Én jobban hiszek a fajtajellegben, mint a terroirban. És a borászban is jobban hiszek, mint a terroirban. Ami még mindig nem jelenti azt, hogy ne hinnék a terroirban. De azt gondolom, hogy amennyiben elém tennék három különböző borászat A-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok B-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok A-dűlőben készült furmintját, akkor egy vakteszten a fajtákat viszonylag könnyen beazonosítanám, valószínűleg a borászatokat is meg tudnám különböztetni, de azt aligha tudnám megmondani, hogy vajon az A-dűlőben készült olaszrizlingek vagy a B-dűlőben készült olaszrizlingek hasonlítanak-e jobban az A-dűlőben készült furmintokra. Continue reading “Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011”
Fáziskésésben – Luka Madárlátta Merlot 2017
Luka Enikőé az egyik legmegbízhatóbb élvonalbeli magyar borászat. Magas érettség, magas alkohol, édes tónus, sok hordó jellemzi a borait, ami nem éppen a zsánerem, viszont soha nem hibásak és vakteszteken rendre a legjobbak között végeznek. Continue reading “Fáziskésésben – Luka Madárlátta Merlot 2017”
Fejesugrás a korszellembe – Heimann Stílusgyakorlatok
Fajtaválasztékát leszámítva, a Heimann Pince igencsak konzervatív vonalat visz. Ám a közelmúltban megtapasztalva, hogy hová jutott a 2007-es és 2009-es Barbár, vagy a 2007-es Franciscus bennem is felébredt a hagyományőrző, és most már félve gondolok arra, hogy a progresszió nevében esetleg újraírják a receptet. Mivel a birtokon a borászati munkát egyre nagyobb mértékben ifj. Heimann Zoltán irányítja, aki minden mai trendet ismer, és láthatóan ki is akar próbálni, kétség sem férhet ahhoz, hogy a konzervativizmus állandó ostrom alatt áll. Continue reading “Fejesugrás a korszellembe – Heimann Stílusgyakorlatok”
Borivóknak való
Rég jelentkeztem, és tudom erre gyenge kifogás, hogy nincs elég időm. Lehet, hogy csak én magyarázom így meg könnyen magamnak, de mentségemre szóljon, hogy az utóbbi időben fogyasztásom is jelentősen visszaesett. Most sem egy olyan poszt következik, amiben hemzsegnek az ajánlható borok jegyzetei, sokkal fontosabbnak érzem a gondolatiságot, ami a poszt végén ajánlott rádióműsorban elhangzott. Continue reading “Borivóknak való”
Claus Preisinger – Terroir Squad
A Terroir Squad az osztrák borászat egykori csodagyerekénél járt, aki mára a biodinamika és a természetes bor mozgalom egyik vezető képviselője lett. Continue reading “Claus Preisinger – Terroir Squad”
Powered by turán – St. Andrea Akutyafáját 2017 és 2018
Magában túl sok, de itt megtalálta a helyét. Lehet, hogy nem St. Andreáék az elsők, akiknek eszébe jutott, hogy a kékszőlők muskotályával (a.k.a. turán) fel lehetne hízlalni a vörösborok gyümölcsösségét, de én még nem hallottam más próbálkozásról. Continue reading “Powered by turán – St. Andrea Akutyafáját 2017 és 2018”
Tiszteljük a kort? – Villa Tolnay Rajnai Rizling 2005-2009
Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a hitemmel, hogy fehérbort nem érdemes érlelni. Legalábbis nem a klasszikus évtizedes léptékben. Én úgy könyveltem el, hogy a komolyabb fehérek 3-5 évesen mutatják legszebb arcukat, 10 év után pedig meglepetés, ha a koron kívül marad még bennük valami tiszteletreméltó. Continue reading “Tiszteljük a kort? – Villa Tolnay Rajnai Rizling 2005-2009”
Meglepődni jó – Pandolfa Federico Sangiovese 2017
Kiválóan szemlélteti, hogy az olasz borok miért lehetnek annyira népszerűek. Toszkánában már esély sincs arra, hogy ezt a minőséget ilyen áron megkapjuk, de Emilia-Romagnában – ami egyébként nagy valószínűséggel a fajta őshazája -, teremnek még csodák. Alapvetően acéltartályban készült (mindössze egy ötöde érett 50 hektós hordóban), és sikerült a sangiovese ízét, zamatát megőrizni és részben új színben mutatni. Continue reading “Meglepődni jó – Pandolfa Federico Sangiovese 2017”
Édes kis bűn – Palacios Remondo La Vendimia 2017
Papíron rioja, de köszönőviszonyban sincs a szokásos stílussal: ez inkább a garnacha édes gyümölcse, mint a tempranillo klasszikus szerkezete. Rioja-alsó (Rioja Baja) – ahol a borászat található – klimatikusan és fajtaösszetétel tekintetében is közelebb esik Navarrához, mint az „igazi” Riojához (Rioja Alta & Alavesa). A Vendimia szénsavmacerált primőrként kezdte karrierjét, de mára megkomolyodott. Continue reading “Édes kis bűn – Palacios Remondo La Vendimia 2017”
Sweet Little Sin – Palacios Remondo La Vendimia 2017
Officially Rioja but shows no resemblance to the standard style – this is a garnacha fruit bomb, not a savoury, elegant tempranillo. Rioja Baja, where the grapes come from is closer to Navarra both in terms of climate and varietal selection than to the „real” Rioja (Alta & Alavesa). Vendimia started out as a carbonic macerated young wine but since then seems to have grown in stature. Continue reading “Sweet Little Sin – Palacios Remondo La Vendimia 2017”
You must be logged in to post a comment.