Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A potom pénzért kínált repülőjegyek csábítása: áprilisban Bordeaux-ban landoltam egy jóbaráttal, a borvidéken, melynek borai iránt ugyan másfél évtizede töretlen a rajongásom, meglátogatása ugyanakkor nem szerepelt kívánságlistám elején. Utólag belegondolva, kár lett volna kihagyni.
Az én tartós memóriámba ez az alapképlet vésődött be: Ribera del Duero = Rioja – (savak + ízlés + kultúra). És míg Riojából közel két tucat borászatot tudnék elég pontosan elhelyezni a stílus térképen, addig Ribera del Dueróból egyetlen pincének sem lettem visszatérő ügyfele. A Valbuenákkal és Unicókkal való találkozást követően ugyan összeeszkábáltam azt az aranyköpést, hogy a legjobb rioja Ribera del Dueróban készül, de ezek a borok az én fejemben a borvidék fölött állnak, és nem meglepő módon a beszerzési szokásaimat sem forgatták fel. Continue reading “Szőkített fekete – Ribera del Duero”
Erről a champagne-ról egy dolgot kell megjegyezni: a legjobb a világon. A többek között Márkus György tartalékbíráskodása által fémjelzett Champagne Világbajnokság győztese (igaz, hogy magnum formátumban). Egyúttal „az év borászata” díjat is megnyerték ugyanezzel a borral (ne tőlem kérdezzék, hogy ezt miért nem ház vagy pincemester kapta). Continue reading “Nem lebegek – Roederer Brut Premier Champagne”
A ma legnagyobb divatja a minőségi szegmenseben – talán nem is divat ez már, önkéntelenül is az ex-Művalkeszes Dagadtos szavai jutnak eszembe: piaci kényszer – a beavatkozásmentes bor. Ha létezik, ami ettől nem is állhatna távolabb, az az ezredforduló tájékán, leginkább talán Dél-Amerikában kicsúcsosodott, és ott továbbra is uralkodó irányzat, túlérett szőlőből készített, túláradó, édes, hömpölygős, vaníliás gyümölcsbombákkal. Létezik itthon kereskedés/forgalmazó, ami látszólag éppen erre szakosodott (a weboldalt végigböngészve ez a benyomása támad az embernek), illetve a műfajon belül is a felső ársávra (amit éppen ilyen körökben dívik leginkább “prémium borként” titulálni) – a WineAge. Continue reading “Kínálatmustra: WineAge, az Újvilág-specialista kereskedés”
Szerintem van még benne tartalék, de névnek ez is minimum 8 hengeres: Merotto Cuvée del Fondatore “Graziano Merotto” Valdobbiadene Prosecco Superiore Brut DOCG Rive di Col San Martino Millesimato 2017. Ha leküldjük a gyereket az ABC-be, és félünk, hogy rövid az esze, akkor azért elég lesz annyit beleírni a tenyerébe, hogy Merotto Fondatore. Nyilván nem küldjük, de Venetóban küldhetnénk, ott tényleg ilyesmiket lehet leemelni a csemegebolt polcáról cirka 15 euróért. Continue reading “Menőzés proseccóval – Merotto Cuvée del Fondatore 2017”
Gyerekkoromban lenyűgözött Dürer szőrszálanként megfestett nyula, és felnőttként is megbabonázott a serténként megrajzolt vaddisznó. A vadkannak amúgy sok van a rovásán, ő a névben szereplő „Ellenségem”, aki azon dolgozik, hogy minél kevesebbet igyunk. Continue reading “Szeresd, amit csinálsz, csináld, amit szeretsz – Casa Rojo Enemigo Mío 2017”
Az élet apró örömei közé tartozik a hétköznapi pezsgőfogyasztás. A fészbukos influenszerek sámpány mámorát elirigyelve én is rákaptam az ezerforintos teszkó kávára. A Tejútrendszer legjobb vétele teljes áron is csak 1300 forint, de rendszeresen ezer alá viszik, így reális problémafelvetés, hogy irsai olivérrel vagy inkább habzó hájlájffal akarunk megágyazni a vacsorának. Mielőtt végleg meggyőztem volna magam, hogy nekem már nem is kell a sámpány, gondoltam, kipróbálom, hogy mire megy a szegényember sámpánya (Crémant de Bourgogne) a szegényember kremanjával (Cava Brut). Continue reading “Nem kell mindig champagne – P-M Chermette Crémant de Bourgogne Blanc de Blancs”
No, nem egészen kadarka, de ez már talán megtévesztett volna néhányakat a múltkori, beugratósnak szánt vakozáson. A bor valójában grenache-ból és cinsault-ból készül, a túláradó shirazok mekkájában, a Barossa-völgyben, de jobban már nem is különbözhetne a helyi boroktól – a grenache-okat is beleértve. Continue reading “Ausztrál kadarka – Spinifex Papillon 2017, Barossa-völgy”
A Terroir Squad az osztrák borászat egykori csodagyerekénél járt, aki mára a biodinamika és a természetes bor mozgalom egyik vezető képviselője lett. Continue reading “Claus Preisinger – Terroir Squad”
Papíron rioja, de köszönőviszonyban sincs a szokásos stílussal: ez inkább a garnacha édes gyümölcse, mint a tempranillo klasszikus szerkezete. Rioja-alsó (Rioja Baja) – ahol a borászat található – klimatikusan és fajtaösszetétel tekintetében is közelebb esik Navarrához, mint az „igazi” Riojához (Rioja Alta & Alavesa). A Vendimia szénsavmacerált primőrként kezdte karrierjét, de mára megkomolyodott. Continue reading “Édes kis bűn – Palacios Remondo La Vendimia 2017”
You must be logged in to post a comment.