Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A külföldi borvidék- és pincelátogatások útjába idén nyilvánvaló és privát akadályok is gördültek, de nekem most nem is hiányoznak igazán. Megkockáztatom, hogy ezt nem a kényszerhelyzet mondatja velem, hanem a szembesülés a ténnyel, hogy itthon is folyik nemzetközi színvonalú, inspiráló és előre mutató munka. A mádi Barta-birtokról, ahol két hete jártam, úgy gondolom, hogy nem túlzást ezt kijelenteni.
Az előítéleteknek rossz sajtója van. Érthető okokból. De létezik egy olyan megközelítés is, hogy az előítéletek a gondolkodás nyelvének rövidítései, amelyek nélkül gyámoltalanok, körülményesek és végzetesen lassúak lennénk. Amikor az Ikon Borászat első borai piacra kerültek, megkóstoltam a sokak által dicsért Evangelista Cabernet Franc-t, elkönyveltem, hogy a kakaópor aránya az erjedt szőlőléhez viszonyítva riasztóan magas, és soha többé nem ittam Ikon-bort. Lehet, hogy ezzel többet veszítettem, mint amennyit nyertem, de ennek tisztázására belátható időn belül nem készülök nagyobb energiákat mozgósítani. Continue reading “Nem kell túlbonyolítani – Ikon Rajnai Rizling 2019”
Megtaláltam a világ legolcsóbb könyvkritikáját, már ami az energiabefektetést illeti. Tamlyn Currin írta a jancisrobinson.com-ra. Ennél kb. kétszer hosszabb, de ez a lényeg: “annyira jó történet, olyan ragyogóan megírva, hogy amikor elmondtam Juliának, hogy fogalmam sincs, hogyan írhatnék méltó recenziót róla, és legszívesebben csak annyit írnék: OLVASSÁK EL!, akkor ő azt javasolta, hogy tegyem pontosan ezt. És megfogadtam a tanácsát. Legyen ez az első könyv, amit 2018-ban megvásárolnak! EZT A KÖNYVET MUSZÁJ ELOLVASNIUK.” Continue reading “Dugódili – borgőzös kalandok a szomelié-guruk, a trófeavadászok és az eretnek tudósok földjén, avagy hogyan találtam meg az ízekben az élet értelmét”
Van egy-két olyan ízlésrezervátum, amelynek a létezése máig megdöbbent. Vannak, akik csak vörösbort hajlandóak inni, mások szerint a rozé csak színes víz, és vannak, akik a maradékcukortól féltik a férfiasságukat. A legnépesebb gyülekezetet az a dogma tartja össze, hogy „márpedig a bor színe vörös” (némi türelemmel és odafigyeléssel egyébként őket is ki lehet csalogatni a napvilágra). De nem akarok fölényeskedni, laktam én már jó néhány szekértáborban, és máig maradt egy-kettő, ahol ismerősként üdvözölnek. Például szilárd meggyőződésem, hogy nyáron jobban esik a fehér, mint a vörös, és hogy a fehéreket alacsonyabb hőmérsékleten érdemes fogyasztani, mint a vöröseket. Continue reading “Vöröset? Nyáron?”
Octopus fölfedezte, válság besodorta. Kettőnk ízlése ég és föld, de kóstolgatjuk a távolságot. Ez az az eset, amikor fedésbe kerültünk, az ő nagy felfedezése számomra is nagy felfedezés. Sőt, nemcsak számomra – két szegedi barátommal gyorsan rendeltünk is 30 palack Péter-bort. Amennyiben a vírus nem törli a toszkán nyaralásunkat, akkor ősszel Hárslevelűvel és Kövérszőlővel országmarketingelek a babzabálóknak. Continue reading “Új a tokaji nap alatt – Péter Pince”
Mégiscsak az az igazi, ha süt a nap. Mármint a borász, nem a fogyasztó szemszögéből. A so-so 2016-osok után a 2017-esek jóval meggyőzőbben hozzák a csúcsbor fílinget. Más kérdés, hogy esetünkben a kóstolás a hathetes özönvizet kettéválasztó 31 fokos szombatra esett, és ilyenkor nem veretes vörösre szomjazik a metabolizmus. Fejben kompenzáltunk, kompenzálgattunk, de a borok javára legyen mondva, megfeszülnünk nem kellett. A vakteszt eredményét azért tanácsos a szokásosnál is nagyobb fenntartásokkal kezelni. Continue reading “Zsírégetés – Dél-pannon 2017”
Borban az első nagy szerelmem Toszkána és a sangiovese volt. Azóta sok szőlőlé lefolyt a torkomon, és ennek egyre szerényebb hányada sangiovese. De bármennyire félek is, hogy egyszer majd felhúzott szemöldökkel fogom magamat kérdőre vonni, „mit ettél te ezen, nyeretlen kiscserkész?”, a ritka találkozások ritkán okoznak csalódást. Continue reading “Revidea – Monsanto Chianti Classico 2017”
Nem nagy dicsőség, de a karantén idején a muzeális készletekre is rájártam. A muzeális készletekre, meg a szupermarketek akciós boraira. Volatilis időket élünk. Ami a muzeális részt illeti, amennyiben ért egyáltalán meglepetés, az inkább kellemes volt. A régi sirámot, hogy néhány év alatt szétesnek a borok, ideje elfelejteni. Na jó, az 1998-as Domäne Wachau Chardonnay túl volt már a csúcson, de messze nem lefolyó. Ez a két tizentúli dél-pannon vörös pedig a fénykorát éli, hanyatlásnak, agóniának semmi jele. Continue reading “Alkoholforduló – Takler Cabernet Sauvignon Reserve 2007 és Gere Kopar 2008”
A 22-es csapdája: ha nem köpünk, berúgunk, ha köpünk, egy dimenziót elveszítünk. A bor nem parfüm, és nem is szájvíz. Innivaló, aminek különleges illata van, különleges íze és különleges hatása. A kóstolásnak fontos része a bor pörgetése a pohárban és a centrifugázás a szánkban, de a bor azért van, hogy megigyuk. Kiköpni csak két okunk lehet: vagy mert pocsék, vagy mert nem akarjuk az alkohol okozta következményeket vállalni. Continue reading “Köpni vagy nyelni (retroszerda)”
A bor, ami a legjobban megfogott a márciusi Borjour Bikavér Párbajon. Szekszárdnak összességében örültem az eseményen (erre vissza kell még térnem adandó alkalommal), de a legjobb borokat egri standoknál kóstoltam.
You must be logged in to post a comment.