Vannak, akik esküdöznek, hogy az igazi foci a harmadik osztálynál kezdődik, fölötte túl sok a művészet, a balett és a koreográfia, túl kevés a bodicsek, a páros lábbal becsúszás, a véres veríték. Vannak, akik esküdöznek, hogy ha igazán jót akarunk enni, akkor jobb kerülnünk a Michelin-kalauzt, mert az egy olyan elvárásrendszerre épül, ami formalizál, sterilizál és elidegenít, ahol fontosabb az eszcájg, az enteriőr, a szertartásos hajbókolás, mint az ízek. Nem állítom, hogy ezzel megtaláltam a kulcsot a Champagne-világ értelmezéséhez, de valamiért ez is eszembe jutott, amikor próbáltam feldolgozni a fősodor okozta viszonylagos csalódást az underground okozta izgalmak tükrében. Continue reading “Indie-slágerek Champagne-ból”
Baráti, sőt, családi körömben a Kősziklás kultpince. Én nem vagyok született rajongója ennek a kendőzetlen reduktív stílusnak, de az évek folyamán meggyőztek, hogy ebben a műfajban itthon ők diktálják a tempót. A müller-thurgau, amit ők megbocsáthatatlan módon rizlingszilváninak hívnak – az EU-ban 2008 óta nem használható ez a név -, kiváló fajta, a 
A jóisten ismét beavatkozott, Bordeaux-ban 2022 is annus mirabilis. A borászok legyőzték a papírformát, amit nem sikerült a szőlőben kivédekezni, azt okos taktikával pótolták az öltözőben. Nyáron tombolt a hőség, dúlt az aszály, a déli fertályon még bozóttüzek is pusztítottak, a borokban mégis fiatalos lendület párosul a teljes érettség gyümölcséhez. Az en primeur kampány végén leborult a sajtó, magasztalják a teremtőt, zúgnak az orgonák, harsognak a trombiták.
You must be logged in to post a comment.