Mit hoz 2019?

Jon Bonné (fotó: jonbonne.com)

2018-ban a forradalom kísértete még nem járta be Európát, még kevésbé a világot, de szakállát és szemöldökét már kifésülte, SZTK szemüvegét megtörölte és telefonjába bepötyögte az út koordinátáit. Jon Bonné szerint legalábbis ezt lehet kiolvasni abból a tényből, hogy minden korábbi rekordot megdöntve valamelyik oligarcha 558 ezer dollárt perkált ki egy palack 1945-ös Romanée-Contiért, miközben az alvégen a borpopulizmus, melynek a „természetes” bor a motorja, elérte a szökési sebességet. Ha mindez nem lett volna elég, a mélyben is aggasztó tektonikus mozgásokat érzékelt: a bor elveszítette kiemelkedő és egyedülálló kulturális jelentőségét az italok között (szerinte a mezcal, a szaké és öreganyám térde kalácsa fölzárkóztak hozzá). Continue reading “Mit hoz 2019?”

Nem egy rugóra jár az orrunk

Tekintélyes szaglószerv. (A kép forrása: hk.asiatatler.com)
Vicces dolog a szaglás. Az, hogy egy borban mindketten mandulaillatot érzünk, még nem garancia arra, hogy amikor te egy másik borban mandulaillatot érzel, én is azt fogom érezni. Évente egyszer biztosan számíthatunk egy terjedelmes dolgozatra, amely módszeresen levezeti, hogy a borok értékelésében miért hiú ábránd objektivitást remélni.
 
Ha van türelmünk, elolvassuk, egyetértően bólogatunk, majd tovább lapozunk, hogy megtudjuk, melyik az a bor, amelyik objektíve jobb a többinél, azaz saját nyelvünkre lefordítva: haladéktalanul be kell szereznünk, hogy mi is beléphessünk a nirvánába. 

A World of Fine Wine-ban megjelent értekezésében Steve Slatcher is eljut az előre ismert válaszig, de ő visz egy kis csavart a dologba azzal a kijelentésével, hogy borértésünk ugyan szubjektív, ám ezen nincs mit szégyellni, sőt. Ő bizonyára úgy gondolja, hogy a „sőt” miatt volt érdemes újratárgyalni a kérdést, és én is elismerem, hogy a „hivatásos” és az „amatőr” közösségek szerepének elemzése kellően érdekes, engem mégis a „szagvaksággal” foglalkozó rész ragadott meg, ezért ebből szabadfordítottam néhány szemelvényt.

Az objektív/szubjektív kérdés gyorsan rövidre zárható. Egy bor tulajdonságait csak akkor tudjuk értékelni, ha érzékeljük, márpedig az érzékelés bennünk zajlik le, az érzékszerveink és az agyunk közreműködésével. Az érzékelés tehát személyhez kötött, így az értékelés sem indulhat személytelen alapokról, azaz óhatatlanul szubjektív lesz. De vajon előfordulhat-e, hogy az érzékelésben meglévő különbségek annyira minimálisak, hogy ugyanarról a borról alapvetően ugyanazt a képet alakítjuk ki?

Az érzékelésben tapasztalható személyes eltérések egyik szembeötlő példája a színvakság. A színvakság gondolata feltételezi, hogy léteznek „standard megfigyelők”, akik pontosan látják a színeket. Csakhogy a tudomány azt tanítja, hogy egyrészt színek nincsenek, csak különböző hullámhosszú fény, amelyet az agyunk színként dekódol, másrészt, hogy a szemünk vagy az agyunk működésének eltérései miatt a színeket más-más színben látjuk. Bár a tények magyarázatához nincs jobb magyarázat, mint a tudományos magyarázat, a standard megfigyelő gondolatát segítségül hívni a színlátás megértéséhez nem tűnik haszontalannak.

De létezhet-e standard megfigyelő a szaglás és az ízlelés összefüggésében? Mondhatjuk-e azt, hogy az ízek a borhoz tartoznak, és így a standard megfigyelő az, aki ezeket helyesen érzékeli? Vagy többre megyünk azzal, ha azt mondjuk, hogy a bor objektív valósága az, hogy különféle vegyületek bonyolult vegyüléke, és az aromák és zamatok csak a megfigyelő elméjében léteznek?

A színvakság a férfiaknak kb. 8 százalékát érinti, a nőknek pedig mindössze 0.05 százalékát, a népesség túlnyomó többsége tehát standard megfigyelőnek tekinthető. A „szagvakság”, vagyis valamilyen szag észlelési képességének hiánya – tudományos nevén anozmia – azonban jóval gyakoribb. Avery Gilbert 2008-ban kiadott könyvében azt írja, hogy húsznál több specifikus anozmia létezik, köztük akad olyan, amelyik a népesség 75 százalékát érinti. Hogyan lehetne egy ilyen területen standard megfigyelőkről beszélni? Amikor az emberek 75 százaléka nem érez valamilyen szagot, akkor vajon nem a 25 százalékos kisebbség a „rendellenes”? Még ha valamennyi anozmia esetében a többségi érzékelést választanánk „helyesnek”, akkor is minimális lenne azok száma, akiket a huszonvalahány anozmia egyike sem érint. Amennyiben őket tekintjük „ideális orrnak”, akkor az ő észleléseik a többség számára reprodukálhatatlanok. Az anozmia azonban szélsőség, a szagérzékenységben tapasztalható egyéni eltéréseknek csak a töredéke adódik ebből. El kell tehát fogadnunk, hogy nemcsak elvi, hanem mélyen beágyazott gyakorlati okai is vannak annak, hogy a szagok érzékelése szubjektív.

