Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Minden porcikájában korszerű bor. Túláradóan gyümölcsös, de megvan benne az a tisztaság és az a savgerinc, amire a mai értő borfogyasztó vágyik. Az alkohol mérsékelt és kiváló kísérője az étkezéseknek. Continue reading “Gólyahír – Rókusfalvy Fresküvé 2018”
The profile is hugely contemporary. It is brimming with fruit, but also shows that clarity and edge of acidity that today’s more sophisticated wine drinkers crave. It is moderate in alcohol and its food matching credentials are impeccable. Continue reading “Spring in its step – Rókusfalvy Fresküvé 2018”
Villány arca szokatlan megvilágításban. Egy ambiciózus pinot noir, ami nem látott fahordót és még meleg évjáratban is megáll 13%-nyi alkoholnál. Akár Losonci Bálint mátraijának a testvére is lehetne, csak míg az a bisztrós, vidám változat, ez a komolyabb, strukturáltabb. Gyümölcsei hasonlóak (eper és hibiszkusz), ám visszafogottabbak, illata és íze is elsősorban fanyar – talán közelebb áll nebbiolóhoz, mint pinot-hoz. Szellős felépítés ide vagy oda, ez igencsak feszes, tetszetősen kemény, nem az az elomló játékbor. Masszív, de nem durva tannin fokozza az olaszos karaktert, nekem tetszik így. Néhány hónap érlelés még jót tehet neki, kicsit korán sikerült rányitni.
Zoltán Demeter’s estate wine is cast in the mould of German rieslings and is a precise, linear furmint with unusually bright fruit flavours for the variety. The 8 gram residual sugar is beautifully integrated and is barely noticeable. Anyway, I have a penchant for the grey zone where dry meets off-dry and to my mind a Tokaj furmint without RS is like potato chips without salt. Continue reading “Fruit reinstated – Demeter Zoltán Tokaji Furmint 2017”
Demeter Zoltán birtokbora a rieslinges vonalat viszi, tisztaízű, egyenes, furmintnak feltűnően gyümölcsös. A 8 gramm maradékcukor szépen belesimul a bor szövetébe, ha külön nem figyelünk rá, észre sem vesszük. Én amúgy is szeretem ezt a félszáraz környéki szürke zónát, szerintem a tokaji furmint maradékcukor nélkül, olyan, mint sült krumpli só nélkül. Continue reading “A gyümölcs visszahódítása – Demeter Zoltán Tokaji Furmint 2017”
Ha kérdeznék, nálam még mindig tart a dél-afrikai fehérboros szerelem. Az újdonság varázsának fénye bármit képes ideig-óráig megszépíteni, ám amit csak addig találunk szépnek, azt aligha szeretjük igazán (én például a minimálkénes mozgalommal jártam így, a vonzalom tiszavirág életűnek bizonyult, majd heves ellenszenvbe csapott át). Continue reading “Kortárs zászlóshajó – Alheit Cartology 2014, Dél-Afrika”
2018-ban a forradalom kísértete még nem járta be Európát, még kevésbé a világot, de szakállát és szemöldökét már kifésülte, SZTK szemüvegét megtörölte és telefonjába bepötyögte az út koordinátáit. Jon Bonné szerint legalábbis ezt lehet kiolvasni abból a tényből, hogy minden korábbi rekordot megdöntve valamelyik oligarcha 558 ezer dollárt perkált ki egy palack 1945-ös Romanée-Contiért, miközben az alvégen a borpopulizmus, melynek a „természetes” bor a motorja, elérte a szökési sebességet. Ha mindez nem lett volna elég, a mélyben is aggasztó tektonikus mozgásokat érzékelt: a bor elveszítette kiemelkedő és egyedülálló kulturális jelentőségét az italok között (szerinte a mezcal, a szaké és öreganyám térde kalácsa fölzárkóztak hozzá). Continue reading “Mit hoz 2019?”
Óvatos emlékeztető, mennyire érdemes kordában tartani a lelkesedést új szereplők új borai iránt. Hiába szép, ami csak röpke ideig szép – a bor, ami nem bizonyított még legalább 5-10 évjáraton át, arról semmit nem tudunk. Talán egyszer helyrekerül az értékrendünk. Continue reading “Montium Barna-dűlő Furmint 2015”
Arról talán senkit nem kell meggyőzni, hogy milyen ültetvényről származik egészségesebb szőlő. Sajnos a Gault & Millau-n e témában írt posztom az éterbe sorvadt, így kénytelen leszek ismét visszakanyarodni a gyökerekhez. Continue reading “Tiszta vizet a pohárba”
You must be logged in to post a comment.