Michel Chapoutier egy lelőhetetlen dumagép, egy kisvárosi polihisztor, egyúttal vaskezű birodalomépítő és üzleti zseni, a biodinamika úttörője és faltörő kosa Észak-Róniában. Ránézésre meg nem mondanánk, de a szemüveges, joviális fizimiska vérszomjas ragadozót rejt: karrierjét azzal kezdte, hogy 25 évesen megpuccsolta a faterját, a cégtulajdonos nagyapa egy generációt átugorva neki adta át a családi vállalkozás irányítását. Könyörtelenségére jellemző, hogy amikor először kapott 100 pontot Robert Parkertől, és hirtelen reflektorfénybe került, másnap körbeírt a kereskedőknek, hogy az apja által készített borokat semmisítsék meg, ad helyettük másikat. Az idő őt igazolta, az M. Chapoutier ma világmárka, és alig akad olyan kontinens, ahol ne lenne minimum egy közös borászata valakivel. Continue reading “Chapoutier Magyarországon”
Osztrákéknál nagyot megy a gelber muskateller, nálunk valahogy megye kettő, keleti csoport. Inkább szánalmas, mint vicces századszor is leírni, hogy ittam egyszer egy nagyon jó sárgamuskotályt, az 1995-ös Alana-Tokajt (tudja valaki, mi lett a sorsuk?). És hogy a szánalmasságot tetézzem, számomra máig rejtély, hogy Tokajban miért nem színezik vele a furmintot, hárslevelűt. 
You must be logged in to post a comment.