A szaglás fiziológiai sajátosságai miatt a parfümök létrehozásakor pl. a mesterséges mósusz receptjében több mósusz illatú vegyületet kevernek össze, hogy az, aki az egyikre nem érzékeny, a másikat mégiscsak érzékelje. Ez abból a szempontból is érdekes, hogy megmutatja, nem bizonyos szagok érzékelésére vagyunk képtelenek, hanem bizonyos vegyületek érzékelésére. Ebből következően, amikor két ember egy borban ugyanazt az illatjegyet fedezi fel, az nem garancia arra, hogy amennyiben egy másik borban egyikük ismét érzékeli ugyanezt az illatjegyet, a másik is észlelni fogja.

A borhoz köthető anozmiák egyik legalaposabban föltárt esete a rotundone, a bors illatát meghatározó egyik szeszkviterpén érzékelésének hiánya. Amikor egy syrah-ban borsillatot érzékelünk, akkor ez a vegyület a felelős. De ha nem érezzük, az sem olyan nagy csoda, mivel az emberek 20 százaléka képtelen érzékelni. Vagyis az emberek egyötödének fogalma sincs, hogy miről beszélünk, amikor azt állítjuk, hogy a syrah illata borsos. Aki kóstolt már TCA-val enyhébben fertőzött bort társaságban, majd beszállt a vitába, hogy vajon a bor dugós-e vagy sem, annak nem kell külön magyarázni, hogy a TCA-érzékenységünkben is hatalmas különbségek vannak.

De nemcsak az aromaérzékenységünk változik egyénenként, hanem az ízérzékenységünk is. (A jelenségről és meghökkentő következményeiről mi is értekeztünk „Mutasd a nyelved, megmondom, mit igyál” alcímmel.) Nyelvünk érzékenysége a keserű ízű 6-n-propiltiouracilra (általános rövidítése:PROP) hatalmas eltéréseket mutat. A PROP-érzékenység genetikailag erősen meghatározott, és pl. az észak-amerikai europid népesség 30 százaléka teljesen képtelen érzékelni. A PROP-ra különösen érzékeny embereket szuperízlelőknek hívják, mivel ez egy csomó más vegyület érzékelésének képességével is összefügg. A borkóstolás kontextusában ez azt jelenti, hogy a szuperízlelők különösen érzékenyek a keserű ízekre és az édeset sem szeretik. (Ami azt illeti, a bort sem.)

És innen már csak kézügyesség kérdése levezetni, hogy a legkifinomultabb érzékenységű és/vagy legszélesebb tapasztalattal rendelkező borkritikusok értékítéletének ismerete semmilyen gyakorlati haszonnal nem jár az átlagfogyasztó számára. Slatcher nem ezt teszi, de egy másik ösvényen elindulva egészen közel kerül hozzá. Ám ennek és még számos meglepő következtetésnek a megismeréséhez már angol nyelvtudásra és egy nyugodt félórára lesz szükségük.

Valami bűzlik Kénmentesországban

A kép bal oldalán Alice Feiring a borászat őshazájában, Grúziában. (A kép forrása: www.bluedanubewine.com)

Ha már Alice Feiringnál is szakad a cérna, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valami bűzlik Kénmentesországban. A természetes borok Jeanne d’Arc-ja hosszú glosszában siratja az ellenkultúra elüzletiesedését és a borhibák felmagasztalását. Continue reading “Valami bűzlik Kénmentesországban”

A Bordeaux-puska, amivel te is célba találsz

Sociando mallet
Jó vétel 2012-ből (fotó: www.millesima.fr)

Magamból kiindulva azt gondolnám, hogy itthon minimális a kereslet a válságból-válságba bukdácsoló Bordeaux boraira, az elmúlt években mégis rendszeresen kaptam privát kéréseket, hogy segítsek a bordeaux-i évjáratokban eligazodni. Okosabbat ilyenkor én sem tudok tenni, mint felütni az online kalauzokat, aztán átlagolni és megérzés alapján súlyozni. Igazság szerint nem nagyon bízom ezekben a kalauzokban, az a gyanúm, hogy túl udvariasak és elnagyoltak (Montalcino, Rioja és Dél-Rhone tekintetében van némi hitelesítési alapom). No de ez a mostani aranyat ér. Egyrészt nem hordómintás ködszurkálás, másrészt nem a csapadékmennyiségből és a napsütéses órák számából próbál tudományt faragni. Nem, ez színtiszta érzéki tapasztalat huszonegynéhány harcedzett és jegyzett borkereskedőtől és szakértőtől. Ráadásul, mivel sorrenden alapul, így nincs esély a gyengébbek mentegetésére. Continue reading “A Bordeaux-puska, amivel te is célba találsz”

