Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A kadarkát és a tölgyhordót régen elkönyveltem magamban összeférhetetlen párosként, de ez a sor elgondolkoztatott. Meglepően jól jöhet ki egy rövid-középtávú érlelésből a fát látott verzió, amint a lenti példa is bizonyítja, és kétségeim vannak afelől, hogy tartályos érleléssel megközelíthető ez az eredmény. Erre ugyanakkor pár év múlva visszatérhetünk, a tesztalanyok már a borhűtőben pihennek… Continue reading “Hét kadarka”
Kaptunk a Heimann-családtól egy kartonnyi Barbárt, négy szakállas veteránt és két bébibarbárt. Mindig jó érzés arra gondolni, hogy valahol, valakit érdekel a véleményünk, aztán ahogy közeledik a kóstolás napja, eluralkodik a vizsgadrukk és a balsejtelem. Ezúttal azonban nem paráztam, a 2019-est vagy féltucatszor kóstoltam, tucatnyi barátomnak ajánlottam, soha nem hozott szégyent a fejemre, vagyis általános lebőgéstől nem tartottam. Continue reading “Nagy bort készíteni a legkönnyebb, ezért sikerül olyan ritkán – Heimann Barbár 2016-2021”
Lehet, hogy mégsem dobozos borral kellene a fiatalokat téríteni. Sőt, lehet, hogy egy életre elmenne a kedvük a bortól. A 2023-as év legjobb borászati publikációjának választott a “Kénhidrogén-képződés dobozos borokban hosszabb távon, illetve gyorsított körülmények között ” című tanulmány alapján ez reális veszély. A Montgomery, Allison, Goddard és Sacks szerzőnégyes a redukció előfordulását – kis mértékben puskapor, nagy mértékben záptojás – vizsgálta dobozos borokban. Continue reading “Mi az? Zöld, praktikus, csinos, ha felbontod, büdös”
Aki szereti a bort, az issza. Akit az is érdekel, hogy mit iszik, beiratkozik egy tanfolyamra vagy vesz magának egy könyvet. Asimov azt mondja, hogy kezdés ennél rosszabb nem is lehetne. Continue reading “Hogyan képezzünk borrajongót?”
A Dorli Muhr név nekem 2011-ben égett be. Az ő (akkor még Muhr-van der Niepoort néven futó) kékfrankosát keverte Dagadtos nagy burgundi kóstolójába, nem kisebb név, mint egy Clos de Tart után (akkor 240 euro, ma 1000) – az osztrák kakukktojásnak a titánok árnyékában sem volt miért szégyenkeznie. Continue reading “Blaufrankisch for the Burgundy lover – Dorli Muhr kékfrankosai Budapesten”
A spontaneitás alulbecsült. Saját háztartásomban mindenképpen. Én tervezek. Az ötleteket ugyan nem söpröm le egyből az asztalról, de mielőtt komolyan venném, alapos nyúzópróbának, 360 fokos szelekciós nyomásnak vetem alá őket. Így amikor a feleségem egy Chateau Lancyre Vieilles Vignes elmajszolása közben fölvetette, hogy menjünk el Pic St-Loupba, akkor bíztatóan mosolyogtam, de semmit nem ígértem. Kivételesen azonban a komparatív matekozásnak happy end lett a vége, elszöktünk ketten egy hétre és boldogan éltünk. Continue reading “Beszöktünk a hátsó udvarba – Pic Saint-Loup”
Alig néhány hete írtam arról, hogy a furmint nem tokaji, még csak nem is magyar monopólium. Lehet azon parázni, hogy külföldön is erősödik a furmint, de én ebbe nem tudom beleélni magam. A furmint nálam soha nem tapadt Tokajhoz, részben, mert a tokaji szárazat házasítva szeretem, részben, mert a szingli furmint máshonnan legalább olyan jó. Az újabban feltűnt legalább olyan jók egyike a Szt. Donát Márgája. Akartam is belőle vásárolni etalontárazási céllal, de időközben évjáratot váltott. Continue reading “Szigeti veszedelem – Márga és más furmintok”
A hősidők édesboros tesztjeinek árérték bajnoka, ez ugrik be a Royal Tokaji Áts cuvée-ről. Nem múlhatott el év anélkül, hogy ne próbáltunk volna rá az aktuális kiadásra, és – legalábbis ennyi év távlatából – nem emlékszem csalódásra. Continue reading “Túl jó ez hiperbe – Royal Tokaji Late Harvest 2017”
A közelmúltban többen is nekifutottak, hogy megcáfolják a borágazat haláltusájáról szóló híreket. Én két cikket olvastam át tüzetesebben, és amennyiben bízhatunk a szerzők alaposságában, akkor egyelőre hátra dőlhetünk: az adatok alapján nem a borkultúra hanyatlik, hanem az alkoholizmus. Continue reading “Nem a borkultúra hanyatlik, hanem az alkoholizmus”
Tamlyn Currin az egzaltált költőnő újra megfejtette a furmintot. Szerintem nem is rosszul. De ennél fontosabb, hogy nem vagyunk egyedül. Amitől sokan tartottak, vagyishogy nem szabad Tokaj sorsát egyetlen fajtához kötni, mert mi van, ha máshol is elkezdenek jó furmintokat készíteni, abban már benne vagyunk. A furmint nemzetközivé lett. De legalábbis k.u.k. Continue reading “A furmint-monopólium megtörése”
You must be logged in to post a comment.