Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Ha valakinek a magyar pinot noir a fejlövése, akkor túl azon, hogy őszintén sajnálom, ezt a bort ostobaság lenne kihagynia. Több rubrikát ikszelhet be, mint amennyiért fizet: exkluzív, soha vissza nem térő alkalom, duplafenekű történettel, rejtélyes címkével, és a bor sem rossz, sőt, pinot noirként is értelmezhető. Continue reading “Csinos csontváz a szekrényből – Oremus Pinot Noir 2016”
Should you have a fixation with pricier Hungarian pinot noirs then this is not a bad choice to indulge in your obsession. It ticks more boxes than you pay for: a once in a lifetime chance to grab a limited edition Tokaj red with an intriguing background story and a mysterious label. The wine itself is actually perfectly servicable, and it even shows some Burgundy character which is more than one could say about most Hungarian pinot noirs. Continue reading “Pretty skeleton in the cupboard – Oremus Pinot Noir 2016”
Burgundit bordóival összekeverni szégyen, de nem megbocsáthatatlan bűn (l. lábjegyzet). A pinot noir-ba cabernet-t keverő borászokkal azonban már a Code Napoléon is külön cikkelyben foglalkozott. És a francia határról ma is visszafordítják azt, aki a chardonnay-t rieslinggel keveri. Nem tudom, hogy van-e külön büntetési tétele, de hátrahőköltem, amikor megláttam, hogy a Villa Tolnaynál Burgundiát oltanak Loire-ra, tölgyet az amforára. Continue reading “Szerencsés kimenetelű kísérlet – Villa Tolnay Mozaik 2016”
Mixing up your Burgundy with a Bordeaux can be painfully embarrassing but it is not a crime (see footnote). Blending cabernet and pinot noir on purpose however is a serious offence and ever since Code Napoléon there has been a law against it. Similarly expect to be turned back at the French border if the records show that you are a producer of blends mixing chardonnay with riesling. I am not exactly sure if there are sanctions against this kind of shenaningans but I was stopped in my tracks when I saw that Villa Tolnay blends Burgundy with Loire, oak with clay. Continue reading “Crazy science – Villa Tolnay Mozaik 2016”
Nem tudom, mennyit ér, amikor én dicsérek tokaji furmintot. A lelkem mélyén meg vagyok róla győződve, hogy sokat, de van itt egy átugorhatatlan praktikus bökkenő: ha teszem azt, a loureirót szeretném fölfedezni, akkor biztosan nem olyanhoz fordulnék befektetési tippekért, aki folyton a fajtával szembeni fenntartásait szajkózza. Continue reading “Sorozatkész – Disznókő Inspiration Dry 2017”
Not sure it means anything if I sing the praise of a Tokaj furmint. Of course in my heart of hearts I am convinced that the answer is ’yes’, but there is a practical doubt not easy to dismiss: if I were intent on discovering let’s say loureiro I would much rather rely on the recommendations of someone who loves this variety than someone who is sceptical about its merits. Continue reading “Balancing act – Disznókő Inspiration Dry 2017”
A karácsonyi kóstoló sosem maradhat el. Mind rohanunk ilyenkor, de valahogy minden évben összehozzuk, ez hagyomány. Más ez az alkalom, mint a többi: szűk baráti kör, eszem-iszom, senki nem jegyzetel. És persze érdekes palackok kerülnek elő. Continue reading “Amikor a magyar bor tényleg ünnep”
Sajnos felgyorsult világunkban nincs ideje az embereknek megállni és észrevenni a szépséget. Pedig amiben világelsők vagyunk, az a tokaji édesbor, és annak csúcsa, az aszú. Következzen egy remek aszú, mely egy veretes Chablis sor végén is tudott komolyat villantani, és ha már közeleg a karácsony ajánlok még egy aszút és egy könnyebben megfizethető édeset. Continue reading “Tokaj folyékony aranya”
Ha az ember valamit megszeret, az kissé olyan, mintha nevére is venné. Kritikusnak nem szerencsés állapot, ugyanakkor fontos jelzés, hogy maradt még benne gyúlékony anyag. A 2016-os Sabar Olaszrizlinget annyira szerettem, hogy egyrészt kartonszám fogyasztottam, másrészt féltettem: rosszul esett volna, ha rosszat olvasok/hallok róla. A 2017-es megengedi, hogy a féltésből kicsomagoljam magam. Continue reading “Házi kedvenc – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2017”
When you fall in love with something it’s a bit like adopting it. Not the best stance for a critic but I have comforted myself by the thought that it’s a sign of still being passionate about wine. I loved the 2016 Sabar Olaszrizling so much that not only have I emptied at least a dozen bottles over the last 18 months but I have also got protective about it: I was frightened by the idea that some people might diss it. The 2017 lets me out from this self-imposed cage of affection. Continue reading “Pet – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2017”
You must be logged in to post a comment.