Ezzel nem lehet versenyezni

Öt és fél euró. Egy átlagos villányi portugieser áráért ez a spanyol Villányból és Szekszárdból nem hogy a hasonló árfekvéssel, de majd a teljes középosztállyal feltörli a padlót. A Jamie Goode-i fejtegetés szerint a spanyolok a borkészítési szakértelem mellett dúskálnak a kiváló alapanyagban (megfelelő talajok, napos klíma és öreg tőkék szolgáltatta szőlő), ami ha megússza a drágaboros sminkelést (tölgykoktél) a pincében, akkor a világ legjobb árértékű vörösboraként landol a piacon. Itt az élő példa: acélban erjesztett és érlelt mourvedre (a fajtára hamarosan bővebben is kitérek) Jumillából, olcsó és határtalanul élvezetes, ráadásul a palackdizájn is fenomenális. Ezúttal még a parkeri pontszámmal sem tudnék vitatkozni (89).

Wrongo Dongo 2011

Modern, de újvilági kliséket kerülő spanyol vörös, árához képest szenzációs beltartalommal. Karakteres illatában szegfűbors, boróka, étcsokoládé, feketére aszalódott cseresznye és cukorkás szeder, sötét, édes és fűszeres, a fajtára jellemzően kevésbé hivalkodó gyümölcsösséggel. Egy kis datolya is bevillan, délies, érett, de nem túlérett. Kóstolva lehengerlően zamatos és intenzív; húsos, tömör, közepes test, korrekt savak, sejtelmesen, mégis gazdagon gyümölcsös íz sötét bogyósokkal. Élvezetes, jellegzetesen “poros” érzetű mourvedre-tanninja markáns és tapad a finisben, mégis teljesen már érzetet ad, mint sok villányi durva cseressége. Utolsó porcikájáig szimpatikus, igazi örömbor. 12-13 pont.

Négy nap Tokaj, II.: Gizella és Erzsébet pince

Gizella Pince – a teraszok ura

Gizella

Eső, eső, eső. Szilágyi László a beígért csapadékért imádkozik, a Szil-völgy frissen ültetett tőkéinek szüksége van a vízre. Ha nem esik másnap sem, akkor mehetnek kézzel öntözni, tartályból, tovább tetézve az ültetés költségeit (éppen elég, hogy átmenetileg őriztetni is kell a területet, nehogy lába keljen a dugványoknak – igen, nálunk ilyen dolgok történnek, a borásznak erre is gondolnia kell). Nyugaton már esett (a Pannon Bormustra díjátadójának napját írjuk), talán itt is szándékozik végre. (Másnap aztán rákezdett, nem is igen hagyta abba azóta).

László lelkesen meséli a hegyközségi választmányi fejleményeket: fiatalítás történt a választáson, “a minőségi oldal került túlsúlyba”. Végre elindulhat valami szervezkedés, ami a borvidéket a kívánt mederbe terelheti, talán a mustsűrítménnyel édesített boroknak is búcsút inthetünk a közeljövőben. Ami a Gizella borokat illeti, a valódi izgalmakat továbbra is a Szil-völgy termése tartogatja, mind a furmint, mind a hárslevelű kiemelkedő bor; 2011-ből én utóbbit, 2012-ből előbbit érzem meggyőzőbbnek. Aszú terén 2010 igazi meglepetéssel szolgál (és nem ez lesz az utolsó utunkon), a különböző, markánsan eltérő évjáratokat kóstolva azonban 2006 látszik kiemelkedni az utóbbi évek közül.

Szil-völgy Hárslevelű 2012
6 hónap használt hordó, 13,8%, 1 g/l maradékcukor, 6,2 g/l sav. Hűvös, ropogós illat, finom grüner jelleg; nagyon tiszta, kicsit még tutti-fruttis (ezt kinövik a Gizellák). Száraz íz, jó savak, de a korty végén mégis szélesebb, krémesebb. Puritán, nem áradó, nagyon fiatal még. ígéretes. 13 pont

Szil-völgy Furmint 2012
Visszafogott, primőr, kicsit még tutti-fruttis, de illatában fehér húsú őszibarackot, mandarint és citrusokat is érezni. Kerek, testes, de elég jó a sava és száraz. Furmintos, izmos, nem igazán érezni fásnak. 14 pont

Barát Hárslevelű 2012 minta tartályból, palackozás előtt
Intenzív és behízelgő. Kissé direkt, némi fa is gazdagítja, kóstolva is direktebb, kicsit szeszes, édeskés, húsos. 10 pont

