Elnézve a primitivo jelenlegi hazai népszerűségét (kész dömping, ami itt folyik, lásd itt, itt, itt és itt is – szegény, szegény Jancis Robinson), nem is értem, hogy a monastrell miért nem robbant még be a piacra. Hasonló a sztori: az EU legdélebbi, legmelegebb bortermő övezetében (a fülbemászó nevű C III b zóna (térkép)) fekvő termőhely találkozása sötét, sűrű, túláradó borokat könnyen adó helyi szőlőfajtával. Continue reading “Matas Altas Monastrell 2021”
Szerelmi vallomás a chardonnay-hoz
Szögezzük le gyorsan, nem az enyém. A kihalás szélére sodródott betűalapú borinfluencerek egyik utolsó képviselője, a klímamenekültként Katalóniában élő Fintan Kerr virtuális pincéjében leltározva értesült arról, hogy ő statisztikailag egy chardonnay-head. Pánik vagy menekülés helyett fröccsöntött magának egy ideológiai járókeretet. A keretbe rekesztett monster kérdés így hangzik: Hogyan lehet egy színtelen, szagtalan, indikátorközegbe beleszeretni? Continue reading “Szerelmi vallomás a chardonnay-hoz”
A liba nevében
Portugieser vs zweigelt 2:0. Messzemenő következtetést nem vonnék le néhány primőr vörösből, de nem gondoltam volna, hogy éppen az oportókat fogom legjobban kedvelni az idei hazai felhozatalból. A balatonival és a franciával is érdemes egy próbát tenni.
Just like honey – Cuilleron Syrah 2022
Yves Cuilleron a legfinomabb borokat készíti, de erre az arca a legkevésbé sem készít fel. Én, aki életem meghatározó részét borokkal való szöszmötöléssel töltöm, mélyen lekötelezve érzem magam, amikor olyan valakivel találkozom, akinek a művei máig képesek feldobni, lekötni, ámulatba ejteni. Noha ezek a művek nyilván csak felerészben az emberi szándék, képzelőerő, szakértelem és szorgalom kifejeződései, hiszen a megformált anyag él és mozog, mégis nehezemre esik elfogadni, hogy az, aki ezeket a borokat létrehozza, nem feltétlenül szép. Kívülről semmiképpen. Fordítva persze még rosszabb lenne. Continue reading “Just like honey – Cuilleron Syrah 2022”
Pfuj, teszed le azonnal azt a testes, bársonyos vörösbort!
Jancis Robinson leplezetlen csalódottsággal kérdezi: “Lehet, hogy visszalendült az inga és megint jönnek a nagy vörösek?” A legújabb felmérések szerint a kritikusok céhe hiába tépi a száját legalább két évtizede, az emberek alapvetően kényeztetésre vágynak, nem tesztkérdésekre és elektrosokkra. Hiába nyomják a bormászterek fullba az edukációt, és népszerűsítik a helyi hősöket, a gyakorlatban a kutyát sem érdekli, hogy független kereskedők félhomályos üzleteiben milyen kisszériás kincsek rejlenek soha-nem-hallott borvidékekről. Continue reading “Pfuj, teszed le azonnal azt a testes, bársonyos vörösbort!”
Vylyan Bogyólé 2023
Jó az új Bogyólé? Nem rossz. Mégis… Ezúttal, tudtommal első alkalommal, tisztán zweigelt, kékfrankos nélkül, és ez mintha nem vált volna előnyére (csak nem főbb szerepet kap amaz? éled a villányi kékfrankos? lásd Carte Blanche). Vagy talán az évjárat lesz a ludas? Continue reading “Vylyan Bogyólé 2023”
Jókor jött mélypont – 60 éve nem volt ilyen alacsony a globális bortermelés
A saját nemzedékem előtt álló egyik legnagyobb marketing feladat annak megértetése a fiatalokkal, hogy mi nem a kénköves pokol felé taszigáljuk a Földet, hanem elhoztuk nekik a mediterrán nyarat ősszel. Amíg nem sikerül áttörést elérnünk, addig kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy a többségük apokaliptikus jelként fogja értékelni, hogy idén, különböző időjárási anomáliák miatt, 60 éves mélypontra zuhant a bortermelés. Az iszapszemű öreg ráják viszont, akik a visszaesésben is meglátják a negatív növekedést, örömmel fogják nyugtázni, hogy így enyhülhet a csökkenő borfogyasztás miatt kialakult túltermelési válság. Continue reading “Jókor jött mélypont – 60 éve nem volt ilyen alacsony a globális bortermelés”
Alma/fa – Etyeki Kúria Chardonnay 2021
Én még nem ittam igazán jó új-zélandi bort. 15 évvel ezelőtt az állítás élét könnyen el lehetett volna venni azzal, hogy „hiszen, te eleve utálsz mindent, ami újvilági”; csakhogy időközben az előítéleteim bevehetetlennek hitt erődítményét az alapokig visszabontották kaliforniai chardonnay-k, cabernet-k, argentin malbec-ek, dél-afrikai chenin blanc-ok és társaik. A fintorgás szigetén már csak Chile, Ausztrália és Új-Zéland dideregnek. Nyilván náluk is akadnak, akik túljutottak az alaprecepteken és az ipari szemléleten, csak engem nem ért még olyan inger, ami arra késztetett volna, hogy nagyobb összeget invesztáljak a felderítésükbe. Continue reading “Alma/fa – Etyeki Kúria Chardonnay 2021”
Mivel cserzed a szádat?
A feleségemnek nagyon határozott elképzelése van arról, hogy miként lehet a hordóból származó tannint a szőlőből származótól megkülönböztetni. Szerinte a fatannin egy sávban, a nyelv közepén érzékelhető, szemben a szőlőtanninnal, ami egyenletesen oszlik el a fogínytől a szájpadlásig. Nem ez lenne az első eset, amikor igaza van, de én ezt a különbséget nem érzékelem olyan tisztán, mint ő, márpedig tudvalevő, hogy az ilyen színvakságszerű fogyaték a kisebbségi komplexus melegágya. Continue reading “Mivel cserzed a szádat?”
Háromból három – Josep Grau Volador Negre 2022
Josep Graura annyira rágyógyultam, hogy elítélhető módon azon vettem észre magam, hogy szorítok neki. Meg persze magamnak is: mennyivel jobb befektetés 5000 forintért két bearanyozott este, mint három anyázós lefolyóval megfejelve. Bontáskor még rezeg a léc, élesztős, reduktív, morcos, gyűrött, de ez nem ér teljesen váratlanul, egyrészt alig egyéves, másrészt a Vespres is így szokott indítani (a Florens nem, de az már más kategória és cariñena-mentes). Másnapra kisimulnak a ráncok, a zavaró szagok elillannak, marad egy ruganyos, eleven, robbanékony mediterrán vörös. Continue reading “Háromból három – Josep Grau Volador Negre 2022”