) – a WineAge. Continue reading “Kínálatmustra: WineAge, az Újvilág-specialista kereskedés” →

Menőzés proseccóval – Merotto Cuvée del Fondatore 2017

~ Alföldi Merlot

Szerintem van még benne tartalék, de névnek ez is minimum 8 hengeres: Merotto Cuvée del Fondatore “Graziano Merotto” Valdobbiadene Prosecco Superiore Brut DOCG Rive di Col San Martino Millesimato 2017. Ha leküldjük a gyereket az ABC-be, és félünk, hogy rövid az esze, akkor azért elég lesz annyit beleírni a tenyerébe, hogy Merotto Fondatore. Nyilván nem küldjük, de Venetóban küldhetnénk, ott tényleg ilyesmiket lehet leemelni a csemegebolt polcáról cirka 15 euróért. Continue reading “Menőzés proseccóval – Merotto Cuvée del Fondatore 2017” →

Nem kell mindig champagne – P-M Chermette Crémant de Bourgogne Blanc de Blancs

~ Alföldi Merlot

Az élet apró örömei közé tartozik a hétköznapi pezsgőfogyasztás. A fészbukos influenszerek sámpány mámorát elirigyelve én is rákaptam az ezerforintos teszkó kávára. A Tejútrendszer legjobb vétele teljes áron is csak 1300 forint, de rendszeresen ezer alá viszik, így reális problémafelvetés, hogy irsai olivérrel vagy inkább habzó hájlájffal akarunk megágyazni a vacsorának. Mielőtt végleg meggyőztem volna magam, hogy nekem már nem is kell a sámpány, gondoltam, kipróbálom, hogy mire megy a szegényember sámpánya (Crémant de Bourgogne) a szegényember kremanjával (Cava Brut). Continue reading “Nem kell mindig champagne – P-M Chermette Crémant de Bourgogne Blanc de Blancs” →

Ausztrál kadarka – Spinifex Papillon 2017, Barossa-völgy

~ Németi Zoltán

No, nem egészen kadarka, de ez már talán megtévesztett volna néhányakat a múltkori, beugratósnak szánt vakozáson. A bor valójában grenache-ból és cinsault-ból készül, a túláradó shirazok mekkájában, a Barossa-völgyben, de jobban már nem is különbözhetne a helyi boroktól – a grenache-okat is beleértve. Continue reading “Ausztrál kadarka – Spinifex Papillon 2017, Barossa-völgy” →

Édes kis bűn – Palacios Remondo La Vendimia 2017

~ Alföldi Merlot

Papíron rioja, de köszönőviszonyban sincs a szokásos stílussal: ez inkább a garnacha édes gyümölcse, mint a tempranillo klasszikus szerkezete. Rioja-alsó (Rioja Baja) – ahol a borászat található – klimatikusan és fajtaösszetétel tekintetében is közelebb esik Navarrához, mint az „igazi” Riojához (Rioja Alta & Alavesa). A Vendimia szénsavmacerált primőrként kezdte karrierjét, de mára megkomolyodott. Continue reading “Édes kis bűn – Palacios Remondo La Vendimia 2017” →

Sweet Little Sin – Palacios Remondo La Vendimia 2017

~ Alföldi Merlot

Officially Rioja but shows no resemblance to the standard style – this is a garnacha fruit bomb, not a savoury, elegant tempranillo. Rioja Baja, where the grapes come from is closer to Navarra both in terms of climate and varietal selection than to the „real” Rioja (Alta & Alavesa). Vendimia started out as a carbonic macerated young wine but since then seems to have grown in stature. Continue reading “Sweet Little Sin – Palacios Remondo La Vendimia 2017” →

Jobbhorog a semmiből – egy letaglózó luxemburgi szürkebarát

~ Németi Zoltán

Domaine Viticole Kohll Leuck Pinot Gris 2017, Luxemburg

Mikor András barátommal szokásos egy hetes hazalátogatásáról értekeztünk, bevallom, egy kicsit átsiklottam az információ felett, hogy a spanyol vörösbor mellé holmi helyi fehérborokat is hoz a tervezett kóstolóra (amikor jön, többnyire iszunk). Luxemburgi bortermelés, ugyan már, nyilván nem véletlenül nem hallottam még róla. Ráadásul szürkebaráttal foglalkoznak, ezt nem lehet komolyan venni. Amit a pohárba kaptam, arra mondjuk semmi nem készíthetett volna fel. Continue reading “Jobbhorog a semmiből – egy letaglózó luxemburgi szürkebarát” →