Battonage Furmint 2011
Intenzív, friss, szőlős-citrusos, őszibarackos illat, jobban összeállt már. Texturája krémes, de eléggé száraz és élénk savú, egyszerre krémes és szikár. Inkább tartalmas, mint csiszolt, lehetne elegánsabb. 11 pont

Szil-völgy Hárslevelű 2011 (két napja nyitva)
Gyönyörű, fiatalos illat őszibarackkal, szőlővel és citrusokkal, finom zöldes árnyalattal. Moderált hárslevelűs illatos jelleg. Tökéletesen egyben van, elegánsabb, egyensúlyos, finoman sós-fanyar, nagyon tiszta. Fókuszált és feszes. A Kikelet Lónyaijának kifinomultságához azért nem ér fel, de abba az irányba mutat. 14 pont

Medve Furmint 2011
Kis hordós édesítés, direktebb, jellegzetes hordós furmintos világ (acélba vele (is)!). Szájban is intenzív, széles és krémes, tipikus szélesebb furmint. Ízes, de kissé szeszes és rusztikus. 9 pont

Szent Tamás Hárslevelű 2011
Szőlő és őszibarack, hárslevelűs virágos jegyek; aromatikus és üde. Száraz, széles, lágyabb, kicsit szeszes, tipikus, terjengősebb hárs. Erőteljes, testes, de száraz. 11 pont

Látomás cuvée 2011
1300 palack, botritisz nélküli late harvest. Fiatalos illatában édes gyümölcsök, furmintos alma, szőlő és grépfrútos fanyarság. Tetszetős, lendületes sav, kerekítő, gyümölcsöt hangsúlyozó édesség, ízre inkább őszibarackos. Finom. 11 pont

2012 botritiszes édes, hordóminta
Nagyon friss stílus, sok citrussal és nyers tölggyel, botritisszel. Tömény édesség és brutál jó sav, remek lendület. Még fás és kialakulatlan, de nagyon érdekes és ígéretes.

6 Puttonyos Aszú 2010
Nagyon friss, citrusos, abszolút modern aszú stílus, sok gyümölcs (felezett őszibarack) és sok botritisz, kis tea és méhviasz. Kóstolva őszibarack konzerv leve besűrítve, savval megtoldva. Sok botritisz, roppant intenzív és savas, de elbírja a savakat. Hosszú és tömény, nem a legcsiszoltabb, de roppant zamatos és erőteljes. 14 pont

5 Puttonyos Aszú 2006
Virágpor, gyömbér, aszalt ananász, kandírozott sárgák, rengeteg gyümölcs az illatban; abszolút modern aszú, illatos, fiatalos, tiszta, kevésbé botritiszes. Szájban csodás balansz, sűrű, de lazább szövésű textúra ragacsosság nélkül. Élénk, de integrált savak, elsőre nem is tűnik olyan savasnak, pedig bőven az. Kezd kerekedni. Nagyon hosszú, nagyon intenzív, az utóíz is hosszú, finom savakkal, órákig lehetne elemezni. Nem túlzó, nem túl sok, és ez előnyére válik. A 2008-as Kikelet szamorodnival még ez sem versenyezhet kifinomultságban, de igazán remek bor. 16 pont

6 Puttonyos Aszú 2008
Erősen botritiszes év. 170 g cukor. Tiszta fűszer és gyógynövény, a 2006-os után gyümölcstelen, bár valami aszalt sárgát mutat. Fenyő? Szájban robban, intenzív, élénk savakkal. Hosszú-hosszú. Savakra épül, bombasztikus ízű, pici kesernyével. 14 pont

6 Puttonyos Aszú 2007
Fiatalos illat rengeteg gyümölcssel, mindenféle sárgákkal, tömény, abszolút modern stíl, behízelgő, kicsit trópusis.Valami érdekes fűszer ausztrálboros izgalmat csempész bele. Szájban lágyabb és krémes, noha a végén érezni, élénk savú. Hedonista, brutál sűrű, intenzív, mindenből nagyon sok, majdnem túl sok. Lezúz. 15 pont

Erzsébet Pince

Erzsebet2

Az Erzsébet Pince alapvetően két dűlőre koncentrál, a Királyra és a Zafírra. Utóbbi a tarcali Henye-domb (a környéket uraló Szent Teréz-kápolnával a tetején) felső részén terül el, nagyjából a Mézes-Mály felett; egyfajta átmenet a mádi vulkanikus és a tokaji löszös talajok között. A területek megcsodálása után (a Király különösen megkapó, engem folyton az egri Nagy-Egedre emlékeztet) a róluk származó két bor vertikális kóstolása következik. A horizontális hasonlóság egészen elképesztő, az azonos évjáratok borpárjai látványosan egybecsengenek, amellett persze, hogy minden esetben a Király a nehezebb, mélyebb bor.

2011 magabiztosan emelkedik ki a sorból, ami nem meglepetés, inkább csak további megerősítés – ez minden idők egyik legjobb száraz tokaji évjárata és kész. Minden idők talán legrosszabb tokaji évjáratából, 2010-ből borvidék-szerte készült néhány szokatlanabb stílusú, az időjárás jegyeit magán viselő, ám remek aszú, az itt elénk kerülő hat puttonyos alapanyagában viszont mintha a cudar időjárás sem lett volna képes kárt tenni. Számomra ez a bor 2010 legnagyobb és legpozitívabb meglepetése.

Zafír vertikális (hárslevelű-furmint házasítás)

2012
Furmintos, érett almás, intenzív és tiszta illat pici hordóval. Jó sav, kerek, közepes test, száraz íz, furmintos karakter. 11 pont. Én speciel el tudnék képzelni még kevesebb fát a borban.

2011
Kissé pörkölt magvas, burgundis beütésű illat (hordó? enyhe redukció? a kettő együtt?), fiatalos. Kóstolva remekül egyben van, szuper és integrált a sav. Fineszes, elegáns. 2011 nagyságát hirdeti. 13 pont

2010
Fejlett, korosodó illat, ám nem oxidált, hanem klasszikus érési jegyeket mutat (ami nem feltétlenül általános magyar borokban). Lágy textúra (2010-ben almasavat kellett bontani), egységes, egyben van, kerek. Jól iható, az évjárathoz képest tisztességes munka, de azt tükrözi: ha nem is a rothadt szőlőt (mint rengeteg 2010-es), de érezhetően egyszerűbb, gyorsan fejlődő, már most pályája végén tart. 8 pont

2009
Kis palackbuké, pici grillázs, szépen, klasszikusan fejlődik. Kerek, finoman lágy, lassan már fogy a teste, lekerekedett. Drink now. 11 pont

Király vertikális

2012
Illatos, intenzív, szinte primőr, virágos és szőlős. Testes, picit lágyabb karakter, enyhén édeskés és szeszes is. 11-12 pont

2011
Pici viasz/agyag illatban, hasonlóság a 2011-es Zafírral, kis fa. Szájban ez is a remek integráltsággal kényeztet, savai szépek, élénkek, szintén beépülve. 14 pont

2010
Lassan már korosodik, az évjáratazonos Zafírral rokon aromavilág, viszont nagyon jók a savai és még jobban egyben van. 10 pont

2009
Már kezd mézesedni, mégis szinte fiatalos. Virágos, sárga gyümölcsös, kis fával és viasszal. Finoman lágy, sima, sav nem hangsúlyos, de emellett sem édes érzetű. Gazdag, krémes, kicsit több savval még jobb lenne. 12 pont

Kövérszőlő Late Harvest 2011
Banán, szőlő, behízelgő gyümölcs, semlegesebb karakter, mégis intenzív. Szimplán finom, korrekt a sava is, édes és zamatos. Egy laikusnak maga lehet az álom. 11 pont

6 Puttonyos Aszú 2010
2010-esnek nagyon tiszta, a botritisz (meglepően) nem hangsúlyos. Kandírozott citrusok, sárgadinnye, kis méhviasz, gyönyörű és igazán karakteres. Gyümölcsbomba, krémes, élénk, de nem metsző savakkal. Elképesztő gyümölcsözön, nem a botritisz vezeti. Szép egyensúly, nem tudom, hogyan hozták ki ebből az évjáratból. 15-16 pont

Eszencia 2003
Csipetnyi dugósság, de kár érte. Egyébiránt mézes, aszal barackos, gyömbéres, modern stílusú; olajosan sűrű, élénk, de nem éles, elég jól integrált savval. Kezd avaros jegyeket mutatni, intenzív és gazdag, de nem esetlen-hömpölygő.

Aszú pálinka
Törkölyös, szilvás illatában és ízében is, tetszik.

2012 Lunel
Friss muskotály zárásként. Visszafogott szőlős illat kis bodzavirággal, kerek test, száraz íz. Korrekt. 8 pont

Négy nap Tokaj, I.: Paulay, Kikelet, Basilicus

Niklas Jörgensen borblogger társaságában négy, élményekben gazdag és pincelátogatásokkal degeszre tömött napot töltöttem Tokajban. Svéd kollégámmal tavaly is lezavartunk egy hasonló kört, de a kényszerűségből két naposra szabott mustrát szűknek találtuk. Idén kilenc termelőt céloztunk meg, és ehhez a helyszínen még hozzácsaptuk, ami szembejött.

Niklas valaha a borkereskedelemben dolgozott, majd főállását IT-ra cserélte, de a borokról természetesen nem mondott le. Két angol nyelvű blogot vezet: a winevirtuosity.com-on a kevésbé közszájon forgó, nagyobb figyelmet érdemlő borvidékekkel foglalkozik (Portugália, Görögország és Szicília gyakori szereplők, a listához immár hazánk is csatlakozott), a madaboutmadeira.org-on pedig a szintén mainstreamen kívül eső madeirával (innen már kitalálható, hogy ki is dugta az orrom alá azt a kuriózumnak számító terrantezt). Bár Szepsyt vagy a Királyudvart nem kell bemutatni neki, de tavaly járt először Magyarországon, természetesen Tokaj miatt (noha, hála Herczeg Ágnesnek, a Nagy-Egedet és Buttler birtokot is megnézhette, megnézhettük). Kíváncsian jött, fellelkesülve távozott, és most visszatért – a történet viszont itt ketté is válik, az ő benyomásairól amott olvashatnak a következő hetekben, az enyémekről pedig itt és most.

A terv az volt, hogy főleg a Tokaj városában elérhető borászatokra koncentrálunk, így aztán itt vertük fel főhadiszállásunkat. Elsőre meghökkentő, hogy a termelők krémjét célozva milyen kínálatból válogathatunk anélkül, hogy kimozdulnánk a városból. Könnyűszerrel megtölthetünk három napot is a rövid sétával megközelíthető célpontokkal, ez alól kivételt talán csak a Gizella pincészet képez, de még az sem vészes távolság. Az igényes borturizmus szempontjából ez komoly marketing-ütőkártyának tűnik, a kritikán aluli éttermi kínálatra azonban nem voltunk felkészülve.

Bennfentes tippként a Toldi nevét kaptuk meg, mint leginkább vállalható étterem, ahol a halászlé és pörköltek által lehatárolt kínálat már jelzi, mire számíthatunk. A nyolcvan fogást tartalmazó étlap láttán az az érzése támad az embernek, hogy itt az utóbbi harminc év szinte nyomtalanul röppent el: a szezonális ételeket hírből sem ismerik, a fagyasztóban viszont bizonyára minden rendelkezésre áll. De ez még mind semmi a kétszáz méterrel arrébb található másik vendéglátóipari egységhez képest, ahol érintetlen Kádár-korszaki miliő várja a betévedő turistákat.

Paulay Borház

Váratlan fordulat numero uno. Péntek késő délutáni érkezésünket követően a főtér környékén sétálgatunk, gyönyörködünk a még mindig kint lógó karácsonyi díszekben, és reménykedünk, hogy esetleg nyitva tartó igényes borbárra vagy pincére bukkanunk. Hasztalanul. A főtéren aztán az Erzsébet pincés Prácser Hajniba botlottunk, aki a Toldival szemközti utcában található Paulay borházat ajánlja, mondván, hogy késő estig nyitva állnak.

Az útbaigazítás után már könnyűszerrel odatalálunk, a gyülekező szúnyogoktól megrettenve végül a vonzó kerthelyiség helyett bent foglalunk helyet. A borlapon kb 5-6 bor, elsőként a kabart tartalmazó late harvesten akad meg a szemem, majd a lisztes fehérre alapozott másik édesen. Szentesi Jóskára kezdek el gyanakodni, de ezúttal nem az ő keze van a dologban.

Bodnár Linda és Hudák Péter (aki a Béres főborásza volt korábban) Tokaj régen termesztett fajtáival kísérleteznek; az apró, mindössze másfél hektáros birtokon legalább tucatnyit találunk ezekből. A belőlük készített Arborétum házasítás egyedi, érdekes karakterével könnyedén kiemelkedik a forgalmi tételek közül, nem kérdés, hogy ezt szeretem a legjobban. Ahogy belemelegszünk a beszélgetésbe, újabb és újabb borok kerülnek elő; a frissen palackozott kövérszőlő a legszebbek között van, amit a fajtából valaha kóstoltam, a lisztes fehér ki nem hozott első évjárata már fárad, a szintén frissen töltött 2012-esből pedig az Arborétum cuvée sajátos karaktere köszön vissza. Ezzel még szeretnék találkozni, kár, hogy nincs forgalmazójuk; boraikat csak helyben értékesítik.

Muskotály 2012
Vízszínű, primőr, kellemes bor jó savakkal.

Furmint 2011
0,0 g cukor, 13,5% alkohol. Részben újabb, részben régi hordókban érlelődött. Szimpatikus a szárazabb, nem szeszes irány, a fa viszont még így is kicsit erős – bár nem durva, de… itt van ez a ‘de’. Acélba vele!

Arborétum cuvée 2011
30% lisztes fehér, összesen 12 fajta van benne. Nem egy igazán komplex bor, de nagyon izgalmas és egyedi, teljesen más karakter, mint egy furmint vagy hárs; visszafogottabb illat, ízében is kimért, érdekes és nagyon csúszik. 12 pont

Verebes Cuvée 2011
Erő és intenzitás: a kabar hivalkodik illatában és ízében egyaránt. Elég direkt, harsog a többi édes mellett. Messze a legcombosabb, leggazdagabb bor itt, sava is remek, a törékenyebb Arborétum mégis vonzóbb. 11 pont

Kövérszőlő 2012 (még nincs forgalomban)
Frissen palackozva, készítői szerint nyúzott állapotban van. Akkor milyen lehet, ha formában van? A legszebb kövérszőlő, amit az utazás alatt kóstoltunk: vonzó, illatos, rendkívül friss, törékeny, traubisodás ízzel. Csúszik és karakteres. 12 pont

Kikelet

Tokajból ki kell mozdulnunk ezért a megállóért, de ez, azon túl, hogy megéri, még vonattal is könnyen megoldható. Tarcalra óránként közlekednek járatok, az út mindössze pár perc, és a vonatállomástól újabb 15 perces sétával már meg is érkeztünk a Kikelet birtokra. Stephanie-ék jelenleg 4,5 hektárnyi ültetvénnyel rendelkeznek, ezt 6-7-re szeretnék bővíteni, hogy biztos megélhetést biztosítson a családnak. Ugyan aszút is készítenek – nem is akármilyet –, a hangsúly mégis a száraz borokon és a szamorodnin van, utóbbi iránt az érdeklődés is egyre nagyobb manapság.

A kínálat egészét tekintve talán nem a Kikelet a legkonzisztensebb a nagy nevek közül, a legizgalmasabb édes, és részben száraz borral azonban itt találkoztam a négy nap alatt. Történetesen mindkettő hárslevelű, és mindkettő a Lónyai dűlőből származik: a 2011-es száraz és a 2008-as szamorodni. Közös még bennül az elegancia, a báj; a koncentráltság hajhászásán túllendülve kifinomultságukkal nyűgöznek le.

Farkas Furmint 2011
Ideális alkoholtartalom: 12,5%. Karakteres illat, nem újfás és nem is acéltartályos stílus; fanyar alma, citrusok. Hordóban erjedt. Gyönyörű sav, remek tartás, feszes, jó inni. 12 pont

Birtok Furmint 2011
Napok óta nyitva álló palackból. Kis hordófűszer, finom zöldes fanyarság. Fanyar, kissé fás, pici édességgel, nem olyan rendezett, mint a Farkas, és egyszerűbb is. 10 pont

Lónyai Hárslevelű 2011
Intenzív, fiatal, hársos, virágos, tiszta és izgalmas; halvány rózsás-traminis vonal is felbukkan illatában. Finesz és elegancia, mesés sav, szuper lendület, törékeny íz és visszafogott alkohol. Az egyik legjobb és legizgalmasabb száraz hárslevelű, stílus és kifinomultság terén messze túlmutat talán minden eddigi próbálkozáson. Fogyasztásra kész. 15 pont

Birtok Hárslevelű 2011
Citrusok, virágok az illatban. Karcsúbb, savhangsúlyosabb kivitel, száraz, picit cseres véggel. Közel nem olyan kifinomult, mint a Lónyai, kissé rendezetlen ráadásul. Jelenleg szigorúnak hat, időre van szüksége, egy évig nem néznék rá. Viszont tetszetősen puritán. 11 pont

Birtok Furmint 2011
Stephanie elégedetlen volt a fentebb említett palackkal, kinyitott egy újat: fűszeres-almás fás furmint-illat, a hárs után erőteljesnek hat. Jó sav, kis édesség, hordós, direktebb ízek, fanyar vég. Inkább áradó, mint csiszolt, és a fa még mindig lehetne kevesebb (lásd Paulay furmint). 11 pont

Kassai Hárs 2012, minta derítés előtt
Primőr, bodzás, tutti-fruttis illat. Szájban gyönyörű egység és arányok, hibátlan egyensúly, intenzív zamat és remek sav. Klasszis ígérete (14).

Dscn0363

Váti Hárs 2012, hordóból
A lenti, igen hideg pinceágban kóstolva. Intenzív, illatos, gazdag és komoly, trópusi gyümölcsökkel, almával és citrusokkal. Egyszerre feszes és testes, keményebb, nem hedonista alkat. Ígéretes, de nehezebb bornak tűnik, talán nem lesz olyan kecses, mint a 2011-es Lónyai.

Váti Furmint 2012, hordóból
Szintén a hideg pincében. Furmintnak illatos, finom veltelinis zölddel. Gazdag, arányos, méretes testű, de jó savú, komoly ígéret.

Késői szüret 2009
Kevés botritisz volt ebben az évben. Illatos, virágos, egyenesen szőlővirágos! Csipetnyi méhviasz, valamiféle izgalmas, ausztrálos beütés (mentolos lenne? vagy a savanykás sárga gyümölcsök keltik ezt a benyomást?). Szájban könnyedebb, gördülékeny, már elég édes, még nem tömény/nehéz. Ízében kandírozott citrusok, trópusik. 12 pont

Szamorodni 2005
Wow. Intenzív, gazdag, izgalmas illat, kialakulóban levő palackbuké. Kapor, méz és némi avar, csodás. Szuper sav, bár tömény a bor, de nem ragacsos, élénk, de nem durva savakkal. Az ízek és a sav beletapadnak az ember szájába, és lenyelés után is csak jönnek és jönnek. Szuperhosszú. Áttetszőbb, egészen jól iható, mégis komoly. Nem annyira behízelgő, szinte nem is édes, haladóknak. 16 pont

Szamorodni 2008
Lónyai, 100% hárs. Fine wine. Valahol hárslevelűs, de nem igazán illatos. Fiatalos, nehezen szálazható/megfejthető, elegáns, komoly, friss és aszalt gyümölcsökkel az illatban. Komoly beltartalma mellett sem olajos vagy nehézkes, elegáns, egyensúlyos és izgalmas. Finesz és kifinomultság. 17 pont

6 puttonyos Aszú 2007
Szupergazdag, monumentális aszú, úthengerként megy keresztül az emberen. Nem böhöm, de nem egy fineszes bor (jó kérdés, hogy ilyen méretek mellett lehet-e egyáltalán az bármi is, ez örökös kételyem az ötputtonyos fölötti kategóriával kapcsolatban), a 2008-es szamorodni szerényebb paraméterei mellett is izgalmasabb, és nem kizárt, hogy értékesebb bor. Erre adnám a nagyobb pontszámot, de valahol azt tartom jobbnak – és hogy még tipródjak kicsit a dilemmán: vannak ritka pillanatok, mikor amikor végtelenül gazdag aszúra vágyom, mint ez. Illata fiatalos, nagyon tiszta és koncentrált, kaporral, naranccsal, aszalt fügével és fehér csokival. Kóstolva elképesztően krémes és intenzív, ízre őszibarack-eszencia. Jók a savai, de meleg aszúévjáratos arányokat mutat (krémes, nagyon gyümölcsös, nem savhangsúlyos), kifejezetten hedonisztikus. Nem tudom, hogy egy csúcsaszú-kóstolón meg tudná-e bármi is szorítani, az Oremust is beleértve. 16-20 pont

Basilicus Szőlőbirtok

Stephanie-val a dűlőket járva a közeli Mestervölgy, majd annak kapcsán a Basilicus is szóba került. Velük először idén, a furmint februáron találkoztam, a csúcsbort jelentő Mestervölgy furmintot azóta szerettem volna újrakóstolni. Egy telefon, és máris be lettünk protezsálva a kőhajításnyira található birtokra, ahol éppen a Borkultúra Központelső bevetése, a tesztlátogatás zajlott. Közel 10 hektáron gazdálkodik a projekt, a technológia egyelőre minimális, tíz éves Hétszőlő hordókban készül minden – nem óhajtanak komolyabb beruházásba fogni ezen a téren, amíg ki nem kristályosodik, milyen irányba is szeretnének elmenni a borokkal. Az egész paletta egységes, friss stílust képvisel, melyek közül ismét a Mestervölgyet éreztem kimagaslónak.

Egyszervolt 2011
Modern stílusú, friss bor gyümölcsös, savanyúcukorkás illattal, kellemesen fanyar ízzel. Korrekt egyensúly és lendület. 9 pont

Lapis 2011
Úgy tűnik, létezik házi stílus: ez is modern, tiszta és savanyúcukorkás. Izgalmas, élénk savakról szól, ezekre épül íze, száraz, szinte már szigorú. 12 pont

Mestervölgy 2011
Intenzívebb, gazdagabb illat, édesnek hat; trópusi gyümölcsös, citrusos és újfent finoman cukorkás. Kóstolva remek arányok, sav szépen illeszkedik a testbe, a textúra kiemelkedően sima. 14 pont

Mindenjó 2011
Őszibarackos-citrusos, tiszta, édes és könnyen érthető. 9 pont

Édes semmittevés 2011
Kövérszőlő. Illata mintha nem lenne makulátlanul tiszta, enyhe pocsolyás jegy tűnik fel benne, viszont kóstolva zamatos, jó savú és intenzív. Édes, de lendületes. 9-10 pont

Blandy’s Terrantez 40 years old Madeira

Életem legkomolyabb madeiráját Tokajban ittam. Persze könnyű ezzel dobálózni, ha alig kóstolt még madeirát az ember, de ez garantáltan nem egy közönséges palack volt. A Blendy’s 200 éves fennállásának alkalmából egy különböző szőlőfajtákat reprezentáló, 40+ éves tételekből álló limitált kollekciót bocsátott ki, a sercial, verdelho, bual, malmsey és terrantez alkotta ötösből nekem a terrantezhez volt szerencsém (ez a legritkább szőlő a szigeten). Valójában 60-70 éves borokból készült a blend, 70-80 g/l maradékcukorral bír. És hogy miért is Tokajban került elém? Hamarosan kiderül.

Elképesztően komplex bor. Illatában idős konyak, meggy, viasz, kávé, étcsokoládé, levendula és különleges fűszerek. Szikkadt kátrányos fakerítés a forró napon. Ha hasonlítani szeretném valamihez a bukét, valószínűleg egy 30 éves Terjék eszenciával próbálkoznék. Szájban robban, íze rendkívül intenzív és erőteljes, lehengerlőbb, mint orrban, sós, édességét szinte nem is érezni. Jó savakkal bír, a magas alkoholt persze érezni, fűt rendesen. Hosszú, avaros, pörkölt magvas utóíz. 16-18 pont